Mit tehet az, kinek ajtaja előtt több mint egy tucat sütőtök landol? Megfőzi, megsüti, elteszi, megeszi. De előbb inspiráció gyanánt felkutatja a világ összes olyan receptjét, melyhez legalább pár gramm sütőtök szükségeltetik annak érdekében, hogy ezen hatalmas szellemi kincs birtokában megalkossa saját sütőtökös pitéje prototípusát.

Amennyiben lenne helye bármiféle szigornak, annyit írnék, szigorúan csak tokaji aszúval fogyasztható a most következő desszert. Ehelyett azonban csupán annyit jegyzek meg, a legteljesebb élmény érdekében erősen javasolt ennek az igencsak édes finomságnak egy pohár, az alkotóelemek között is visszaköszönő tokaji aszúval kísérése.

A júliusi nap tikkasztó sugarai a szabad ég alatt birkóznak az utcával, míg illedelmesen kéretőznek befelé az ablakoknál zöldellő növények levelein keresztül. Előttünk a töltés után ácsingózó tokaji bor jeges fürdőben várakozik, talpunk játékos formájú hideg kőburkolaton, míg poharunk melegszínű asztalokon nyugszik. Körülöttünk a Budára átkacsintó pesti belváros méltóságteljes panorámája kanyarog. Minden együtt van, amit egy emlékezetes délutánhoz kívánhatunk. A tállyai Szóló Pincészet borkóstolóján jártam.

Se szezonja, se fazonja. Mentségemre szóljon, hogy a tegnapi éjszakával kacérkodó este során annyira a málna került lelki szemeim előtt fókuszba, hogy kínomban a szóban forgó kései órán beszereztem egy kis fagyasztott málnát (istenien hangzik, nem? de! nem.) és összedobtam szokásos piténk málnás verzióját. Túl finom lett.

Mielőtt a délutáni percek másodpercekké alakulva rohamtempóban megindulnak 2018. utolsó napja, annak is a legvége felé, Móricz korabeli budapesti cikkeivel és egy csészényi frissen leöntött meleg teával bekuckózva kihasználom az órák lassúságával múló utolsó idei reggeli perceket.