Mit tehet a kutyatekintetű városi ember, kinek a köd homálya okozta vadromantikában kiteljesedő lelke a kontinentális tél idején a hófehér tél érzetére vágyik? A hajnali dér vagy a napközbeni fagy adta zúzmara megjelenésével napirendjének második felét elegáns mozdulattal sutba vágva, a tél lehetséges megtapasztalásától megigézve halad Budapest hozzá éppen legközelebb eső magasabb pontja felé.
Teszi mindezt olyan elemi télösztönnel, ami háttérbe szorítja a lakása ajtaja előtt tornyosuló sütőtök halom mielőbbi feldolgozására önmagának tett néma ígéretét, az est közeledtével egyre követelőző gyomormozgásokat és a város zaja miatt visszafogottan érvényesülő kísérőhangokat, az irhakesztyűből kibújó ujjak fagyhalálhoz közeli pírját, egyszóval minden szellemi és fizikai gátat, ami meggátolhatná a kiscsillag lábjegyzet méretű tél élvezetében.
Irigylésre méltó kitartásának és hosszú lábainak köszönhetően, mely utóbbiakkal néha birodalmi lépegetőket meghazudtoló kecsességgel halad célja felé a kutyatekintetű, a szürkénél fehérebb télre vágyó városi emberünk játszi könnyedséggel veszi a Szabadság híd közepe meredek emelkedését, a Duna felett embert próbáló mélységekbe zuhanó Celsius-fokokat, a mellette olykor drótszamáron elsuhanó bringáspajtások keltette durva jeges örvényeket.
Arra irányuló elhivatottságának, hogy a gépkocsikkal összepöfékelt januárban Budapest közigazgatási határain belül meglássa a tél kamaszarcát csakhamar meg is látszik az eredménye. Pár percen belül ott meresztgeti sál nélküli, indokolatlanul hosszú nyakát a köd jótékony takarásába vesző magasságokkal büszkélkedő zúzmarás Gellért-hegy lábánál. Emberünket ekkor megkísérti a sütőtök-kötelességtudat gondolata, de nem adja fel, megacélozza akaratát, és bevégzi, amiért jött. Felmegy a hegyre. Egyedül. A sütőtök megvárja. Az egész halom. Már másfél hónapja. Eddig sem ment sehova önmagától. Ezt követően sem megy magától sehova.
Immár biztos elhatározással lelkében bátran rálép a zöld jelzésre. A csúcs felé tyúklépésben haladva, de inkább álldogálva a forgalom biztosította alapzajtól kísérve csendben, a meglehetősen rövid látótávolság által lehetővé tett keretek között egy sétatéri keverékhez méltó áhitattal szívja magába a hegy fáinak kétezerhúszjanuártizenharmadikahétfőveronikanap tiszteletére felöltött zúzmara csipkének, a bokrok szoknyái alatt élelmet kereső feketerigó lépéseinek, a pesti oldalról a ködön keresztül átszűrődő járművek fényeinek látványát a lassan sötétbe burkolózó hegyi ösvényekről. 
Mi pedig méltón kéklő szemű ebünk szemlélődő magatartásához tekintsünk szükségtelennek minden további, mondatban kicsorbuló kísérő szöveget, téves gondolatot. Álljon helyettük ehelyütt hangoktól, betűktől, elképzelésektől és elvárásoktól lecsupaszítva mindaz, ami kettőezerhúszjanuártizenharmadikahétfőveronikanapján fenn volt a hegyen. 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Szépséges havas, zúzmarás téli napokat nekünk!
Have a nice winter day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
