Ha egyszer elmúlik ez a mizéria, becsszó, kikiáltom a tavasz első hónapját a balatoni bringakör szezonjának. Vagy a fél kör idejének. Addig pedig csak halkan megjegyzem, március idusán - plusz-mínusz - a Balaton körül tekerni felszabadító.

Spontaneitásunkra jellemző, hogy bár a következő bicikli'túra' tervezett időpontja szeptember első hétvégéjére esett, kedd magasságában kiderült, hogy ez valójában július harmadik szombatját jelenti. Kétségbe nem estünk a hirtelen jött időpont okán, hiszen a múlt hétvégi tekerés annyira lázba hozott bennünket, hogy már akkor tervezgettük, merre is tekerünk majd együtt a jövőben. Így hát könnyedén előrántottunk egy elképzelt útvonalat tarsolyunkból. Egy olyat, amelynek vége nincs, de van pár kijelölt pont, ameddig saját magunk miatt is szerettünk volna eljutni. 

A Római-partra indultunk szokásos éves, világmegváltó beszélgetéssel teli kerékpározásunkra, ám valami megmagyarázhatatlan misztikum folytán véletlenül magunk alá pakoltunk és mögött hagytunk 73 kilométert.

A körhöz persze nulla köze van, de a lényeg, hogy mit nekünk szembe-oldalszél, a Velencei-tavi bringaút á-tólcettig pipa. Ennek birtokában pedig nyilván van pár hasznosnak gondolt tanács a tarsolyunkban avagy mit ne higgyél el abból, amit a neten olvasol.

For English scroll down

Úgy határoztam, hogy amíg én itt ácsingózom, hogy kipróbálhassam végre a MOL Bubit (a nyilvános próbaüzemről pont lecsúsztam), és eme kívánságom beteljesületlen marad, addig körbenézek, mit rejteget a kétkerék megszállottjainak a világ porondja. Eddig Hollandiában, Spanyolországban, Belgiumban, Olaszországban, New Yorkban és Londonban jártam. Ahogy ígértem, vizuális tekerésemet Bécsben folytatom.