Akkora diómennyiség halmozódott fel az elmúlt években a házunk táján, és annyira a dió(levél órákon át történő összegereblyézése és a termés begyűjtése, korábbi termés megpucolása) körül forogtak az elmúlt hétvégéink, hogy szinte már dióval keltem, feküdtem. Kézenfekvő volt, ezzel a mennyiséggel kell kezdeni valamit. Lelki szemeim rögtön egy jó kis karamellizált diótortát vizionáltak megoldásként, és nem kellett sokat várni a megvalósításra sem. Szerénytelenül mondhatom, hogy életem egyik legfinomabb diótortáját kotyvasztottam!

Gyerekként kifejezetten bizarrnak tartottam a sütőtököt, holott az egyéb tökfélékkel szemben nem tápláltam ellenszenvett. Döbbenetem akkor csúcsosodott ki igazán, mikor a befizetett ebédünket biztosító Pajtás étteremben desszertként szolgálták fel ezt a puhára sült kissé karamellizált tökfélét. Természetesen nagy ívben elkerültem a vajfehér tálcákra kitett tökszekciót.

Csodálatos ünnepnapra virradtunk a hétvégén, így nem volt kérdés, hogy torta készül ebből a jeles alkalomból. Mindenképpen szezonális gyümölcsből szerettem volna a konyhában valami finomat varázsolni, így esett a választásom az almára és a most következő francia almatorta receptre. Ez utóbbi évek óta fekszik a fiókom mélyén, így kész szerencse, hogy végre-valahára eljött az ő ideje is, és nem más formában, mint születésnapi tortaként debütált.

Itt az ősz és bizony a bódék a piacon megint roskadoznak a sütőtöktől. A következő pofonegyszerű, de finom keksz recepttel már legalább tíz éve szórakoztatom a környezetemet, bár legutóbb öt éve volt, hogy elkészítettem. Kicsit rohan az idő. Na, de most ismét itt van, és ezúttal megosztom a nagyérdeművel is. 

Imádom a palacsintát bár viszonylag ritkán eszem. Általában Horváth Ilona verzióját keltem életre, de a legutóbb készített palacsintatészta a belga kapcsolatnak köszönhetően bizony egy belga séf receptjén alapult. Nem tudom mi lehet a titka, de már az első palacsinta szépre sült, a tészta egyenletes volt és kiadós, a vanília pedig csudajól megbolondította. Rossz hír vagy sem, de a legközelebbi palacsintakészítéskor a Horváth Ilona szakácskönyv érintetlen marad, mert bizony végérvényesen letettem a voksom a soron következő recept mellett. (For English read more.)