Mondhatni családi recept, legalábbis abban az értelemben, hogy a dédmamám szakácskönyvéből származik, a nagymamám is készítette, jómagam pedig kicsit továbbgondolva hosszú idő után újra elővettem.

Bár a meleg évszakban már sikerrel teszek el finomságokat hidegebb időkre, korábban télen még sosem jutottam el addig, hogy előre gondoljak a nyárra. Legalábbis ami a befőzést illeti. Pedig finom narancsot akkor lehet itthon kapni, mikor tombol a tél vagy ami maradt belőle.

Ködös gyermekkori emlékeim a cukrozott narancshéjjal való első találkozásokat akként hívják elő, hogy a Daubnerban árult moszkauer adta a löketet először, hogy ez a téli finomság - mint az előbb említett édesség egyik alapanyaga - otthon is elkészüljön. 

Íme az őszi pite ezúttal stílusosan dupla réteg őszibarackkal megpakolva. 

Nem szoktam ilyet írni, hiszen mostanság nem szokott ilyen előfordulni, dehát annyian kértétek online és offline is, hogy tadamm, a tegnap este kipattant fügite (ami nem más mint a fügés pite szavak nyelvkorcsosító összetétele) receptje blogbejegyzésben tálalva - a több legyet egy csapásra mottójára -, viszonylagos cikornyák közbeiktatása nélkül. Ez utóbbi nyilván nehezen állható meg, de mert irtó késő van, erőt veszek magamon.