Ősrégen kirakat túráztunk, legutóbb talán Firenzében. De annyira rég volt az is, hogy szinte elszaladt egy év, és vele együtt majdnem ez az év is. De Berlinben elkezdtem érezni szükségét, hogy harsintsak egy szetet a jóból és végre kielégítsem kirakat túra iránti sürgető igényemet.
Talán mondhatom azt, hogy nem gyakran kirakat túráztam eddig még akkor, amikor leárazások voltak, így ebben a műfajban nem szereztem még kellő gyakorlatot. Ugyanakkor túráztam már nyitvatartási idő után Budapesten, kifejezetten vásárlási céllal utazva, de részben sikeres önmegtaróztatást gyakorolva Bécsben és férfiemberrel kettesben - amikor is ő rohant elől, én meg fél szemmel pislogtam hol jobbra, hol balra - Firenzében. De városnézés közben hat emberrel egyetemben a leárazások kellős közepette még nagyon nem. S bár a leárazások sok embert behajtanak olyan helyekre, ahol sok olyan kedvező árúnak tűnő terméket ajánlanak, amiről a pillanat hevében azt gondoljuk, élni sem tudnánk nélküle, az, hogy az ember lánya egy városnéző csoport tagja az esetek kilencvennyolc százalékában visszatartja attól, hogy betérjen egy hatalmas feliratokkal leárazással hívogató üzletbe. Ugyanekkora az esélye annak is, hogy ha mégis bemegyünk nem veszünk semmit. A maradék két százalékban persze elgyengülünk (velünk is ez történt). Így megannyi soron következő színpompás vizuális inger hatására büszkén jelenthetem, hogy önmegtartóztatás pipa, na meg a csoporttól való gyakori lemaradás is, hiszen azért a kirakatok előtt volt, hogy megálltam ;). 
Kirakat túrám kezdetén eljátszottam a gondolattal a bojtmezőre pillantva, hogy megemelem az otthoni belmagasságot, hogy hatalmas sötétítő függönyeim lehessenek, amelyeken vígan himbálózna ez a bojt. Kicsit költségesnek ítéltem, és féltem, hogy a fölöttem lakó sem díjazná szeretettel, így jegeltem a témát.
Rögtön ezt követően környékezett meg a második kísértés, mi más, mint lábbelik formájában. Szeretem a Birkenstock papucsokat, és hiába bírok egy bronzzal, illetve egy fekete lakkal, ez a lila gumi azért egy cseppet meglepett. Bár sokoldalúságomat bizonyítandó, ezt is el tudnám képzelni az otthoni kollekcióm tagjaként, sőt olyan képek is beúsztak a szemem elé, ahogyan a Duna-parton ebben lejtek esetlen táncot a lakatlan kagylóhéjakra féltőn ügyelve.
Ide betúrtam volna magamat szigorúan nézelődés és csodálkozás céljával az Alte Schönhauser Straße-n, de a "rohanó" (normál tempóban tovahaladó) barátaim szavak nélkül is jobb belátásra bírtak. Maradt az üzletbe való bekukkantás, ami kicsit túlmutat a kirakat túra határain.
Szintén nézelődésre csábított a Tukadu kirakata a Rosenhalter Strasse mentén, ahol látszólag szinte mindenből képesek bizsukat előállítani. Van itt műanyag papagájból, őzből, vasmacskát idéző elemből, masniból, Lego-ból, játszó kiskutya figurából, kártyalap alakú gyöngyből a kirakatba kilógatott fülbevaló, nyaklánc, bent pedig úgy tűnik minden, ami ezek elkészítéséhez szükséges eszköz és rengeteg gyöngynek mondott tárgy megtalálható.
Záróra. Azért milyen bizarr, hogy ilyenkor még mindig van, aki szemmel tart. Nem is szemeztem vele sokáig.
Úgy tűnt, hogy Berlinben különösebb tudatosság nélkül, de teljesen a magamra aggatható csecsebecsék lázában égtem, minden ilyen témájú kirakat megállásra késztetett, sőt az Unico-ban a kirakat túra szempontjából szinte szentségtörésnek számító dolgot műveltem. Vásároltam. (Hogy mit, lesd meg itt.) A bennem lévő több mint kettősséget - igen, a karácsonyfám is ezért olyan, amilyen - jól mutatja, hogy az Unico-tól totálisan eltérő stílusban utazó Tom Shot is megállásra késztetett. Valljuk be, Tom Shot azért elég jó cuccokat árul, de hozzájuk majd legközelebb térek be, talán. Addig is várom az online felület elindulását ;).
Bár a kirakat itt szinte neutrális, a bentről az utcára kikacsintó félszeg tekintet egyértelműen akarta, menjünk be. Nem mentünk.
Na megint egy csüngő valami. Függetlenül attól, hogy ebből talán már saját érzésem szerint is kinőttem, mégis megálltam.
A brit All Saints kirakat-koncepciója évek óta nemigen változik, de még mindig nagyon csípem.
Évszázados külcsín, kikacsintó, szezonálisan változó tartalom.
Kirakat túránk során gondoljunk a fiatalabb nemzedékre is, és vizuálisan vásároljunk nekik is be ugyanúgy, ahogy magunknak.
A marimekko üzletében bepillantottunk a kirakat mögé is, amivel máris bővítettük az otthoni lakásdekor elemeket.
Pharrell Williams tekintetéből is egyértelműen kiolvasható, hogy bent akart minket tudni a boltban. Sajnálom Pharrell, talán máskor, ha záróra előtt hívsz, talán akkor. Egyébként a fenti Adidas bolt előtt konkrétan legalább két estén (és valószínűleg napon is) keresztül táboroztak a fiatalok, csak, hogy bejussanak. Elképesztő, milyen felesleges időpazarlásra képes késztetni a fogyasztás lehetősége.
Ha Berlin, akkor Trabant natürlich. Szinte minden tizedik utcasarkon ez az ikonikus járgány köszönt vissza. Na, itt bementünk a boltba, de mindenki lélegezzen fel, mert nem vettünk semmi aranyárú porfogót.
Ez volt a kirakat túrán érintett üzletek egyike, ahol szívesen bevásároltam volna, de vonattal kicsit kényelmetlen lett volna hazafuvarozni ezeket a csodaszínes, kézipoggyásznak annyira nem beillő székeket, így maradt a kirakat túrához méltó elképzelt bevásárlás.
A Birkenstock életérzéssel körítve tálalta surranóit, vizuálisan vevők voltunk rá, ez pipa.
Nem panaszkodhattuk a Berlinben töltött négy nap alatt kirakat túra során bevásárolt apróságokra és nagyobb cuccokra, megint nyitott szemmel jártunk. Valóságos szükséglet hiányában is jól esett a különféle kirakatokon keresztül is magamba szippantani a város sokszínűségét és rácsodálkozni arra, milyen jópofa üzletekkel van teli Berlin. Ez az, amit még mindig nagyon hiányolok itthonról, a város utcáin való csatangolás, kellemes séta közben a fővárost élettel megtöltő és Budapes arcát tarkító igényes és egyedi boltokat példának okáért a Kossuth Lajos utcáról, a Rákóczi útról a Nagykörútról (de említhettem volna a kis utcákat is) így különösen a lepukkant csehók, üresen álló üzlethelyiségek és a használtruha üzletek helyett. Talán ebből is látszik, hogy inkább vagyok plázaellenes, mint bevásárlóközpont-párti, de lényeg a lényeg, hogy eldugott boltok, utcákat élettel megtöltő apró üzlethelyiségek ide gyertek!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
