A júliusi nap tikkasztó sugarai a szabad ég alatt birkóznak az utcával, míg illedelmesen kéretőznek befelé az ablakoknál zöldellő növények levelein keresztül. Előttünk a töltés után ácsingózó tokaji bor jeges fürdőben várakozik, talpunk játékos formájú hideg kőburkolaton, míg poharunk melegszínű asztalokon nyugszik. Körülöttünk a Budára átkacsintó pesti belváros méltóságteljes panorámája kanyarog. Minden együtt van, amit egy emlékezetes délutánhoz kívánhatunk. A tállyai Szóló Pincészet borkóstolóján jártam.
Késő délután van, az Egyetem téren inkább lézeng a lét, mintsem tobzódik. Jól esik a nyári ruha, nyakamon ül a kánikula. Időre megyek, a napi gúzs okán csak félre, így ha lehet, a meleg még inkább elborít, lépteim sietősek. Egyedül érkezem.
Az egyetem melletti saroképület tetején már javában kóstoltatja magát a Szóló aktuális szelekciója. Tállyáról Budapesten. A Toprumban, ami a kóstoló második félidővel kezdődő kötetlenebb részéhez bizton állíthatom, tökéletes közeg. A természet és az ember ismét összefogott a harmonikus kép érdekében: a Tokaji borvidékről érkező, szívemnek mindig kedves furmintok sora, a pohárba kerülő nedűt kendőzetlenül megvilágító, az azt kortyolókból szemérmesen csupán árnyat mutató napfény kíváncsisága, a város történelmi sziluettjeit részben sejtető és a kinti forróságot enyhítő zöldek körbeölelő gárdája, a bekacsintó fénysugarakban és emelkedett hangulatban sütkérező társaság zümmögése.
Az imént még a fagyban hűsölő palackok visszafogott, ám stílusos címkéin egy-egy töltés erejéig megannyi gyöngyszemként csillan a víz, allegóriaként megidézve az idevezető út szőlőben és pincében töltött munkaóráit. A pillanat elillan, ami marad, az poharamban a bor, és az is csak addig, ameddig. Kóstoltatják és kóstoltatja magát. 
Szólóban, de micsoda társaságban libbnek tételről-tételre. Könnyű dolgom van, az elmúlt évek szépen kerültek palackba, őrzésük is gondos volt, így elém is. A nap még magasan jár, de már érzem lábamban a ritmust, várom a pillanatot, hogy poharamban tudhassam a Szóló Boogie 2018-at. Hiába, a nyár elején végleg beszippantott a pét-nat világ, az utazáshoz útlevelem kétely nélkül kiváltottam. 
Mielőtt elém került, Boogie előzékenyen tótágast állva várakozott, hogy mindenféle ízlést kiszolgálva seprővel vagy anélkül tárja fel szépségeit. Az előbbit tartózkodón hengerbe rejtette, később így okozva meglepetést teljes valójában feltárulkozva egyidejűleg válaszút elé állítva az összgyűlt kompánia tagjait. Degorzsálás avagy seprő? 
Útlevéllel a zsebemben, pilleszerű nyári semmisséggel a lábamon egyértelmű volt, táncba velem másodmagával jön, hiszen ami a palackban van, az kettőjükből állt össze egy egésszé. Micsoda tánc volt! Tudom, találkozunk még.
Köszönöm a meghívást és a délutánt annak minden légiességével, felhőtlen mosolyával együtt a Szóló Pincészetnek, valamint a Wineglass Communication ügynökségnek! 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
