A földszinten az egyik ablakban látszólag sztoikus nyugalomban pihenő aprócska eb vigyázza a ház nyugalmát, míg az épületben szétszóródó látogatók egyre feljebb merészkednek az ólomüveg ablakokkal kísért, szőlőkacsokra emlékeztető kovácsoltvas korlátok közt magasba vezető lépcsőházban.

A helyzet abszolút nem egyértelmű, teszveszvárosunk csodálatos épületein cikázó tekintetünk a mennyei puttók és a föld méhének kincsei között félúton, a XIII. kerületi Váci út 6. szám alatti házon pihen meg.

Éppen a Szent István körút 5. szám alatti házban bámészkodtunk, mikor egy kedves hölgy átinvitált bennünket a Falk Miksa utca 13. szám alatti épületbe, mondván, az csodálatosabb ennél is. Jó-jó, gondoltuk, a szépség nyilván relatív, s habár az éhséggel dacoltunk, mégis ismeretlenül is felcsigázott a tény, hogy egy újabb házba nyerhetünk bebocsátást.

Akik a blogot követik, azoknak biztosan nem titok, hogy aktív látogatója voltam, vagyok, leszek a Kulturális Örökség Napjainak. Ennek keretein belül volt alkalmam ellátogatni a Gutenberg-otthonba is, ebbe a több, mint száz éves épületben, melynek lakói, azt hiszem minden társasház lakói előtt példával járhatnának elől. Következzen egy kis képes beszámoló, kiegészítve az épület elgondolkodtató, viszontagságos, ugyanakkor nagyon szép történetével.