Bár a meleg évszakban már sikerrel teszek el finomságokat hidegebb időkre, korábban télen még sosem jutottam el addig, hogy előre gondoljak a nyárra. Legalábbis ami a befőzést illeti. Pedig finom narancsot akkor lehet itthon kapni, mikor tombol a tél vagy ami maradt belőle.

Íme az őszi pite ezúttal stílusosan dupla réteg őszibarackkal megpakolva. 

Nem szoktam ilyet írni, hiszen mostanság nem szokott ilyen előfordulni, dehát annyian kértétek online és offline is, hogy tadamm, a tegnap este kipattant fügite (ami nem más mint a fügés pite szavak nyelvkorcsosító összetétele) receptje blogbejegyzésben tálalva - a több legyet egy csapásra mottójára -, viszonylagos cikornyák közbeiktatása nélkül. Ez utóbbi nyilván nehezen állható meg, de mert irtó késő van, erőt veszek magamon.

És persze titkos hozzávalókkal megbolondított mascarpone krémmel.

Emberpalántaként gyűjtögetett emlékeim között felrémlik, hogy a Duna-kanyarban 'nálunk' a dinnyehéj általában a baromfiudvarban landolt. Félreértés ne essék, nem a célbalövést gyakoroltuk ilyen formabontó módon. Az udvar lakóinak szánt eleség volt: a tyúkok tisztességesen kicsipegették az emberi falatozás után maradt, rózsaszínből világos zöldbe hajló színű héjat, meghagyva a sötét zöldjét.