A Hold utcai vásárcsarnok Belvárosi piaccá avanzsálódása óta bizony majdnem eltelt két év. A vásárcsarnok azóta folyamatosan és egyre nagyobb sikerekkel koronázva keresi saját arcát. 2016. február 5-7. között, hagyományteremtő céllal végre megrendezték az első Töltött Hold Gasztrovíkendet.
A 2014 tavaszán történt megújulást követően ugyanazon év nyarán belestem Budapest V. számú vásárcsarnoka kapu mögé. Ekkor még meglehetősen friss volt az élmény, az emberek csupán ismerkedtek a meglehetősen üres épület gyér számban jelenlévő "lakóival" (akkori képes beszámolómat itt találod). Később 2015 tavaszán is elvetődtünk errefelé, természetesen célzatosan, méghozzá az After Work Fridays keretében. Nos, a zene jó volt, a hangulat jó volt, az ételek, italok jók voltak, de az első szinten csak bérlőkre váró kuckók szép száma még mindig csak bérlőre várt. Mindenesetre mi akkor is remekül szórakoztunk, jót ettünk és ittunk. Mindezen őszintén pozitív felhanggal bíró előzmények után szinte a csontjaimban éreztem, hogy kedvenc Szalámiboltunk által ajánlott Töltött Hold Gasztrovíkend fantasztikus lehet. És nem csupán azért, mert már a vásárcsarnok köztudatba visszatranszportálását célzó folyamatos erőfeszítések bizakodással töltöttek el, hanem mert azok, akik ajánlották a saját területükön kitűnő munkát végeznek. Nos, ennyi bevezető után nézzük, milyen volt a mi szombatunk a Belvárosi Piacon. 
Fantasztikus. Az épületet a Vadász utca felől közelítettem meg, bár a Hold utcában volt a találkozóm, gondoltam tréfás leszek.... Szeretek suhanni (mégha kívülről nem suhanás az, ahogyan közlekedem), és az emlékeimben élő Hold utcai vásárcsarnok kitűnően alkalmas a suhanásra. Nos, nem. Legalábbis nem ezen alkalommal. A rendezvény 11 órakor nyitott, mi ezt lőttük be magunknak. Arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a csarnokban már ekkor tömeg lesz. Nem csak lézengő csoportok, hanem tekergő sorok, hektikusan közlekedő éhes egyedek kígyója. A suhanásban tehát nemcsak a középső részre telepített, az állva történő étkezés célját segítő pultok gátoltak meg, de a felhozatalba beleájulva bámészkodó, a pultok között cikkcakk vonalhoz hasonló úton közlekedő emberáradat. Így a suhanásból trükkös kommandózás lett, csak azért, hogy a barátaimat elérjem és azon nyomban hátraarcba perdülve együtt vethessük bele magunkat a gasztronómiai kihívásba. Habár a piac nem nagy alapterületű, az első szinten található állandó boltokon és a rendszeresen ott árusító földszinti eladókon kívül a jóllakatásunkat célzó szakemberek annyian képviseltették magukat, hogy egy sétával lehetetlen volt felmérni a választékot, és kifundálni, mégis mivel kezdjük. Így az ott tartózkodásunk során (pár óra) legalább tízszer körbejártuk csak a földszinti helyeket. 
A harmadik körünk során végre egyikünk választott. Nos, étkezésünkre nem a megfontolt tematika volt a jellemző, determészetesen nem is zabáltunk. Ettől függetlenül kivételesen ésszerűen sikerült levessel kezdeni a korai ebédet. Ha még nem említettem volna, és tudom, hogy nem, az ország számos pontjáról érkeztek vendéglátók, továbbá finom kézműves termékeket áruló termelők. Így esett az, hogy például nemcsak a csopaki Márga Bisztró pultjánál, de számos más résztvevőnél is beszerezhető a Balatoni Gasztrotérkép 2015-2016. ősz-tél I. és II. számú darabjai, természetesen ingyenesen. Kedves barátom, aki elsőként lépetta fogyasztás színterére, a levesről csak szuperlatívuszokban tudott nyilatkozni, gyakorlatilag minden második kanál beemelését-termelését követően.
Míg volt, aki levessel kezdett, addig másnak a profiterole volt az, ami szemetszúrt, olyannyira, hogy ellenállhatatlan vágyát nem leküzdve rögtön ezzel nyitotta a korai ebédet. A szuperlatívuszok itt is röpködtek, a profiterole pedig szépen elfogyott a grillázskehellyel egyetemben.
Amíg a látogatók a kínálat gyönyörétől egyre gyorsabban kapkodták a levegőt, addig a fejünk fölött volt, aki gondoskodott arról, hogy mindig oxigénhez juthasson a nép.
A következő hely, ahol betaláltunk a Vörös Homár földszinti boltja volt. Mondhatnám, hogy nem osztriga volt az, ami miatt ideállt egyikünk, de ez nem teljesen állná meg a helyét, hiszen akármennyire is meglepően hangzik, létezik olyan, hogy osztriga shot. Martinivel és egyéb színes hozzávalókkal. 
Az egyik osztriga shot. 
Másikunk szinte ezzel egyidőben paella-ra gerjedt be (szintén Vörös Homár), így beruházott egy adag pár kíváncsi rákocskával vegyített rizses finomságra. 
Muszáj megemlíteni a Chiliont is. Eddig még nem hallottam róluk, és éhgyomorra nem is igen kívánkozott kipróbálnom a kihelyezett kóstolókat sem, ezért inkább szóban puhatolództam, vajon milyen élménnyel kecsegtetnek a termékek. Naivan Erős Pistán szerettem volna lemérni a Chilion termékek intenzitását, de Pista sehol sincs még a leggyengébb Chilion termékhez képest sem. Az eseményen mind a négy termékükkel (Chilion Habanero, Chilion Jolokia,Chilion Habanero 4X, Chilion Jolokia 4X) jelen voltak, ugyanakkor bátortalanul csak a legkonvencionálisabbnak mondható (nyilván nem az) Chilion Jolokia landolt a kosaramban. Akik a helyszínen kóstolták, utána tejes kávéért rohantak a lenyűgöző hatás mielőbbi csillapítása érdekében.
A debreceni IKON volt az, ahol a hatodik köröm során végre megálltam és magamévá tettem egy mangalica rilette-t. Szuper volt, a kiszolgálás pedig igen kedves. Bár fájt, hogy a habzóboruk elfogyott, de a menzatea kicsit enyhítette a tátongó űr által okozott szenvedést. Egyébként nem szorosan hozzájuk tartozik, de kicsit úgy tűnt, hogy az italfront nem igazán képviseltette magát az eseményen, az ételekhez képest a résztvevő helyek alig pár százaléka volt az, amely valóban csak itallal foglalkozott. 
A Süß dekoratív finomságai.
Elérkeztünk végre oda, ahol az IKON rilette-je után főétel címén elpusztítottam, majdnem teljesen egyedül egy gágogó tálat. És igen, a finom ételeken túl pont az az egyik előnye az egész rendezvénynek, hogy nem feltétlenül kell végigenned adott vendéglátóegységben egy teljes menüt, elmenni előzetes próba nélkül egy étterembe vagy megvenni egy rúd hal- vagy baromfi szalámit, hanem sok helyen vásárolhatsz több kategóriát felvonultató, kóstolóadagnak beillő tálakat, amely elfogasztását követően minimum halvány elképzeléssel rendelkezünk majd az adott helyről.
Miután a halszalámikhoz még nem voltam igazán bátor, maradtam a számomra kicsit jobban ismert területen azzal a felütéssel, hogy eddig a rendezvényig a Szalámibolt hústermékeit még sosem kóstoltam, csupán nedűkért és savanyúságért látogattam el hozzájuk. A képen az egyébként a Ráday utcában található Szalámibolt gágogó tálja. A csípős paprika és pár szál hagyma kivételével mind elfogyott, még a kenyér is. Verhetetlen kombináció és nem egy női adag.
Nem is én lennék, ha nem kávéval zártam volna a túrát. A Hold utcai bejáratnál nemcsak a Vespresso kávés kocsija, de például kürtőskalács is jelzi az utca emberének, hogy bizony odabent esemény van. A Vespresso-nál ez volt az első kávém, kellemesen lezárta a benti ételdömping után a kora délutánomat.
Az esemény egyébként még ma, vasárnap délután háromig nyitva tart, és olyan résztvevők várják a látogatásunkat, mint például az első emeleten állandóan megtalálható Buja Disznók, a Panificio il Basilico, a Steamboo, a Vörös Homár, valamint a csak erre az eseményre kitelepült bázakerettyei Bonne Chance, csopaki Márga Bisztró, debreceni Ikon étterem, balatonfüredi Baricska csárda, veszprémi Chianti, vonyarcvashegyi Bock Balaton, soproni Erhardt és békési Kira cigányétterem is. Ne felejtkezzünk meg természetesen a már említett Chilionról, Lázár Chef-ról, a Melis Testvérekről, a Szalámiboltról, a KOBE Sausages-ről, a Kis Hableányról, a Vászolyi sajtmanufaktúráról sem, de a résztvevők köre még ennél is jóval szélesebb. Így, aki egy nem tradícionális vasárnapi ebédre vágyik, annak ott a helye. Az esemény közösségi oldalát és további információkat itt találsz. Jó evést-ivást kívánok!
Ha hozzám hasonlóan szívesen látogatsz élelmiszer piacokat kedves olvasó, talán érdekesek lehetnek számodra a korábbi bejegyzéseim ebben a témában:
Budapesten eddig
- a Fővám téri Nagycsarnokban,
- a Rákóczi téri vásárcsarnokban,
- a Hold utcában található vásárcsarnokban (most Belvárosi Piac néven fut),
- a Hunyadi téri vásárcsarnokban,
- a Batthyány téri vásárcsarnokban jártam, illetve
- a Klauzál téren található csarnokot is jól megkörnyékeztem, mikor még romos volt, és a felújítást követően is.
Magyarországon Budapesten kívül eddig
- a szentendrei Termelői Piacon.
- a káptalantóti Liliomkert Piacon
Külföldön:
Spanyolországban eddig
- a Valenciai nagyvásárcsarnokba,
- a Barcelonai központi csarnokba kukkantottam be.
Olaszországban
- végigsuhantam a Campo de' Fiori-n, valamint
- belestem a Firenzei központi vásárcsarnokba.
Portugáliában pedig
- Loulé csodálatos vásárcsarnokában és
- Silves csarnokában vásároltam.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
