... az aktuális. Nyolc napja hatalmába kerített a szilvaszezon végétől való félelem. Ezzel pedig végérvényesen beütött a piteszezon. 

Mit teszünk, ha az élet csak zabpehelyliszttel ajándékoz meg? Naná, hogy ízletes szilvapitét rittyentünk belőle mandulával megspékelve. Más egyebet jelen esetben nyilván nem tehetünk.

Kihasználván minél többet a természet őszi ajándékaiból, nem maradhatott el a dió és körte házasságából született pikáns diótorta sem. Igazi őszi csemege!

Akkora diómennyiség halmozódott fel az elmúlt években a házunk táján, és annyira a dió(levél órákon át történő összegereblyézése és a termés begyűjtése, korábbi termés megpucolása) körül forogtak az elmúlt hétvégéink, hogy szinte már dióval keltem, feküdtem. Kézenfekvő volt, ezzel a mennyiséggel kell kezdeni valamit. Lelki szemeim rögtön egy jó kis karamellizált diótortát vizionáltak megoldásként, és nem kellett sokat várni a megvalósításra sem. Szerénytelenül mondhatom, hogy életem egyik legfinomabb diótortáját kotyvasztottam!

Csodálatos ünnepnapra virradtunk a hétvégén, így nem volt kérdés, hogy torta készül ebből a jeles alkalomból. Mindenképpen szezonális gyümölcsből szerettem volna a konyhában valami finomat varázsolni, így esett a választásom az almára és a most következő francia almatorta receptre. Ez utóbbi évek óta fekszik a fiókom mélyén, így kész szerencse, hogy végre-valahára eljött az ő ideje is, és nem más formában, mint születésnapi tortaként debütált.