A cím lehet talán megtévesztő, bár távol álljon tőlem efféle szándék. Mindössze arról van szó, hogy kreatív vénám leginkább akkor tud kibontakozni, ha maradékokra szorul. Számomra is furcsa, bár már megszokott, hogy az úgynevezett 'szükség' ilyen módon hat rám.
Évtizedek óta öntök gyertyát, le sem tagadhatnám, hogy már a szülői tűzhelyet is úsztattam viaszban. Áldozatiságom margójára legyen mondva, felmenőim voltak, kik másodmagammal hétvégi kézműves foglalkozásokra küldtek, amelyek keretében elkerülhetetlenül bekövetkezett a gyertyamártogatással volt első randevú. Abban már kicsit több közrehatásom volt, hogy egy, a természet lágy ölén megesett nyári táborban beszippantott a fáklyakészítés rendkívül élvezetes és a mindennapi életben nyilvánvalóan rendkívül hasznos rituáléja.
Ahogy mondani szokás, azóta sok víz lefolyt már a vén Dunán, így én is túl vagyok számos kísérletezésen. Ezek között csak egy állandó tényező szerepelt és szerepel a mai napig. Kizárólag 'használt' viasz landol a viaszos lábasban, így ennek alapanyagkénti vásárlására eddig még soha sem vetemedtem. Ellenben igazán szép gyűjtői kör bontakozott ki körülöttem az évek során, ami vitathatatlanul jó nekem, de - minden szerénytelenség nélkül - lássuk be, jó a világnak is. Mégpedig nem vitásan azért, mert az így gyűjtött viasz nem egy szemetes zacskó, hulladékégető, szemétlerakó értelmetlen töltelékeként végzi, hanem kap egy második, további öntésektől függően harmadik, negyedik, sokadik életet. Mennyiség szempontjából az így megmentett viasz lehet, hogy elenyésző - bár igen komoly és lelkes gyertyaöntő vagyok -, de a tény mégsem jelentéktelen.
Magas röptű gondolatok helyett vissza a viaszmágus életútra. Szárnypróbálgatásaim nem csupán a gyertya színezésére terjedtek ki, amely során beláttam, hogy a mértéktelen zsírkréta használat bár igencsak nagy potenciált rejt magában elméleti szinten, rendesen alkalmatlanra tolja az arányokat, de előszeretettel próbálgattam a megfelelő újrahasznosított kanócvastagság és a gyertya átmérőjének viszonyát is. Kitartóan kerestem a tökéletes öntőformát is. Ez utóbbira amiatt vetemedtem, mert a hobbiboltokban akkortájt található műanyag formákkal egész egyszerűen elégedetlen voltam, minekután a sokadik (harmadik) öntés után a műanyagból egész egyszerűen nem volt eltávolítható a gyertya. Innentől kezdve hitehagyottan megjártam a mélységeket. Öntöttem gyertyát kagylóhéjba, wcpapír gurigába, de műanyag cserépbe is. Igen, ez utóbbi kettő bizony nem csupán a tetején likas, folyik orrán, száján, egyéb hiányán, ugyanakkor fokozatos öntéssel és az alsó rétegek megszilárdításával lelkesítő sikerek voltak elérhetők. A módszer korántsem tökéletes, egy-egy dinamikusabb felöntésnél olvadt a minden és úsztam a viaszban.
A megvilágosodás tavaly jött el, mikor kezembe akadt egy sárgaréz színben pompázó üres konzervdoboz. A nyilvánvalóan tökéletes és esztétikus megoldás felbukkanására beindultak a fogaskerekek, a szín szerint külön tárolt viaszmaradványok és a boltban vett, megfelelő vastagságú kanóc felhasználásával pedig megszülettek azok a 'gyertyáim', amelyeket immár kellően esztétikusnak tartottam ahhoz, hogy azokban már ne csupán a környezet terhelés csökkentését lássam, de egy olyan, kellő fényt nyújtó elemet is, amelytől nem fordulok el, ha megvilágítva vagy éppen világosban látom. Bizony, ez maga a tökély. Másnak nyilván ez a forma már az első perctől magától értetődő, de én évtizedes kerülőúton érkeztem és most lubickolok a felismerésben. Külön öröm, mikor pingálni támad kedvem a homogén fémfelületre, nettó haszon, idegnyugtatás és energialekötés, ha erre a kiskorúakat is sikerül rávenni.
Az eddig főként viaszra specializálódott beszerzőhálózat pedig immár a sima felületű, minta nélküli konzervdobozok gyűjtésében is jeleskedhet azzal természetesen, hogy a gyertya második életútjának bevégeztével a doboz marad, így a maradék viaszon túl a doboz egésze újjászülethet egy harmadik, negyedik, sokadik gyertyának otthont adva.
A kellékek pedig?
viasz, szigorúan gyertyamaradékokból
kanóc, a felolvasztott viaszból mindig kihalászom a használható hosszúságúakat, de ha ilyen nem marad vagy éppen vékony a készülő gyertyához (vékony kanóc-kis átmérőjű gyertya, vastag kanóc-vastag átmérőjű gyertya), akkor hobbiboltban veszek kifejezetten kanócnak árult fonalat
kimosott, címke nélküli, száraz konzervdoboz
hurkapálcika
akrilfesték a doboz kipingálásához
A gyertya születése pedig rendkívül egyszerű. A kanócból a konzervdoboz magasságánál 2 cm-re hosszabb darabot vágunk.A lassú tűzön étkezési célra vagy főzésre nem használt lábasban felolvasztjuk - nem forraljuk - a viaszt, majd a levágott kanócot egyszer belemártjuk, félretesszük, hogy a viasz a kanócon megszilárduljon, annak tartást adva. A hurkapálcikát a konzervdobozra fektetjük a doboz tetején annak átmérőjénél. Erre helyezzük a levágott, viaszolt kanócot úgy, hogy gyakorlatilag beleállítjuk a dobozba a kanócot és azon a ponton, ahol a hurkapálcikát éri, megtörjük, ráhajlítjuk a pálcikára, hogy kapaszkodjon bele. Kell is neki, hiszen ezután óvatosan felöntjük a dobozt a viasszal. Ahogy hűl és szilárdul a viasz úgy a kanóc körül kis mélyedés keletkezik, így a viasz megszilárdulásával szükség lesz egy második felöntésre is, hogy ez a völgy eltűnjön. Amint a viasz a második felöntés után is megszilárdult, eltávolítjuk a hurkapálcikát, ha kell a kanócból levágunk még egy kicsit, a doboz külsejére pedig festünk valamit vagy nem. Ezután nincs is más dolgunk, minthogy élvezzük a melegebb tavaszi estéket, mikor sajátkezűleg öntött gyertya mellett ücsürüghetünk.
A tudatosság és mérsékletesség vonzó, éljetek vele.
Ha tetszett a bejegyzés, ne maradj le az új posztokról! Újabb kreatív ötletekért és más jóságokért kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével.
Szép napot kívánok!
If you like the post, do not miss any new post about my DIY projects and other good stuffs, give yourself (and me) the chance and follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
