Minimum öt évre elvonul a kulturális nyüzsgéstől, hogy szépüljön-épüljön. A Csipkerózsika álom előtt vezetett épületsétán vehettünk részt, ennek során olyan területekre is beléphettünk, ki nem állított gyűjteményrészekbe nyerhettünk bepillantást, ahol általában csak a bennfentesek mozoghatnak.Legkorábbi emlékem az épületről egy, a nagymamámmal tett látogatáshoz fűződik. A "Szecesszió – a XX. század hajnala" tárlatlátogatás emlékét a mai napig őrzik a Kolozs Ágnes jegyezte Szecesszió I-II. könyvek a házi könyvtárban. Ahogy mondani szokás, azóta sok víz lefolyt már a Dunán, számtalan alkalommal vendége voltam, hol kiállítások, hol magyar vagy külföldi művészeti vásárok látogatójaként. Szemtanúja voltam egy barátomnak hála 2011-ben a lanterna eltávolításnak, az épület elszürkülésének, a falfirkák gyarapodásának, a múzeumot takaró csúf állványzat emelkedésének, egyszóval a pusztulásnak. S bár bennfentes diákja végül nem lettem, ezen a nyáron végre először kicsit ennek az UNESCO világörökségi várományosi helyszínnek a paravánjai mögé leshettem.
Nemes Márta tanulmányának bevezető sorai szerint "Az Iparművészeti Múzeum alapítását Rómer Flóris kezdeményezte 1864-ben, miután 1857-ben létrejött a londoni South Kensington (ma Viktória és Albert) Múzeum, ill. 1864-ben a bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Industrie. Az 1872-es országgyűlés 50 000 forintot szavazott meg iparművészeti tárgyak vásárlására, amelyből az 1873-mas bécsi világkiállításon megkezdett gyűjtéssel létrehozták a múzeumi gyűjtemények alapjait. A műtárgyakat 1877-ig, a Régi Műcsarnok (ma Budapest, VI., Népköztársaság útja 69.) felépültéig a Nemzeti Múzeumban helyezték el. Az 1878. évi XVIII. törvény, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe utalva, kimondta az Iparművészeti Múzeum önálló múzeummá alakulását. Egyre gyarapodó anyaga azonban 1896-ig a Régi Műcsarnokban maradt. Szintén a Régi Műcsarnok adott otthont az 1880-ban egy tanárral és szakosztállyal megnyílt Iparművészeti Iskolának, mely rövidesen újabb négy szakosztállyal bővülve négy különböző épületben szétszórva volt kénytelen tovább működni. E két, gyakorlatilag összetartozó intézmény gondjainak megoldására határoztak az Iparművészeti Múzeum és Iskola felépítéséről, melyhez 1890. április 14-én az Üllői út Kinizsi és (akkor) Rákos utca között lévő telkének 1552 négyszögölnyi részét megvásárolták."
"(...) a páratlanul gazdag tervanyag, ami az Iparművészeti Múzeum épületének kiviteléhez készült, és amelynek 300-nál több darabja -valószínűleg véletlen folytán - a múzeum adattárában fennmaradt. Lechner munkásságából egyetlen épületre még nem került elő ilyen gazdag anyag, s ez lehetővé teszi nemcsak a munkák menetének, de munkamódszerének (ami jelenleg a magyar stílus megalkotási törekvéseivel esik egybe) követését, sőt Pártossal való munkamegosztásának pontosítását is. Alig van épület, amellyel a szakirodalom többet foglalkozott, mint az Iparművészeti Múzeum, s ez már önmagában is jelzi, mennyire rendkívüli műről van szó. Eddig mégis csak - mai szóhasználattal élve - az engedélyezési dokumentáció 1:100 és 1:200-as léptékű, 1893-ban kelt lapjait ismertük, amelyek több példányban, Klösz sokszorosításában maradtak több gyűjteményben is fenn (...). Rajtuk még a teljes körülépített udvaros, zártsorú beépítés van feltüntetve, amelyből később anyagi nehézségek, ill. néprajzi múzeumi részleg megépítési szándékának elejtése miatt csak a Hőgyes utcai teherbejáratig tartó rész és a hátsó udvari keresztszárnynak kb. a fele valósult meg."
A lanterna 2011-ben több darabban történt eltávolítása a kupoláról (fent) és a hat éve csonkán az Üllői út fölé boruló kupola maga (lent).
A múzeumi bejárat fölött az "Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum" felirat díszeleg, míg a Kinizsi utcai bejáratnál a "Iparművészeti Iskola" szöveg olvasható.
"Az épület a tervezett nagyszabású ünnepélyes felavatás idejére nem készült el teljesen. Eredetileg az 1896. május 2-án elkezdődött millenniumi ünnepségek mintegy záróakkordjaként, megnyitását 1896. október 11-re tűzték ki, de betartani nem tudták. Mivel a millenniumi ünnepségsorozat október 31-én lezárult, 1896. október 25-én Ferenc József császár mégis felavatta az épületet, noha - mint azt a tervek és iratok adataiból láttuk, és mint ahogyan azt Weinwurm Antalnak a megnyitás alkalmából készített fotói is tanúsítják - a villanyszerelés, a belső festés és a berendezés még hiányzott (...). A belső festést Scholtz Róbert vállalta el, de mind a tervezést, mind a kivitelezést munkatársára Reissmann Károly Miksára bízta. Reissmannak 47 vázlatkönyve maradt fenn, közülük egy az Iparművészeti Múzeum adattárában is. Ennek lapjai félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a munkát valóban ő tervezte. Nem is akárhogyan, hanem megelőzően motívumgyűjtést végzett az Iparművészeti Múzeum tulajdonában akkor már meglévő kazettás mennyezetek és Huszka népművészeti anyagának, valamint az épületben már elkészült stukkódíszek felhasználásával. Ezekből és hozzájuk illeszkedve tervezte meg az előcsarnokot, a főlépcsőházak, a nagy kiállítási csarnok és az oldalszárnyak kiállító tereinek belső festését. (…) És minthogy a belső festés nem korlátozódott kizárólag a mennyezetre, hanem a függőleges falak architektúráját is festett szegélyek emelték ki, a díszítőszegély kontúrja az asztalosmunkák faragásának vonalvezetésével összecseng."
A nagy kiállítási csarnok és az előcsarnok immár hófehér valójában. A falakon nyoma sincs az egykori népművészeti ihletésű motívumokkal operáló festésnek (fenti kép), a padló pedig köszönőviszonyban sem áll az eredeti virágmotívumos terrazzoval. Ez utóbbi talán hasonló lehetett mint amilyen az előcsarnokban fennmaradt terrazzo. Az egykor klimatizálásért felelős, díszes vasráccsal fedett vermeket jelenleg gumiszőnyegek takarják, azokat kizárólag a látogatás alatt és idejére távolították el, hogy mi is megcsodálhassuk őket. 
A nagy kiállítási csarnok színében immár puritán fala és üvegmennyezete (fent), valamint a Róth Miksa műhelyéből származó, eredeti felülvilágító ablak az előcsarnokban (lent).
"Az Iparművészeti Múzeum külső megjelenésével az átadásokat követően (és azóta is) igen heves érzelmeket kavart (...). Zsolnay-majolikával burkolt csodálatos épülete mellett érzéketlenül elmenni nem lehetett. Eredeti formájában sajnos alig három évtizednyit maradhatott csak fenn. Az első világháború után a szecesszión és a magyar formatörekvéseken győzedelmeskedett a modern építészet. Egyre több támadás érte Lechner stílusalkotó célkitűzéseit, és a vele szemben táplált ellenérzés odáig fajult, hogy az 1920-as évek végén az Iparművészeti Múzeum belső festését (két terem és a szélfogó kivételével) egyszerűen elpusztították. A második világháborúban súlyosan károsodott a főbejárati nyitott előcsarnok, a főkupola és pártázata. Elpusztult a nagy kiállítási csarnok üvegteteje és a Hőgyes utca felöli sarokkupola.1949-re a nagycsarnokot ugyan helyreállították, de nem az eredeti színes üveg-ornamentikával, és padlóburkolata sem lett a régi virágmustrás terazzó. Fehéren maradtak a falak és csupaszon a második emeleti kupolaterem."
"1957-1962 között nagyobb lélegzetű helyreállítás folyt Kismarty-Lechner Lóránd vezetése alatt, de fenti munkák továbbra is elvégezetlenül maradtak. Közben egyre szaporodtak az udvari homlokzatokhoz toldott sufnik, raktárak, s a szükségletek változása a belső tereket sem hagyta érintetlenül. A fűtési rendszer korszerűsítései, az adattár és a metró építése, az egyes kiállító terek és az előcsarnok belsőépítészeti átalakítása, de az apróbb funkcionális változások is egyre több nyomot hagytak az épületen."
Bár az alagsor jóval puritánabb mint az épületlátogatók előtt nyitva álló felsőbb szintek, a kevéssé esztétikus műszaki megoldások által még el nem takart részeken itt is megfigyelhetők a szinthez képest szokatlanul díszes oszlopfők és boltívek. A vitrinek némelyike az épülettel egyidős, becsülettel megmunkált kézimunka. Gyanús, hogy a mai tömegtermelés által produkált furnérbútorok sehol sem lesznek már, mikor ezek a vitrinek még mindig szolgálják az utókort.
"A külső tömegeket és formákat, ül. a belső tereket ért változásokon túlmenően az épület állagában bekövetkezett romlás valójában sokkal kétségbeejtőbb. A kívülálló nem láthatja a metróépítés következtében megemelkedett talajvíz okozta pusztítást, a megfelelő karbantartás elmulasztása miatt elgombásodott fedélszerkezetet, vagy a korom alatt lappangó burkolati károsodást." (A fent idézett részletek forrása itt található - Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma)
Virágmustrás terrazzo a pinceszint és a földszint között (fent). Ez az ornamentika köszönhetett vissza a nagycsarnok ma már nem látható terrazzo burkolatán is.
"Az Iparművészeti Múzeum jelenlegi igazgatósági folyosójának pár négyzetméternyi falfelületét a Pávakert (The Peacock Garden) című színes papírtapéta és a hozzá tartozó, Páva című fríz borítja. A Pávakert-tapéta mintáját a századforduló neves angol művésze, Walter Crane tervezte 1889-ben, s ugyanebben az évben tervével aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. (...) Az Iparművészeti Múzeum korabeli alaprajzainak tanúsága szerint a jelenlegi igazgatósági folyosó azon szakasza, amelynek falán a papírtapéta fennmaradt, eredetileg az igazgatói lakás halljaként szolgált. Ennek alapján feltételezhető, hogy a tapétát a múzeum akkori direktora, Radisics Jenő vásárolta meg, 1898-1900 táján." (Forrás itt, 2017.09.30.)
Belső köz képe a jelenlegi igazgatóságtól kitekintve (fent).
Az épület Hőgyes Endre utca felől nyitott belső udvara és téglaszalagos díszítése (fent). Igyekeztem elhessegetni a gondolatot, de mégis megjegyzem, hogy Zsolnay díszes kéményeire igencsak hasonlítanak a majd tíz-tizenöt évvel később épült Gaudi ház a Casa Mila (épült 1905-1910) kéményei, persze a 'mieink' jóval finomabbak és persze mások, de mégis.
Inkább a legfelső szintről látható, de szintén a belső udvar egyik zugában helyezték el az épületen a Lechner család címerét. Esetlen hely, de, ha jobban szemügyre szeretnénk venni a címert magát, nem kell mást tennünk, mint felkeresni a múzeum Kinizsi utcai bejáratát (mondjuk pont rusnya faszerkezet takarja) vagy az épülettől tíz perc sétára található egy, szintén a IX. kerületben álló (a Ferenc tér és Mester utca közé eső) lakóházat a Berzenczey utca 11. szám alatt, ahol a kapu felett szintén látható a címer egy igen jó állapotú példánya. 
A tető felé iparkodva a padlástér deszkáit koptatva az épületet egykor díszítő Zsolnay díszek mentén haladtunk el (lent). 
A Róth Miksa-féle ólomüveg ablakot a tetőn egy üvegház védi, amit a látogatás idejére kinyitottak nekünk (fent). 
Kilátás a tetőről a Hőgyes Endre utca felé (fent).
Hiányzó Zsolnay cserép és a csonka kupola látványa bentről a felső szintről (fent).
Zsolnay csodák a tetőn (fent és lent).
Cement vagy keramit? (fent balra)
A földszint virágmotívumos sérült, illetve néhol felülmatricázott terrazzo burkolata (fent).
Hófehérségükben is csodálatos motívumok.
Lechner Ödön ülőszobra az Iparművészeti Múzeum Üllői úti bejárata melletti előkertben. Az 1936-ból származó szobor Farkas Béla és Kende Ferenc alkotása.
A kő szalagkeretbe foglalt főbejáratot mázas csempeborítás kíséri. A stilizált tulipánmotívumokkal díszített fehér és sárga mázzal borított síkmennyezetről cseppkövek módjára okkersárga virágdíszek nyúlnak a mélybe. 
Magyarország címere a Szent Koronával a főbejárat melletti fülkében. A bejárat mellett balra és jobbra vörösmészkő táblákon az alábbi feliratok olvashatóak:
Balra: "FERENCZ JÓZSEF/ MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYÁNAK/ DICSŐSÉGES URALKODÁSA ALATT/ A MIDŐN/ Dr WEKERLE SÁNDOR/ UTÓBB/ LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY DEZSŐ/ M. KIR. MINISZTERELNÖK/ ADORJÁNI ÉS KÖRÖSSZEGI GRÓF CSÁKY ALBIN,/ UTÓBB/ VÁSÁROSNAMÉNYI BÁRÓ EÖTVÖS LÓRÁND/ VÉGÜL Dr WLASSICS GYULA/ VALLÁS ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTER VOLT,/ PÁRTOS GYULA ÉS LECHNER ÖDÖN/ TERVEI SZERINT ÉPÜLT/ 1893-TÓL KEZDVE: ELKÉSZÜLT 1896-BAN,/ MAGYARORSZÁG FENNÁLLÁSÁNAK/ EZREDIK ÉVÉBEN."
Jobbra: "Ő CS. ÉS APOST. KIR. FELSÉGE/ FERENCZ JÓZSEF/ EZ ÉPÜLETET 1896. ÉVI/ OKTÓBER HÓ 25-ÉN AVATTA FEL./ EBBEN AZ IDŐBEN/ AZ ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI/ MÚZEUM IGAZGATÓJA/ KUTASI RADISICS JENŐ/ A MAGY. KIR. IPARMŰVÉSZETI/ ISKOLA IGAZGATÓJA/ FITTLER KAMILL/ VOLT. " 
Barnás-vörös alapon tovafutó kék és fehér nép motívumok mozaikként a főbejárat előterénél (fent).
Az épület Kinizsi utcai homlokzata (fent).
Az, hogy állítólag miként is frissül, egészül ki az Iparművészeti Múzeum, a Vikár és Lukács Építész Stúdió első díjas tervéből kiderül. Kíváncsi vagyok. A múlthoz méltó szépítő álmokat drága Iparművészeti Múzeum!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
