Nyilvánvalóan mindenki tudja már rólam, hogy abszolúte a piacozás híve vagyok. Több energiát és utánajárást igényel, de számomra minden szempontból megéri, így, ha külföldön járok, biztos, hogy útba ejtem az elérhető csarnokokat. A Rigai Központi Vásárcsarnok egy igazán furcsa szerzet, hiszen a manapság piacként funkcionáló hangárok meghatározó részét eredetileg az I. világháború alatt németek építették zeppelinek számára.
Természetesen a lettek is maguknak vindikálják az 'Európa legjobb vásárcsarnoka' címet - persze mi tudjuk, hogy a leglegleg nyilván csak a budapesti Nagycsarnok lehet -, legalábbis egy, a Lettországgal foglalkozó internetes portál bevezetője igyekszik a legtöbb szuperlatívuszt felhalmozni a Rigai Központi Vásárcsarnok kapcsán (itt). Maga a piac több részből áll: itt is megtalálhatóak a kisebb termelők, főleg kint a szabad ég alatt, illetve a nagyobb kereskedők, akik általában a hangárok valamelyikében árulják portékáikat. A monstrumokon kívül felállított asztalok állhatnának a világ bármely részén, ugyanakkor a hangárok már jóval egyediebbek.
Riga folyója, a Daugava mentén már 1571-tól kereskedés folyt, itt tartották ugyanis a nagy vásárokat. 1863-tól kezdődően immár standokat is építettek a folyó mentén piacozás céljára. 1922 decemberében a rigai városi tanács elhatározta, hogy a zsúfolt és megkérdőjelezhető higiéniai körülmények között üzemelő Daugavmala Piacot olyan zárt helyre költözteti, ahol a korabeli higiéniai és környezeti követelményeknek immár eleget tudnak tenni. Az új épületekre pályázatot írtak, amelynek győztese Pāvils Dreijmanis építész és S. Žitkovs mérnök közös pályázata lett, amelyben az I. világháborús német zeppelin hangárok felső részének újrahasznosítását helyezték a középpontba. A piac épületei egyébként a hangárokból átvett részeket leszámítva kőből és betonból épültek. Az építkezés 1924 nyarán kezdődött és pénzügyi problémák miatt elhúzdott egészen 1930 őszéig. Abban az időben Európa legnagyobb alapterületű, mintegy 57.000 négyzetméterre kiterjedő építkezésének számított.
Öt, a kő és beton részek tekintetében art deco stílusban felépített, de az egykori zeppelin hangárokkal fedett pavilont terveztek, ebből az 5.000 négyzetméter alapterületű, így a legnagyobb hangárt szánták a nagykereskedelemnek és a húsfeldolgozásnak, a többit pedig a kiskereskedelemnek. A legnagyobb hangárt a további négy, egymáshoz kapcsolódó hangárra merőlegesen helyezték el, és felszerelték fűtéssel és bevezették az elektromos áramot, a hangárok alatt pedig hatalmas tárolószintet alakítottak ki. A komplexumban 1930 novemberében kezdődött meg a kiskereskedelmi értékesítés, ezzel egyidejűleg pedig a korábbi - egyébként harmad ekkora - Daugavmala Piac végleg bezárta kapuit. A korabeli csarnokra jellemző volt, hogy a hangárokon belüli helyek bérleti díja a kiskereskedők számára megfizethetetlenül magas volt, így ennek orvoslására 1938-ban megnyitották azt a 1.370 négyzetméter alapterületű kültéri, de tetővel ellátott piacrészt, amelyhez 170 lovat befogadó istálló is kapcsolódott. A piacot is érintette a Riga történetét is részben meghatározó náci uralom, volt, hogy bezárták és szerelőműhelyként hasznosították egy részét újra a háborús igényekre tekintettel, volt, hogy 1941-ben bevezették a jegyrendszert. Ugyanígy meghatározó volt az 1944-től datált szovjet uralom is. 1949-től a piacot Központi Kolkhoz Csarnoknak (Centrālais Kolhozu tirgus) hívták és a Szovjetunió egyik legjobb vásárcsarnokaként tartották számon. Történés ezt követően is volt: 1983-ban a zöldség-gyümölcs pavilon kiégett, 1987-ben pedig végleg megoldották a piacot igencsak kellemetlenül érintő 'patkány problémát'. A csarnokokat 1983-ban a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság (Latvijas Padomju Sociālistiskā Republika) kulturális örökségnek minősítette. A lett függetlenség (1991) elnyerését követően a csarnokok lepusztult állapotára tekintettel több törekvés is volt a felújításra, bár őszintén szólva turistaként nem vagyok benne biztos, hogy ezeket siker is koronázta, de az is lehet, hogy csupán az elmúlt huszonöt év látszik meg az épületeket. 1997-ben a csarnokok - az Óvárossal egyidejűleg - felkerültek az UNESCO Világörökségi Listájára. (Forrás itt és itt.)
Most, hogy már tudjuk, hova helyezzük el a történelemben a csarnok komplexumot, nincs más hátra, minthogy szétnézzünk a környéken és a kapukon belül legalább virtuálisan. Ahogy látjuk itt is kapni sok - kínai - földi jót (fent). Ez persze pont nem az az ok, ami miatt el kell ide látogatni, ha az ember Rigában jár. Sokkal inkább a hatalmas alapterületen elnyúló vásárcsarnokok által rejtett gasztronómiai élvezetek széles termékskálája az, ami ide csábíthatja az embert. Kibírhatatlan szomjúságunkra tekintettel mi rögtön le is csaptunk a lenti képen látható, állítólag teljesen natúr vörösáfonya italra. A natúr jelleget teljesen alá tudom támasztani, rettentően savanyú volt, de imádtam.
A csarnokokban belül inkább a hangárokra emlékeztető ipíri jelleg dominál, az art deco inkább csak kívülről érhető tetten jelen állapotukban. 
A fenti és a soron következő képeken a legnagyobb hangár látható belülről, ami jelenleg a húsoknak és egyéb feldolgozott húskészítményeknek ad helyet. A szemünk előtt zajlik a darabolás is, még véletlenül sem a pult mögé rejtve.
A hústermékeknek fenntartott hangáron kívül a másik négy, egymással egybenyitott hangár termékválasztéka is egyszerre befogadhatatlan, és inkább eklektikus.
Az egyik hangárban a nyers tengeri herkenytűk, halak, valamint a sózott vagy egyéb módon tartósított hal- és herkentyűkészítmények kaptak helyet. A fenti módon tartósított kaviár például számomra teljesen újszerű volt.
A másikban a zöldségek és a gyümölcsök kínálják magukat, ideértve a savanyúságokat és egyéb származékos készítményeket is. Burgonyából, frissen elkészített salátákból, ilyengusztusosan felhalmozott savanyúságokból még sosem láttam ilyen attraktív kínálatot. Kóstolni sajnos nem kóstoltunk, várt a repülő, de talán egyszer, ha nem a rigai látogatás utolsó órájában vetődünk erre, akkor feltankolok a savanyúból is.
A további két hangárban pedig a sajtok, száraz- és pékáruk, édességek és egyéb hasznos vagy a testünknek kissé haszontalanabb, de élelmiszernek csúfolt ehető termékek kaptak helyet. Ugyanitt található még virág, cipő, ruhanemű, főleg sajnos Kínából, plusz minden olyan termék, amit egy vásárcsarnok még elbír (porfogó és nyilván rendkívül - nem - értékes szuvenírek is megtalálhatóak itt természetesen), vannak vendéglátóegységek is, bár annyira nem tűntek turistamágnesnek, így mi maradtunk inkább a standokból történő vásárolgatásnál. 
A vásárcsarnokok komplexuma mindenképpen megér egy, de szerintem jóval több látogatást is. Kicsit leharcolt a vidék, nagyon ipari, de a termékválasztékot és az itt beszerezhető friss földi jókat látszólag nem nagyon befolyásolja negatív irányban ez a gyarló körülmény.
A Rigai Központi Vásárcsarnoknak természetesen van saját honlapja is - még mindig fáj, hogy az itthoni csarnokok nem jeleskednek ezena téren -, amit itt érhetsz el.
A jelenlegi információk szerint a piacra vezetett túrákat is terveznek, bár szerintem önállóan is felfedezhető, hacsak az ilyen túrákon nem visznek szuper titkos helyekre (passz), ezekről bővebb információt itt találsz.
A Rigában a 7, Negyu St. címen található piac szabatéri része naponta reggel hét és este hat között, míg a hangárok naponta reggel nyolc és este öt között tartanak a honlap szerint nyitva.
Ha hozzám hasonlóan szívesen látogatsz élelmiszer piacokat kedves olvasó, talán érdekesek lehetnek számodra a korábbi bejegyzéseim ebben a témában:
Budapesten eddig
- a Fővám téri Nagycsarnokban,
- a Rákóczi téri vásárcsarnokban,
- a Hold utcában található vásárcsarnokban (most Belvárosi Piac néven fut),
- a Hunyadi téri vásárcsarnokban,
- a Batthyány téri vásárcsarnokban jártam illetve ugye a Klauzál téren található csarnokot is jól megkörnyékeztem, mikor még romos volt, de a felújított Klauzál Csarnokot is jól bejártam.
Magyarországon Budapesten kívül eddig
- a szentendrei Termelői Piacon.
- a káptalantóti Liliomkert Piacon
Külföldön:
Spanyolországban eddig
- a Valenciai nagyvásárcsarnokba,
- a Barcelonai központi csarnokba kukkantottam be.
Olaszországban végigsuhantam a Campo de' Fiori-n, valamint belestem a Firenzei központi vásárcsarnokba.
Portugáliában pedig
- Loulé csodálatos vásárcsarnokában és
- Silves csarnokában vásároltam.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
