Teszveszvárosunk épületein cikázó tekintetünk a mennyei puttók és a föld méhének kincsei között félúton, a XIII. kerületi Váci út 6. szám alatti házon pihen meg.
Nem volt ez mindig így, különösen nem 1895. előtt, mikor a terület a Hagnemacher féle Unio gőzmalom peremére esett. Szerencsére azonban élt kötünk egy Wellisch Alfréd építész és egy Schomann Antal építőmester, akik 1895. és 1896. között megálmodták, majd megvalósították az akkori Budapest V. kerületéhez tartozó Váczi úton ma is álló, a külvilágra gazdagon díszített felülvilágító ablakokkal néző, cifra kovácsoltvaskapuval nyíló épületet. Nevezzük Wellisch-féle épületnek, de ebben csakúgy mint a lent sejtetett részletekben lehetnek félresejtések, így akár illethetnénk a házat Schomann-féle jelzővel is. Ha bármi ezen jelzők ellenében szól, egy megértő és kifogástalan stílusú kiigazítás több mint jóleső érzéssel töltene el, előre is köszönöm.
1883. körül a mai Bajcsy-Zsilinszky út még Váczi út néven vezetett ki a városból, folytatásával a ma is Váci út elnevezést viselő útszakasszal egyetemben. Ez utóbbi az utamba kerülő e-levéltári anyagok tanúsága szerint volt, hogy a külső Váczi út nevet viselte.
L-alakú épületünk tehát 1896-ban épült fel bérház funkcióval. Mielőtt túlságosan előrerohannánk az időben és a megépítést követő időszakok felújításaira koncentrálnánk vegyük górcsó alá, hogyan is szól a lépcsőházban kifüggesztett tábla: "Az épület Váci úti főhomlokzatát közép- és sarokrizalitok tagolják. A sarkot hengeres pavilon hangsúlyozza, az oldalhomlokzaton a sarokpavilonhoz kapcsolódik a rizalit. A középrizalitot díszítő, több emeletet egybefogó oszloprend tetején eredetileg - az archív fotón is látható - szobrok álltak. A földszint és az első emelet felett is egyszerűbb, a harmadik emelet felett erősebb osztópárkány, legfölül konzolsoros főpárkány húzódik. A földszinten félköríves záródású üzletportálok találhatók rejtett mezzaninnal. A főhomlokzat középső tengedélyben nyílik a kovácsoltvaskapu, üvegezett szárnyakkal és felülvilágítóval. A kapualj stukkódíszes, a lépcsúházba és az udvarra vezető ajtók felülvilágítója díszesen üvegezett. A kapualjból jobbra nyílik a lépcsőház háromkarú lépcsővel. A lépcső és a függőfolyosó korlátja, a liftajtók gazdagon díszített kovácsoltvasból készültek." Udvarának déli oldalán egyemeletes irodaház áll.
Egyéb, konkrét információ híján sokat töprengtem, mire véljem a Váci úti kétszárnyú, kovácsoltvas kapun csücsülő egy-egy angyalkát, akik egy-egy (lúd?)tollat tartanak jobb, illetve bal kezeikben. Másik kezük sem marad tétlen: egyikük egy bányászéket, másikuk egy fogaskereket tart ujjai között. A kapun belépve ugyanígy szembeötlő az építész és az építőmester neveivel szemben jobb kéz felől megtalálható falba épített táblán egy-egy bányászcsákány és kalapács közé vésett "Szerencse fel!" mondat, ami a bányászhimnusz első sorára utal.
Bár az interneten kívül az építési engedélyezési dokumentáció a BFL-nél a 2333. számú kisdobozban rendelkezésre áll, a neten található információk alapján maximum arra van esélyünk, hogy irányba helyezzük magunkat.
Az e-levéltárban fellelt tájékoztató adatok szerint: "XIII. Váci út 6. (Katona József utca 2/a sarok) - négyemeletes bérház, gépfelállítás, lift ("Frankl Vasudvar") 1895-1896. (Wellisch Alfréd), átalakítás 1906., 1911., 1936., 1942 (csak határozat), vasszerkezetű raktár 1908. (Gaál Bertalan), üzem átalakítás ("SUM" Autópneu Regenerátorgyár és Javító Üzem) 1926., (Ungár Bertalan Bőrönd- és Bőrdíszműáru Üzem) 1940., portál (rádióüzlet) 1931., 1948., garázs átalakítása (1937 - csak határozat), üzlet-átalakítás (Fuchs Imre kalapos) 1940 - csak határozat), óvóhely 1940."
Bár a Frankl Vasudvar elnevezést a fenti jegyzeten túl a neten nem találtam, stílszerűen sikerült kibányászni, hogy ez a kifejezés az 1893-ban még a VI. kerületi Nagymező utcában lakcímmel rendelkező Frankl Hermann vaskereskedő, mint a Frankl A. Hermann és Fiai cég beltagjának cégét fedheti. A Frankl-féle vasudvar kapcsán az összeszedett adatokból szépen lassan bontakozik ki, hogy a Frankl A. Hermann és Fiai cég a "Budapest évkönyve. Hiteles czim és lakjegyzék 1898"-as kiadása szerint - ha nem korábban, akkor - már 1898-ban, azaz az épület elkészültét követően két évvel a Wellisch-féle házban bejegyzett székhellyel rendelkezett és -, ha nem tovább, akkor - legalább 1928-ig itt is maradt. Ebben az időben minden bizonnyal az a tény is figyelemre méltó volt, hogy telefonszáma(i) volt(ak) egy cégnek, a mai viszonyokból ki- és visszatekintve mégis megmosolyogtat, hogy a céget a kor embere mindösszesen egy négyjegyű (72-37) telefonszám tárcsázásával elérhette.
Ezek alapján lehet, hogy nem botorság azt feltételezni, hogy már maga az épület is Frankl A. Hermann megrendelésére készült. Erre utalhat az is, hogy nem csupán a bányász jelképek (bányászék és -kalapács), de a végtermék (fogaskerék) is megjelenik a többek között vasból készült díszítéseken, kovácsoltvas kapukon között. 
Nem a Frankl-féle Vasudvar az egyedüli nehézipari cég, amely a házhoz kötődött. A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1912-es kiadványa szerint a Munktell Maschinen Handels Actiengesellschaft, azaz a Munktell gépkereskedelmi részvénytársaság, valamint Aczél, Stromayer és Székely szerszámgépkereskedők székhelyeit is ide regisztrálták. 
1929 májusában már szó esik a házhoz kapcsolódóan az építési engedélyezési tervdokumentációknál említett "Sum autópneu regeneratorgyár és gummijavitó üzem"-ről is azzal, hogy őket immár ötjegyű (143-41) telefonszámon lehetett elérni a címjegyzék szerint. A 'cz' és 'c' betűk tekintetében megjegyzem, hogy az írásmód következetlen, ugyanis egyazon évben simán használja mindkettőt, ami közös az az, hogy a kerület továbbra is az V.
A nehéziparban utazó cégek mellett székhelyként szolgált az épület többek között és innen igyekezett felvirágoztatni üzletét egy ügyvéd, egy vegyeskereskedő éppen úgy mint egy rövidáru-ügynök, a Rottenbiller utca után pedig Fuchs Imre kalapos is, akinek nem csupán kalapboltja, hanem egyenesen kalapüzeme volt ezen a címen 1940-1943. között bizonyosan.
Sőt, olyan előkelőnek hangzó egység mint egy báliroda is helyet kapott itt. "Az Országos Vitézi Szék bálját 1930. évi február hó 8-án Budapesten a Vigadó nagytermében a szokásos fényes keretek között tartja meg. A bál fővédnökségét a Kormányzó úr őfőméltósága és felesége, ezenkívül több közéleti előkelőség vállalta. A meghívókat a bálbizottság folyó hó közepén küldi szét. A bálbizottság kéri azokat, akik meghívóra igényt tartanak, hogy e szándékukat a bálirodával (IV., Váci-út 6., fsz. 7. Telefon: József 399-80) közöljék."
A Magyar Országos Tudósító nem hagy kétséget afelől, hogy 1929. sűrű év volt a ház életében. Weisz András ügynököt februárban megkárosították, így "bejelentette a főkapitányságon, hogy a Váci ut 6 számú házban lévő lakásának ajtajáról a lakatot ismeretlen tettes lefeszítette s a lakásból 900 pengő értékű ruhaneműt elvitt." Ennek köszönhetően a "rendőrség a betörőt keresi".
A Magyar Országos Tudósító kevésbé derűs cikkéből arra is fény derül, hogy a Váci úton egykor villamos futott, hiszen 1929. május 13-án "reggel fél 7 óra tájban Hudacsek István 16 éves tanoncot, aki a Gömb-utca 59. számú házban lakik, egy C. jelzésű villamos a Váci-ut 6 számú ház előtt elütötte. Fején szenvedett súlyos sérülésekkel a mentők a Rókus-kórházba szállították."
Sajnos nem ez volt az egyetlen villamosbaleset, amiről a cím kapcsán megemlékeztek a lapok. A Pest Megyei Hírlap 1977. április 15-i száma szerint "Budapesten a XIII. kerület Váci út 6-8. szám előtti villamosmegállóban, a kiinduló 3-as jelzésű villamos, halálra gázolta Dsvesovics Istvánné 38 éves segédmunkás dunakeszi lakost. A baleset körülményeinek tisztázására és a felelősség megállapítására a rendőrség vizsgálatot indított."
Bár arra nincs adat, hogy a számosság szempontjából a betörési listán mennyire előkelő helyet foglalt el a ház, tény, hogy tettek arról, hogy egy-egy betörés megfelelő nyilvánosságot kapjon. 1931 októberében "Deutsch Dávid szőnyegmegovó vállalkozó bejelentette a főkapitányságon, hogy az elmúlt éjszaka betörtek a Váci-ut 6. számú házban lévő szőnyegmegovó raktárába s onnan 3.000 pengő értékben perzsaszönyegeket loptak el. A rendőrség megindította a nyomozást."
Lehet kérem tippelni, hogy a fenti vagy a lenti képen található burkolat tükrözi-e az építéskori állapotot.
Bár "Ungár Bertalan bőrdíszmű-áru, hartplatte, vulkánfiber- bőrönd gyára" már 1936-tól bizonyosan a házban rendelkezett székhellyel, az e-levéltári adatok alapján a ház gyár miatti átalakítására csak négy évvel később került sor, és a cég ezt követően legalább 1948-ig ezen a néven itt működött. Ha a címjegyzékben elrejtett bájos reklám ("bőrdíszmű áru minden minőségben. Modern gépüzemü erőlemez vulkánfiber és bőrkoffer gyár") felkeltette az érdeklődők figyelmét, egy immár hatjegyű (117-457) telefonszám tárcsázásával léphettek kapcsolatba a gyárral.
Miután a tevékenységi kör kísértetiesen hasonlít, a székhely pedig azonos, sőt, az államosítások okán hírhedt 1948. év az, amiben a cégnév részeként az Ungár vezetéknév utoljára szerepelt, még az is előfordulhat, hogy az Ungár Bertalan-féle gyárból a későbbiekben Bőrárukészítő KSZT vált. Ilyen hanyag következtetések keletkezhetnek abból, ha az ember a Somogyi Néplap 1955. február 3-i számában azt olvassa, hogy "A Balaton környékén 3-4 szobából álló ingatlant keresünk megvételre, vagy bérbe szövetkezeti üdülőnek. Ajánlatokat: Bőrárukészítő KTSZ, Budapest, XIII., Váci út 6."
Egy 1965-ös Petőfi Népében megjelent, kissé bárgyúnak tűnő szalagcímmel bevezetett hirdetés szerint itt működött a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat szaküzlete is. "VIDÉKI EMBER IS SZERETI A KÉNYELMET. Levél megrendelésre utánvéttel is szállítunk szerelvényárukat, kutakat, szivattyúkat, vízvezeték stb. berendezési és felszerelési tárgyakat, alkatrészeket." 
A rendszerváltás utáni médiumokat olvasva megtudjuk, hogy itt volt a szaküzlete a SHARP Irodatechnika Budapest Kft-nek, aki hirdetéseiben egyrészről már 1992-ben "jó megjelenésű és kapcsolatteremtő képességű", saját telefonnal (!) és személygépkocsival rendelkező területi üzletkötőket keresett országszerte, másrészről ma már erősen a múlt részének tekinthető 'managerkalkulátorokat' kínált. Napjainkban a ház utcaszintje csiricsáré, az épület történetéhez sem küllemében, sem anyaghasználatában nem illő arculatú GSM boltnak, internetkávézónak, Tungsram márkaboltnak, kertészeti áruháznak, CIB Bank fióknak ad többek között helyet.
Az épület ma országos védettségű műemlék és a XIII. kerület legnevesebb házai közé tartozik, mai címe XIII. kerület Váci út 6., sarokház lévén a második címe Katona József 2/a.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
