Rohanunk. Vagy, ha nem, akkor sem feltétlenül látunk. Ennek pedig igazságtalanul sokszor esik áldozatul megszokott környezetünk. Mind az emberi, mind a burjánzó édeni, mind pedig az épített. Szánjunk időt rá, magunkat pedig meg, és éljük úgy a mindennapjainkat, mint a jó értelemben vett turista. Nyitott szemmel és lélekkel. Budapest megannyi csodát rejt és most abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy ezeket a rejtett, de nagyon is szem előtt lévő 'apróságokat' nem takarják el csapatokba verbuválódott, kattintgatva rohangáló népek előlünk.
Egy korábbi felkérésnek köszönhetően merültem el a gépemen lévő telefonos fotóanyagban (ezúton is mea culpa a minőségért). Magam is meglepődtem, hogy mennyi képet rejt ennek az élettelen eszköznek a memóriája. Azon pedig különösen, hogy milyen számosságúak azok a múlt században épült budapesti házak, melyekben volt szerencsém megfordulni. 
Ezekről a szépségekről sem külön írás, sem együttes ezidáig nem hagyta el klaviatúrámat, pedig megérdemelnék egyenként is. Dicső múlt a lehullott festék, máló vakolat, pergő korlát mögött. Időben és térben is. 
Szépség, ami meghatározza ennek a városnak az arcát. 
A szépség, ami időtálló és több mint száz évvel később is léleksimogató. Helyreállítható, mert anyagból van. 
Mind a padló, amin járunk (@budapestianfloors), mind a fal, amihez közelhúzódunk, az ajtó (@budapestiandoors), amin bekopogtatunk, ha a csengő éppen szabadnapos. 
Cirka száz évvel ezelőtt alapozták meg őket, és anyagukban és stílusban is kiállták az évszázad próbáját. 
Az általános elmélkedésen és figyelemfelhíváson kívül ennek a bejegyzésnek célja nem is lehet több. Talán egyszer lesz alkalom feldolgozni és szubjektíve teljességükben a nagyközönség elé tárni mindegyiket egytől-egyig. De addig is, vétek lenne elegánsan tovasuhanni mellettük, szemet hunyni fennállásuk felett. Szerintem.
Hiányoznának ugyanis, ha nem lennének. Fájna, ha a kézműves terrazzót vagy éppen cementlapokat vékony, sérülékeny és nem utolsó sorban kevéssé attraktív csempe váltaná fel. Ami olcsóbb. Bántana, ha a néhai építészek által elgondolt fa nyílászáró helyett ormótlan vaskapu zárná a lépcsőházat, ha a visszafogottan díszített vagy éppen külön kazettákkal cizellált fa ablakokat felváltaná a műanyag. Tudom, mert ahányszor meglátok az előbb említettekhez igencsak hasonló barbárságot - persze tudjuk, a valósággal egyezés kizárólag a véletlen műve lehet, hiszen ki művelne ilyet -, na az fáj és bánt. 
Amíg pedig a világ - de beérem szűk hazánkkal is - a pusztán financiális alapok mellett megtanulja értékelni a minőséget és az ízlést, a kézművességet és a mívességet a rossz értelemben vett tömegtermelés által ontott, meglepően hamar fényét vesztő tucattermék helyett, jó, ha a mindennapi ember is érzi a felelősséget. Meg persze a büszkeséget is. 
Könnyen kerülhetünk ugyanis magunk is a megrendelő pozíciójába egy ilyen épületben lakó tulajdonostársként vagy, mondok egy közelebbit: előfordulhat, hogy bár a fővárosban élünk, mégis egy jóval ifjabb épület pár négyzetméterét mondjuk otthonunknak, de mégsem ördögtől való, ha átjár a tulajdonos büszkesége Budapest dícséretét hallva. A pozitív megítélésben az épített környezetnek ugyanis hatalmas osztályrésze van. 
Megéri tehát megállni, gondolkodni múltról és a hagyatékában rejlő potenciálról. Ugyanígy azon is, hogy napjaink köz- és magánépületei mit képviselnek majd száz év múlva. Ha egyáltalán lesz még anyag, ami marad belőlük. Kellemes böngészést, virtuális kézfogás annak, aki bármelyik épületbelsőt azonosítani tudja!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
