Ha már a tavaszi maszkgyártás közben valamennyien belejöttünk a kézügyességet igénylő tevékenységekbe, mi lenne, ha így a nyár végére meglepnénk magunkat és nem kívánt szárnyas látogatóinkat egy egyedi légycsapóval? Jómagam pompás ötletnek tartom.
Egy ilyen praktikus alkalmatosság beszerzése már régóta érlelődött bennem. A tettek mezejére nem léphettem, hiszen már előzetesen is kirázott a hideg a műanyag verzióktól. Esztétikailag mindegyik példány hagy kívánnivalót maga után, ami felett az ember még képes szemet hunyni a magasztosabb cél érdekében, na de a tény, hogy egy soha le nem bomló alapanyagból készült, már kevésbé emészthető.
A pontot az i-re előző éjszakánk tette fel. Ekkor ugyanis vérszívó, mi több a legaktívabban szárnyaival hajnalok-hajnalán az ember füle mellett elviselhetetlen frekvenciájú légörvényeket keltő látogatónk ránk tört. Megébredtünk. Mindketten. Mindannyian ismerjük a kínt, amit a sötétben való szúnyogölőnek szánt erőtlen hadonászás jelent, különösen, mert ezen akciók 99 %-ban sikertelenül zárulnak. Agyi kapacitásunk e korai órán meglepő módon nem döngeti a csúcsokat, olykor mégis sikerül szintet ugrani, kilépni a sötétből. Háromnegyed öt előtt kicsivel felkapcsoltuk a villanyt. Miután a szoba négylábon tőrtént végigpásztázása eredménytelen volt, az áldozati pozíciókat felvéve üvegesre meredt szemmel tértünk vissza vízszintesbe. Lámpafénynél. A zümmögő sötét kis lény csak hamar megjelent, hallottuk. Az immár lámpafénynél történt hadonászás is célt tévesztett. A vérszívó elfoglalta helyét az ágyhoz legközelebbi függőleges falfelületen. A félbeszakított álom minden elkeseredettségétől energetizált textil lesújtott. Általában persze nem ér célba, az előtte tolt levegő a célpontot is elfújja. Hajnalban szerencsénk volt. A kegyetlen kínzó kiterült a padlón, nem szívja többet vérünket.
Nos, egy ilyen éjszaka után mi sem természetesebb, hogy az ember ismét körbenéz történt e minőségbeli ugrás légycsapó fronton. Miután a kínálat nem változott, nem volt más hátra, minthogy magunk készítsük el, csupa otthon fellelhető alapanyagból. Ilyenkor igencsak jól jön, hogy az embernek annyiféle hobbija van, mert a bőrtáska készítés, a gyöngyfűzés után bizony kellő alapanyag és eszköz áll rendelkezésre. Ugyanígy ideális, ha nem vágunk azon nyomban minden szétesett tárgyat, felesleges madzagnak tűnő textilt a szemétbe, hanem iziben gondolkodunk a lehetséges újrahasznosítás felől: így nem árt, ha a szétesett IKEA fafogas egyes darabjait vagy éppen korábbi vásárlási cunaminkkal együtt járt címke akasztószalagot, spárgát tematikusan rendszerezve eltesszük.
Hozzávalók:
maradék vastag marhabőr lapnak (jómagam szemmértékre mentem, lemérve 8x9x12 cm a legkisebb szélesség x legnagyobb szélesség x hossz méretek)
bőrlyukasztó
kalapács
olló
fafogas nadrágtartó része nyélnek (36 cm hosszú)
fűrész
fúró (mi a svájci bicskámon található kézi fúrót használtuk)
csiszolópapír
tű
sodrony
kúpfogó
stopper
spárga, de lehet egy vastagabb fonal vagy bőrszalag is (20 cm hosszú)
A bőrt ollóval formára vágjuk, lehet szimpla téglalap, de cifrázhatjuk is széleit egyenesen vagy ívesen levágva. Ha bizonytalanok vagyunk használjunk papírból készített sablont, amit az anyagra téve körberajzolunk. Deszkát alátétnek használva kalapács és bőrlyukasztó segítségével a kivágott bőrre - a légellenállás csökkentése érdekében - egyenletes eloszlásban lyukakat ütünk tetszőleges mintázatban. Itt is irányadó, hogy kimérhetjük az egyes lyukak helyét és ceruzával előrajzolhatjuk a bőrön, de szemmértékre sem hibázhatunk nagyot.
A nyélnek szánt fadarabot akként munkáljuk meg, hogy egyik végét hosszában középen 3 cm mélyen befűrészeljük olyan vastagságban, hogy a bőrlapot beleillesztve az ne lötyögjön. Az elkészült vágat érdes részeit a nyél másik végével egyetemben csiszolópapír segítségével egyengetjük. Itt jelenzém, hogy a famunka ezen része kapcsán micsoda szerencsém volt, ugyanis míg a bőrrésszel mókoltam a nyelet férfierő vette kezelésbe. Ezen a ponton is éreztem a hajnali közös szenvedésből fakadó mérhetetlen energiát, ami ennek a csodálatosan hasznos eszköznek az igen rövid idő alatt történt megszületéséhez vezetett. Azon a végén, amin a fej csatlakozik majd a nyélhez, a nyelet a tetejétől fűrésszel 0,5 cm-re körbe óvatosan elől, hátul és oldalt finoman berovátkázzuk annak érdekében, hogy a fejet rögzítő sodrony majd beleülhessen ezekbe a mélyedésekbe és stabilabban tarthasson.
A nyél eddig csupán csiszolt végén fúró segítségével lyukat készítünk, amibe annak lecsiszolását követően illesztjük a használaton kívüli légycsapó felakasztásához szükséges spárgadarabot.
A nyél fenti, hosszába befűrészelt részébe illesztjük az elkészült bőrdarabot. A fejet a sodrony segítségével stopperek alkalmazásával lentről felfele haladva körkörösen hozzávarjuk a nyélhez. Egy stopperbe kétirányból kerüljön sodrony és a végén sehol se lógjon ki, mert a nagy suhogtatás közben az felsértheti az ember bőrét. Amennyiben végeztünk a varrással, abban a pillanatban el is készült a légycsapónk. Nincs más hátra, mint kipróbálni azt és gondtalanul élvezni a bosszantó kis vérszívók, alkalomadtán legyek nélküli utolsó nyári napokat!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével.
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
