Loulé piaca szerény véleményem szerint a legszebb, legpezsgőbb és ezért legnagyobb szombati piac. Tudd meg, miért!
Jó-jó, nincs arcom leírni, hogy a világon, bár a blogom szubjektív kategóriába nyilván ez is beleférne, hiszen kinek-mi a legnagyobb és miért. Na, de az eddig tapasztalataim alapján biztosan az egyik legklasszabb ilyen intézmény. Aki ismer, tudja, hogy imádok piacozni. Aki nem ismer, és nem is követi a blogot, annak ajánlom a "Piacozzunk" vagy "vásárcsarnok" kereső kifejezést a blogon, hogy meggyőződhessen, bizony, ez nem múló mánia nálam. Amit ennek ellenére Loulé-ban tapasztaltam azon a májusi szombaton, mikor célzottan - nekem kedvezve, juhéjj - a vásárcsarnok felé vettük az irányt, az minden képzeletemet felülmúlta. A Praça da República-n található vásárcsarnok vasárnap kivételével minden nap nyitva van reggel hét és délután három között, de a nyüzsgés (állítólag) szombaton a legnagyobb. Mint központi találkozóhelyet nemcsak a kétlábon, de a kétkeréken érkezők is előnyben részesítik, ottjártunkor sok résztvevős motoros találkozó volt az épület előtt. A tömeg nem volt idegesítően nagy, de azért masszív volt és szépen körbefolyta az épületet és a környező utcákat, valamint a Praça da República-t.
Hogy a tömérdek, mondjuk ki, nyálcsorgató látnivalót megelőzően egy his helyismeretet is magunkba szívjunk, a piac honlapján utánanéztem egy kicsit a vásárcsarnok történetének. A vásárcsarnok (avagy portugálul a Mercado Municipal de Loulé) ötlete Mota Gomes építész fejéből pattant ki. Az épületet a késő XIX. században tervezték neo-arab stílusban szecessziós elemekkel vegyítve, a megye méretét és jólétét szimbolizálandó négy pavilonnal, valamint négy kapuval. Az építkezés grandiózus jellegének köszönhetően az meglehetősen költésgesre sikeredett, így bár 1905-ben határozták el a csarnok megépítését, a tényleges kivitelezés csak 1908-ben kezdődhetett meg. Ezt követően csaknem egy évszázadig zavartalanul működött, majd 2004-től csaknem három éven keresztül tartó építkezés vette kezdetét. A kívül-belül megújult, modernizált, a jelen kor higiéniai és egyéb infrastrukturális feltételeinek is megfelelő csarnok (véletlenül sem szem elől tévesztve a turizmus kiszolgálását) 2007. február 1-jén nyitotta meg ismét kapuit. Talán akkor ennyi elég is lesz a történelemből, most pedig jöjjenek a beszédes részletek, képekben.
Füge minden mennyiségben, formában, állagban. A mandulával készítettek, töltöttek annyira nem nyerték el az ízlésemet, a többiből repetáznék még. Talán jövőre.
A piacokon általában kapható gyümölcsök mennyei zamatáról, állagáról már ebben a bejegyzésben áradoztam, nem ismételném magamat. Talán csak annyi, hogy a pozitív szavak szuperlatívuszának itt a helye.
Édességek, semmi flanc, inkább keresetlen egyszerűség, és finom falatok.
Nemcsak az emberszabásúak, de a fecskék is kiszemelték maguknak ezt a helyet. 
A tengeri herkenytűket inkább csak szemrevételeztem, lévén, hogy nem terveztünk főzni, de ilyen gazdagságot nem láttam még mediterrán piacon.
Egy kis #whereistand vagy #fromwhereistand, de azt is mondhatnám instagrammul, hogy #ihavethisthingwithfloors...
Most komolyan, képes lennél ellenállni neki? Nekem muszáj volt, de csak mert fapadossal és kézipoggyásszal utaztam az országok között.
Nem csupán a piac négy fala között, de a csarnokot közrefogó utcákban is zajlik az élet szombaton. Őstermelők, kisebb árusok, itthoni szemmel néha meghökkentő portékák és persze vásárlók egymás nyomában. Szemet gyönyörködtető látvány. 
Bizony, ez az kanályni olajbogyó (meg még jópár) hozzánk vándorolt. Rögtönzött piknik keretében el is fogyasztottuk egy kis pisztáciával kísérve az egyik Loulé közeli forrásnál. Az eladó pedig nagyon jópofa volt, ami csak növeli a piac iránti szimpátiámat. 
Mintha csak magamat látnám. Senki se bólogasson kérem helyeselve, hiszen mindenki olvasta legalább az iskolában Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac darabjának (Ábrányi Emil fordításában) azt a bizonyos részletét, melyben Cyrano szájából a Vicomte gúnyolódására az alábbiak hangzanak el:
"Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"
(Ha esetleg nem olvastátok, nagyon ajánlom, legalább a fenti mondatot megelőző részletet, nagyon mókás. A teljes magyar fordítás itt érhető el.)
Egy kis currost? Természetesen frissen sütik. 
Fent az a manikűrözött kéz látható, amely tulajdonosa - engem gyarló türelmetlenségbe hajszoló - hosszú percekig nyomogatta, válogatta a friss fügéket. Így történhetett az, hogy a korábban közzétett fügés kekszemhez nem friss portugál fügét, hanem - egyebekben nagyon ízletes, de - aszalt fügét használtam fel. 
Családom egyik tagja imádja a csigákat. Élve. Ezek a pici jószágok, így a napra kitéve (valószínűleg véletlenül fordult el az ernyő fölöttük) bizarr látványt nyújtanak. Mondjuk engem ételben sem vonz a pici puha testük, inkább a marha-sertés-szárnyas vonalon mozgok.
Remélem fáradozásom nem volt hiába, és kedves Olvasó, te is kedvet kaptál ahhoz, hogy felfedezd Portugália Algarve régióját, és utazásodat mindenképpen úgy időzítsd, hogy Loulé szombati piacának is jusson hely a programok között. A csarnok portugál nyelvű honlapját itt találod, míg a közösségi oldalát itt. Ha a vásárcsarnoknak is otthont adó Loulé városáról olvasnál, javaslom, hogy ezt a bejegyzésemet olvasd el. Ha a régió távolabbi pontjai is érdekelnek, idesüss: Algarve-be csábító 14 pontomról itt, ezen belül a mór emlékekkel büszkélkedő Silves városáról itt, az egyik legnépszerűbb nyaralóhelyként is ismert Lagos városáról itt írtam, míg az általunk kipróbált szállásokról itt és itt és itt olvashatsz.
Ha tetszett a bejegyzés, és érdekel még Portugália Algarve régiója, ne hezitálj, kövesd a blogot, és fedezd fel velem együtt Algarve-t (figyelem, már csak Tavira és környéke maradt) az elkövetkező írásokon keresztül. Kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permit of the blogger!
