Tudjuk, piacozom. Szisztematikusan vagy éppen ad hoc felkeresem Budapest vagy annak a településnek a csarnokát, éppen zajló piacát, ahol éppen járok. Budapesti vásárcsarnok túrám egyik szomorú állomása volt a III. számú vásárcsarnok. Mindezidáig. Legutoljára 2014 nyarán vittek erre a lábaim célzatosan, ezt követően pedig csak a Klauzál téri vásárcsarnok Akácfa utcai bejáratával szemben elhelyezkedő kultúregységek látogatója voltam, fél szemmel folyamatosan szemmel tartva a kerítéssel körbevont, építési területté avanzsált csarnokot. 

A teljesen felújított, funkciójában is kibővített csarnokot végül 2015 októberében adták át a nagyközönségnek. Hiába szerettem volna több lovat egy hátsóval megülni, képtelen voltam belesuvasztani feszített tempójú napjaimba akkoriban a látogatást, így csak hónapokkal később jutottam el az ünnepek miatt már díszbe öltöztetett csarnokba. A képek decemberben készültek, ezért a csodás papír és egyéb cicoma, de a mondanivalóm másfél hónappal később is változatlan. Olvassátok.

A 2014 nyarán tapasztalt siralmas állapotokhoz lépest szembetűnő változás fogadott. Így mielőtt végiggörgeted kedves olvasó az elkövetkező képfolyamot, javaslom, mindenképpen suhanj át a felújítás előtti állapotról készített fotóimon. Ide kattintva kezdheted meg az időutazást. Ha még a képek után mindig van erőd kedves látogató, tekintsd meg ezt a másfél perces videót a felújítás előtti, alatti állapotokról, amin még madártávlatból is láthatod az épületet.

Most, hogy visszatértünk a virtuális utazásról, még markánsabb a régi és új állapot közötti különbség. Ha nem utaztál volna, akkor íme egy kis összefoglaló a III. számú vásárcsarnok történetéről (szerényen magamtól idézve): "Ahogy a Rákóczi téri vásárcsarnok történetéhez, úgy a Klauzál téren álló csarnok történetéhez is fűződik egy tűzeset, akként, hogy ez a csarnok egy, az 1874-ben tűzvészben megsemmisült színház helyén épült. A tér neve egyébként korábban Stephen Platz, majd István tér volt. Jelenlegi nevét Klauzál Gábor miniszterről kapta 1907-ben."

"A Klauzál téri csarnok Budapest III. számú vásárcsarnoka, erről tanúskodik a homlokzat is. 1897-ben adták át, nagyjából egyidejűleg a Nagyvásárcsarnokkal (Fővám tér), valamint a Rákóczi téri, a Hunyadi téri és a Hold utcai kisebb méretű, de pesti vásárcsarnokokkal."A vásárcsarnok Akácfa utcai homlokzata. Ennél a kapunál korábban hiányos volt a díszburkolat, így a foghíjas és egyébként rettentő mocskos téglasor kitűnően alkalmas volt arra, hogy a környező egységek budapesti szmogban levegőző vendégei alkalmi pohártartónak használják vagy kultúrlény módjára végleg ott felejtsék a műanyagot. Na, ez a lehetőség kedves embertársaim, megszűnt, és reméljük nem lesz opció még jó sokáig. A vásárcsarnok előtt ebben az utcában elhelyezett, a csarnokhoz sikerrel asszimilálódott telefonfülke is végleg eltűnt. 

Az Akácfa utcai homlokzaton a hatalmas ablakok alatti dísztégla burkolatból kirakott mintázat a felújítás előtt egybe olvadt a burkolat többi részével, most pedig szépen elkülönül ez a díszesebb blokk a felület többi részétől.

Szellőzőakna pipa, kerékvető vas úgyszintén. Mint köztudomású, az összes többi, korabeli csarnokunkhoz hasonlóan a "csarnokba az áru ki-bepakolás érdekében egykor be lehetett kocsival hajtani. A képen a budapesti utcaképben megszokott kerékvető vasakat (máshol kerékvető köveket) láthatjuk."

Csodaszép tükröződés a patyolattiszta ablaküvegen. Maradjon is így. 

Immár hatalmas a kontraszt a csarnok tiszta tömege és a környező romokban berendezett kis egységek homlokzata között.

Ezek a turisták nem is sejtik, milyen kis mázlisták, hogy egy felújított szakaszon flangálhatnak az építési törmelékek kerülgetése helyett, bezzeg mi, budapestiek tudjuk értékelni a szépet és az újat. 

A SPAR visszaköltözött a csarnokba és a felirat is visszakerült a honlokzatra, kiegészítve a nyúlfarknyi Klauzál Piac megnevezéssel, ami valószínűleg mókuskerék létünkre reflektálva az egyszerűség jegyében fogant. Pedig mennyivel elegánsabb a vásárcsarnok szó, ami nemcsak jelentésében, de hangzásában is jobban illik magához az épülethez is.

Bizony, szép ez a kapu is. Nyoma sincs a korábbi toldozásnak-foltozásnak, a vasba vert reflektornak.

Nemcsak a csarnok szépült meg, de a mellette magasodó épület is kapott egy szépítő pakolást. A korábbi állapotok alapján nem kétséges, bizony rá fért. 

Ez-meg-mi?! Ki volt ez az anti-ember?

Másfél évvel tehát legutóbbi túrám után végre bejutottam a megújult vásárcsarnokban. A bérlői helyek még kicsit foghíjasak, de ami késik, nem múlik. A földszinten középen őstermelőknek fenntartott, vadiúj standok sora fut végig az egységes külső jegyében. Ha már ott voltam, természetesen vásároltam, kóstoltam, élveztem a légkört. Természetesen élmény volt több kiló zöldséggel a hátamon, gyümölccsel a vállamon fényképezgetni, csevegni, órákon át itt lébecolni. Az őstermelők pultjai mögött egyik oldalt a SPAR kapott helyet, másik oldalt ínycsiklandozó prémium termékeket áruló egységek. A SPAR-ba nem tértem be, hiszen rendszeres időközönként szerencsém van hozzá, így inkább a számomra ismeretlen helyekre fókuszáltam.

Az őstermelők mögötti negyedben meghúzódó pultokban gusztusosan elrendezett portékát az ember legszívesebben kóstolótálon tenné magáévá. Hihetetlen nehéz választani és megállni, hogy ne vásároljunk mindenből össze több hétre elegendő mennyiséget. A fenti képen a Prémium Sonkás pultja (lent) ejti zavarba a gyanútlanul betévedő idegent.

Egyszerűen, de szépen tálalt savanyúságok lent, repeta pedig az első szinten kicsit más elrendezésben.

Kósza pillantás a Prémium sonkás pultjára az első szintről. Minden rendben.

Őstermelői húsáru a földszintről.

A bőség zavara. Mindből kérnék.

A csarnok belső órája mögött az épület társasházi részének tornácai húzódnak meg diszkréten.

Ottjártamkor két szívemnek igazán kedves helyet fedeztem fel. Az egyik az Éden juice & more, ahol Anikó várja a betérőket kedvesen, naponta változó kínálattal. Éppen étkezés után voltam, így a levest, szendvicseket nem próbáltam ki, viszont egy nagy pohár frissen készült dzsúz kis gyömbérrel szépen lecsúszott. A hűtőben elvitelre dobozolt friss gyümölcsök, levek fogadnak, a polcokon delikát termékek, és friss zöldségek hívogatnak, a pulton a sütő csak arra vár, hogy összezáródhasson egy jófajta szendvics körül, a leves pedig legszívesebben azonnal leszaladna a gigánkon. A kiszolgálás igen baráti és beszélgetésben nem szenved hiányt, az aprócska bolt története Anikó énekes karrierjével fűszerezve pedig magával ragadó. A frissen préselt, facsart italok, delikát termékek szerelmeseinek még egy okkal több, hogy betérjenek a vásárcsarnokba. Az Éden juice & more közösségi oldalát itt találod.

A másik helyi kedvenccé pedig a BOCI tejbolt vált. Aki bejáratos a Hunyadi téri vásárcsarnokba, annak bizony e név ismerősen csenghet. Annak is, aki rajong az ízletes tejtermékekért, elsősorban sajtokért vagy a különleges száraz húsáruért, annak itt a helye. Egytől-egyig nagy gonddal, a legjobb minőséget keresve összeválogatott termékek. Magyar manufaktúrákból, illetve Erdélyből származó remek termékek kínálják magukat a pultból, például olyan különlegességek, mint székely vaddisznó szalámi, szalámi lóhúsból, csirke szalámi, prémium érlelésű szarvas hátszín, hargitai füstölt kecskesajt, illetve ugyaninnen juhsajt, füstölt juhsajt, továbbá öregberegi kecskesajt, romadúr juhsajt, vasadi házi kecskegomolya, kisalföldi kecskesajt, a hegyi vadász öregsajtja és még sorolhatnám. Sajtmennyország. A legjobb hely, nem utolsósorban akkor is, ha vásárlás közben értő, az áru eredetéről és tulajdonságairól szívesen mesélő figyelmes kiszolgálásban szeretnénk részesülni. A BOCI tejbolt közösségi oldalát itt találod (ne tévesszen meg senkit a lokáció, mindkét helyen vannak).

Kóstoltam. Az ízektől, állagtól elolvadtam.

Több, már nem fért se a vállamra, se a hátamra, se a gyomromba, de következő alkalommal itt folytatom a Klauzál téri gasztrotúrát.

Annyit időztem, csacsogtam, bámészkodtam a csarnokban, hogy szépen beesteledett, így a Klauzál téri front renovált formáját csak sejtettem, de tisztán sajnos nem láttam. A piactérről egy, a társasházzal közös átrium jellegű helyiségbe jutunk, onnan ki a Klauzál térre. 

Visszatekintve a piactér felé vasoszlopok sora vezeti a tekintetet egészen a bejáratig. (Az oszlopok így néztek ki másfél évvel ezelőtt.)

Utoljára összevetve a hasonló szögből készített fotókkal az épület mai állapotát (például a fenti felvételt ezzel a képpel), másfél évvel ezelőtt azon a tikkasztó nyári napon, majd az akkori bejegyzés írása közben álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire rövid idő alatt ilyen állapotban lehet újra a miénk a hely. Az a vásárcsarnok, ahol ma már nyoma sincs a korábbi évtizedek során lelakott és nyomasztó mumusként az emlékeinkben élő épületegyüttesnek, helyette azonban újjászületett az a funkciójának megfelelő mértékig elegáns tér, ami most talán ugyanúgy (ha nem jobban) emeli Budapest fényét, mint ahogyan egykor az 1897-es átadáskor emelte azt.

Végszóként még talán annyit, hogy Budapest VII. kerületében, a Klauzál tér 11. szám alatt található csarnoknak immár van saját honlapja is, ami egyelőre inkább praktikus információkkal szolgál csak, bár személy szerint szívesen olvasnék ott is többet a történetről, korszakokról, építészetről. A honlapot itt találod. Követni pedig a közösségi oldalukon tudod őket itt. 

Ha hozzám hasonlóan szívesen látogatsz élelmiszer piacokat kedves olvasó, talán érdekesek lehetnek számodra a korábbi bejegyzéseim ebben a témában:

Budapesten eddig

- a Fővám téri Nagycsarnokban,

- a Rákóczi téri vásárcsarnokban,

- a Hold utcában található vásárcsarnokban (most Belvárosi Piac néven fut), 

- a Hunyadi téri vásárcsarnokban,

- a Batthyány téri vásárcsarnokban jártam (illetve ugye a Klauzál téren található csarnokot is jól megkörnyékeztem, mikor még romos volt). 

Magyarországon Budapesten kívül eddig

- a szentendrei Termelői Piacon.

- a káptalantóti Liliomkert Piacon

Külföldön: 

Spanyolországban eddig

- a Valenciai nagyvásárcsarnokba,

- a Barcelonai központi csarnokba kukkantottam be.

Olaszországban végigsuhantam a Campo de' Fiori-n, valamint belestem a Firenzei központi vásárcsarnokba.

Portugáliában pedig 

- Loulé csodálatos vásárcsarnokában és

- Silves csarnokában vásároltam. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy  értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről! 

Szép napot!

If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!

Have a nice day!

DRKUKTA

A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!