A Badacsony zúzmarába burkolózó erdői alatt állva előttünk a hegy ködbe vesző, csipkézett tömege, mögöttünk a pihenő, jeges Balaton. A múlt hét nem egyszer a természetben ért, hiszen képtelen voltam ellenállni a fehérre fagyott Budai-hegység hívásának. Nagy volt a csábítás, hogy egy ilyen jövős-menős hetet megkoronázó hétvégén elvesszek a Balaton-felvidék legmagasabb tanúhegye rengetegében is, de még nagyobb, hogy végre belekóstoljak abba, amit a Gasztrohegy tartogat számomra.

Első pillantásra szívembe zártam a Takler Borbirtokot. Az 56-os útra néző Kúriát, a lábánál megbújó verandás tanyát és a szépen gondozott rózsabokor sort. Pedig ekkor még nem is jártam a kapukon túl, távoli elképzelésem sem volt a föld alatt megbúvó szerteágazó pincékről.

Távolról kisebb fajta kúriának tűnik a Hatvan város határában a környező fák lombkoronája mögül itt-ott elősejlő műemlék épület.

Figyelem, nagyon izgalmas a mostani bejegyzés témája, ami nem más, mint a villányi franc. Akinek még nem ismerős e két szó összekapcsolása, ne szégyellje, hiszen rendkívül ifjú a hivatalos kapcsolat, olyannyira, hogy az első tételek alig pár hónapja, csak 2015-ben kerültek belőle forgalomba.

Úgy esett, hogy autót béreltünk Bordeaux-ban, s, ha már így tettünk, nem álltunk meg egy Château-nál, de rögtön kettőt is kipróbáltunk. A második Château, ahol vendégeskedtünk egy fiatal pincészet, mégpedig a Château de Candale volt, közel Saint-Émilion-hoz. 

Do anybody need better chance to visit lovely Château when you have your own rental car? As we had one, we planned to visit not only one, but at least two Château-s close to Saint-Émilion. Let me introduce Château de Candale to you.