Gyors és lényegre törő leszek: parányi és gyermekkorú, mi több, ifjonc cukrászdába tértünk be hétvégi Design Hét túránk során. Nem bántuk meg.
Kitértőnk, mely során megismerkedtünk Asztalkával, annak köszönhető, hogy záráskor a Várkert Bazárt kizárólag a Duna felé nyíló főbejáraton hagyhattuk el. Így ahelyett, hogy a Budai Várban falatoztunk volna, ahogyan eredetileg terveztük, a Duna mellett csorogtunk az Erzsébet híd irányába. A cukrászdával, melynek a nevét sem tudtam vasárnapig, már régóta szemeztem. Idilli helyen helyezkedik el: a Döbrentei utca, Hegedűs köz és Attila út által körbeölelt sokszög alakú - névtelennek tűnő - tér egyik szegletében. Ezidáig mindig, mikor elhaladtam mellette szégyellősen odakacsintottam rá, de mind a négy asztalkája foglalt volt, meg hát éppen úton voltam, megállni nem állt módomban. Nem úgy most, este hat után. Asztalka Cukrászda. Konstatáltam. A név találó, hiszen kívül, s belül asztalkák (nem pedig asztalok) várják az éhes-szomjas vendégeket. Örömömet csak fokozta, hogy bizony Asztalka is részt vesz a Design Héten, így beleillett az éppen zajló hétvégém aktuális profiljába. Később, amikor kint leültünk, s feltekintettünk az asztalkánk felett lebegő luftballonra, az is nyilvánvalóvá vált, hogy vendéglátónk most ünnepli első születésnapját.
Asztalka a saját bevallása szerint "(…) nem egy hagyományos cukrászda. Inkább olyan, mint egy nyitott nappali, ahol nem csupán finomságokkal kényeztetnek, hanem ahol oda is figyelnek rád. Egy hangulatos, családias fészek, egy barátságos otthon, ahol nem kell többnek látszani, álarcot viselni. Ahol akkor is örülnek neked, ha pocsék napod van. Ahová a friss sütemény illata csalogat be a tabáni templom térről, és ahol munka után egy kicsit leereszthetsz, kikapcsolódhatsz. (…) Válassz csészét a kávédhoz, érezd magad otthon! (…) Huppanj le abba a szép fotelbe, nézz körül a könyvespolcon, és olvasgass egy picit, amíg hozunk neked egy finom itókát! Reggel kötényt kötünk, lisztet szórunk, tésztát gyúrunk, krémet kavarunk, hogy mire az Asztalkába érsz, illatos süteménnyel várjunk."
S valóban, a leírás találó. Van itt a csipkefüggönnyel felöltöztetett, amögül szégyellősen kitekintő ablak alatti kedves kis zug asztalkával természetesen, ami tökéletes barátnős csevejre, s mint ahogy ilyenkor általában lenni szokott, világmegváltásra. De éppen aktuális hangulatunktól és társaságunktól függően leülhetünk a pamlagra vagy a hozzá tartozó székre, amely a korábbi szalonok atmoszférájával ölel körbe. Ha jövés-menésre, sürgés-forgásra vágyunk magunk körül, tökéletes választás a pulthoz közelebb található asztalkák valamelyike: a párnákkal fészekszerűen kibélelt szófa előtt álló asztalkához avagy a bejárat mögött megbújó egyszerű darabhoz. Ne feledjük a téren álló asztalkákat sem: tökéletesek mind nézelődéshez, mind romantikázáshoz, mind egy anyukás csevejhez.
Asztalkáéknál bent a pultnál kezdődik a vendég és Asztalka közös története: a kedves vendég (főleg az első alkalommal) hosszú hezitálást követően leadja rendelését, majd a választott asztalkájához ki-befárad, ahova hamarosan érkezik az étel, s ital.
Ketten voltunk, ami első blikkre kevés asztalneműt feltételezhet. A darabszám megfelelő, ami viszont kellemes meglepetés volt, hogy mindkettőnk csészéje, tányérja és a kiegészítő porcelánáruk mindegyike egymástól különböző volt. Mit tagadjam, lelkem romantikus oldala csak úgy hancúrozott ebben az eklektikus sokféleségben.
Teljesen véletlenül gluténmentes tortát választottam. Első ránézésre megtetszett, s mikor gluténmentes valója kiderült, már nem tudtam elengedni ezt a málnás, visszafogottan, és cseppet sem émelyítően csokoládés tortaszeletet.
Mellé egy kis forrótejcsokoládé. Csészében érkezett, de a mennyiség pont elegendő volt.
A tea méz és citrom kíséretében érkezett.
A karamellás tortaszelet egésze már nem érte meg a fotózást, de így is esztétikus látványt nyújtott. Mind a két torta a fenséges, az italok a pazar, míg az omlós-sós aprósütemények a telitalálat kategóriába sorolhatók, de akkor sem hibáznánk, ha ezt a három kategóriát tetszőlegesen keverve ragasztanánk rá a felszolgált finomságokra. Ár tekintetében ne a legolcsóbb cukrászdára gondoljunk, de megszolgálja árát: kiváló minőség, előzékeny kiszolgálás, bensőséges környezet. Arról nem is beszélve, hogy amúgy sem áll habzsidőzsizésből minden napunk.
Teaválogatás.
A "tortám" nagytestvére.
Kis esti melankólia.
Még a fény is csészébe bújt.
Mikor lemegy a nap és a város fényei kigyulladnak, a Tabáni templom falán kergetőznek egymással a léggömbök árnyékai. Hajnalig el tudnám nézni ezt az árnyjátékot.
Asztalkát egyébként Budapesten, az I. kerületben a Döbrentei utca 15. alatt találod, azzal a trükkel (s igen, itt a házszámozást számom érthetetlen értelme rejtőzik), hogy ahhoz, hogy az Attila út felőli bejáratot megtaláld, a Hegedűs közön át kell sétálnod.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT.
Szép napot kívánok!
DRKUKTA
