Ha egyszer elmúlik ez a mizéria, becsszó, kikiáltom a tavasz első hónapját a balatoni bringakör szezonjának. Vagy a fél kör idejének. Addig pedig csak halkan megjegyzem, március idusán - plusz-mínusz - a Balaton körül tekerni felszabadító.
Február közepén fogant meg az ötlet, hogy úgyis olyan laza lesz ez a tavasz, tekerjük körbe a tavat. Ahol kellett, szabi kivéve, ahol kellett, szállás lefoglalva. Három nap a Balaton körül. Szezonindító kerékpározás. Nincs ember- és autótömeg, nincs kánikula. Idillinek tűnt.
Ahogy közeledett a dátum, árnyaltabb lett a kép. A körülmények hatására a lélek lazasága is elillant. A szállások közül volt, ami bezárta kapuit - hozzáteszem nagyon helyesen - a vendégek előtt, így dobtuk a tervet, vele együtt a másik helyet is. Az időjárás is keresztbe tenni látszott, esővel és erős széllel riogatva próbált rábírni a távolmaradásra. Így elméletben is fogyatkozott a tervezett napok száma és a kör is félkörré szelídült. Ahogy sűrűsödtek a láthatatlan viharfelhők, titkon kerestem magamban az okot, ami igazolja az otthonmaradást, pedig annyira vágytam a szabadba. Felmerült még, hogyha az ég egész hétvégén rí, Pécsre megyünk, oda ugyanis péntekre is cseppmentes, derűs napot ígértek. Rögtön szemem elé kúszott az emberektől nyüzsgő, lüktető város képe, mire a józanész mást sugallt, így ejtettük az ötletet. Ez pedig nagy szó, hogy én. Pécset. Dobjam.
Folyamatosan inogtam a négy fal és a tekerés szabadsága között. A tó mellett szólt végül, hogy az időjárás hétvégére kegyesnek mutatta magát és a tervezett útvonal zsúfoltságától sem kellett tartani. Azt mondják, a március a Balatonon nem szezon. Ha kizárólag egyfajta időtöltés szemüvegén keresztül nézzük mindezt a Balaton, szegény még mindig többet van szezonon kívül mint azon belül. Ez pedig a Balatonról történő gondolkodás egysíkúságát mutatja. Végső soron pedig az emberekét. Pedig még csak terv szintjén, a helyszíntől és a megvalósítástól igen távol mozogtunk, mikor éreztem, a március az bizony szezon. Csak nem a parton tetszhalottként fekvés szezona, hanem a vérpezsdítő tevékenységeké.
Ilyen önörlések és örlődések után két napunk volt arra, hogy egy valamirevaló szezonindításhoz méltó módon derekasan feltörjük a hátsónkat. És igazán kifárasszuk az izmainkat. (Megjegyzem e kettő már az első nap estéjén, 91 km után bekövetkezett, így sanszos volt, hogy a második nap elmarad, különösen mikor másnap reggel egy egész napos, melegben és vízszintes testhelyzetben történő mozdulatlanságról kezdtem el fantáziálni, távol a kétkerekű rémtől. De folytattuk, így folytatom én is.) És szétfagyjunk vagy inkább rá a nyeregre.
Igaz, hogy mindezt idilli környezetben tehettük, legalábbis, ami a kezdetet illeti. Virágzó mandulafák illatától bódultan indulva, a tóig szinte gurulva bal oldalunkon lovak, jobb oldalunkon szamarak mellett elsuhanva. Persze megtalált a víz illatát hozó jeges szembeszél is, kísért is legalább Keszthelyig, de akkor már kinek volt kedve visszakúszni a lejtőkből fenyegető emelkedőkké vált utakon. A part mentén elszórtan, horgászó emberek. Vattahegyeknek tűnő felhők az égen, ébredező erdők, nevükön nevezett nyári lakok, elegáns villák, képtelen kockaházak. És a víz. A Balaton-felvidék sziluettje.
A Balaton-felvidéken szinte autó sem járt, a tó mellett kanyargó bicikli úton meg gyakorlatilag ember nem. Leszámítva vagy fél tucat tekerőt. Két nap alatt. Így örömmel mondhatom, hogy autó nem akart elütni nem úgy mint nyáron és kerékpárosokat sem kellett kerülgetnünk nem úgy mint nyáron. Egymást leszámítva.
Csodálatos volt. És szinte minden zárva volt. Szendviccsel a tárban távolról sem fájt az elérhető távolságban lévő vendéglátóhelyek hiánya, különösen, hogy nem vágytam emberek közé. De a nyaralókat, így az egyes településeket érintő bezártság mérete azért meglepett. Távolról ideiglenesen ideszakadt emberként felmérni nem tudtam, hogy a kihaltság az évszaknak szól-e vagy valami másnak. Mindenesetre az alvó utcák és terheltnek semmiképpen nem mondható autóutak felüdülésként hatottak a lassan kiürülő, vihar előtti csenddel sújtott főváros után.
Visszanézve örülök, hogy megtettük. Azóta csak öt nap telt el ugyan, de ma már nem tenném meg. Ma már, vagyis napok óta ülök a képtelenebbik felemen a négy fal között és várom, hogy helyreálljon az élet, amihez jómagam így járulok hozzá. Így is. Fegyelemmel, de humorérzékkel. Tudni vélem mi forog kockán. Ha pedig elmúlik ez az egész mizéria, bátran jelentem ki, hogy március a balatoni bringakör szezonja. Titkon pedig remélem, hogy idén még az októbert is ide sorolhatom majd.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Mostanra pedig mértékletes, de örömteli napokat kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Stay home, stay safe!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
