Első pillantásra szívembe zártam a Takler Borbirtokot. Az 56-os útra néző Kúriát, a lábánál megbújó verandás tanyát és a szépen gondozott rózsabokor sort. Pedig ekkor még nem is jártam a kapukon túl, távoli elképzelésem sem volt a föld alatt megbúvó szerteágazó pincékről.
Habár a Takler család az 1700-as évek óta foglalkozik szőlőtermesztéssel, borkészítéssel, a szekszárdi borvidéken ma is megtalálható Takler Borbirtok ebben a formában idén fennállásának csupán huszadik évét ünnepli, amelyet méltóképpen meg is ültek barátaikkal. Húsz évvel ezelőtt természetesen még nem a mai formájában találtuk volna a birtokot, hiszen 1996-ban Takler Ferenc szűk egy hektáron kezdett el a mai birtokközpontnak számító Decsi-szőlőhegyen szőlővel foglalkozni. Itt áll ma is az az 1927-ben emelt, persze azóta szépen rendbehozott és a birtok arculatának szerves részét képező barátságos verandás tanya, amelynek pincéjében készültek az első borok. Az első lépéseket négy évvel később továbbiak követték, és így lehet, hogy ma már a Görögszóban, a Stárzsa-hegyen és a Felső-Cinkán is rendelkeznek ültetvényekkel. A pincészet embematikus nagyborai is 2000 körül születtek meg: "a Regnum egy szekszárdi stílusúra hangolt klasszikus bordeaux-i cuvée, merlot és cabernet franc túlsúllyal, a Primarius pedig a pincészet top merlot bora, amely csak a legkiemelkedőbb évjáratokban készül el".
Az ünnepség idilli környezetben a birtokon zajlott, vendéglátóink pedig Takler Ferenc és két fia, a Takler Borbirtok főborászaként ifj. Takler Ferenc és a birtok kereskedelmi és marketing ügyeiért felelős Takler András voltak. Megfáradt testünk felüdülését az ebéd mellett első körben Pinot Noir Rosé (2016), Fuxli Siller (2015) és Kékfrankos (2015) szolgálták, elég erőt szolgáltatva az őket követő programpontokhoz. Első látogatásom október elején volt, amihez képest a birtok most álmosabb arcát mutatta. Azóta lezajlott a szüret látványos része, az ültetvények szépen lassan elvesztették üde színeiket és a lassuló évszakhoz mérten álmosan rozsdálanak a birtok körül. A fények már nem olyan élesek, a Kúriát körbevonja a visszavonuló természet melankóliája. Bent persze zajlik az élet, jól is esik ilyenkor behúzódni, és az ablakok mögül szemlélni a szunnyadó kinti világot.
Felkerekedtünk ugyanis, hogy bejárjuk a Kúria alatt meghúzódó pincéket és egy kóstoló keretében a borszentélyben szakértsük - tisztelet a kivételnek, mondjuk nekem - a 2015-ös Bikavér Reserve Bor potenciális alapborait. A 2015-ös kékfrankos, syrah, merlot és cabernet sauvignon kóstolása közben időutazáson vettünk részt Takler Ferenc szavai nyomán, és megtudtuk, hogy Taklerék szárnyaló elképzeléseivel bizony nem mindig értettek egyet példának okáért a bankok, de az idő bizony a családot igazolta.
Miután disztingváltan kiájultunk a borszentély ajtajain túl elhúzódó, hordókkal kirakott impozáns pincéből, sétáltunk egyet a friss levegőn. Lenyűgözött a Kúria előtt elhúzódó lankák ködbe vesző látványa, órákig tudtam volna nézni, ahogy a rozsdavörösbe, barnába hajló sorok egyre távolodva kékre, majd szürkére váltanak és végül eggyéolvadnak a horizonttal. Ábrándozásra késztetett a tusrajzhoz hasonlatossá kopaszodott éppenhogy égig nem érő koronája, a majdnem csípős üde levegő. Ám mégsem állhattam ott órákig, hiszen várt a következő program, amely előtt feltétlenül látni szerettem volna a frissen elkészült szaunavilágot és wellness részleget. A kép persze nem lett volna teljes, ha nem kukkantok be a lakosztályokba is, így kíváncsiságomat kielégítendő bizony benéztem az egyik topbor után elnevezett Primarius lakosztályba is.
A birtokon tett séta után következett a születésnapi ünneplés talán leginkább várt eseménye, az elmúlt húsz év boraira való visszatekintés. Vendéglátóink szavai nyomán a nap folyamán már korábban bepillanthattunk a birtok elmúlt két évtized alatti bővülésébe, az ez idő alatt előfordult olykor és valószínűleg csak utólag mosolyfakasztó történésekre, de mi más szolgálhatna leghitelesebb kísérőjeként egy ilyen jeles eseménynek, ha nem maga a bor. Mit bor, borok, amelyek végigkísérték a birtok eddigi történetét és egy fotóalbumnál is hitelesebben visszaidézik a múlt jelesebb éveit, eseményeit. A sort egy Szenta-völgyi Kékfrankos nyitotta 2009-ből, karonöltve egy 2000-es Kékfrankos Selection borral, s miután az előttünk szépen kiosztott alátéten bizony négy pohárnak volt hely, az első felvonásban jutott még szerep egy 2003-as és egy családi egyetértésben is éppen a csúcsán lévő 2000-es Bikavér Selection boroknak is. Ennél a pontnál már csak úgy röpködtek is a sztorik a bikavérkészítés kezdetben békés, ám később horrorba csapó küzdelmes folyamatáról, amelyet Taklerék és a fogyasztók megelégedésére is végül mégiscsak békekötés koronáz meg.
Őket követte a második felvonásban a nagyasszonyként aposztrofált 2008-as Syrah Reserve, a 2006-os Cabernet Franc Reserve, valamint a nagy sikersztorival debütált 2003-as Cabernet Franc Reserve, amelynek szinte minden palackja New York-ba került és a 2007-es Cabernet Sauvignon Reserve. A harmadik, egyben utolsó felvonást a Takler Borbirtok topborai uralták, így került elénk a 2007-es és 2006-os Primarius, valamint a csodálatosan muzsikáló és nálam egyértelműen az ünnepen felkínált borsor élén végző 2006-os Regnum Cuvée, ami nem érkezett egyedül, hiszen kísérte idősebbik testvére az 1999-es Regnum Cuvée.
Az ünnepi kóstolót szusszanásnyi szünet követte, de éppencsak annyi, míg megnyíltak a vacsorahelyszín kapui. A menüt természetesen az egyes fogásokhoz párosított tételek egészítették ki, így került a poharakba Kadarka (2015) a bacon chipssel tálalt, tökéletes ízű és állagú csicsóka krémleveshez, majd Kékfrankos Reserve (2013), és - a fogással egyébként jobban teljesítő - Bikavér Reserve (2012) a céklás rizottóval tálalt minden részében tökéletes kacsamellhez. Itt volt az a pont, mikor éreztem, hogy teljesítettem a napi adagot mindenből, de természetesen nem hagyhattam ki a főfogásként érkező, erdei gyümölcsraguval és burgonyalángossal tálalt szarvascombot, amihez Regnum (2011) és Primarius (2012) érkezett. A főétel hatalmas adagnak tetszett, de a burgonyalángos elképesztően könnyed, kellemesen sós volt, a saját szafttal körített szarvas lágyan omlós, míg a hozzáadott cukor nélkül készült, szederrel dominált szósz tökéletes kísérőnek hatott, és a Primariussal még szebben muzsikált. A zárszóként érkező citromos-narancsos lében pácolt marinált körtével díszített házi szilvalekvárral tálalt belga csokoládétortához Cabernet Franc Reserve (2009) dukált, és ha még ez nem lett volna elég, bónuszként érkezett a hatalmas születésnapi torta, amit jobb a békesség alapon személy szerint már csak biztos távolról követtem szemeimmel. Csodálatos helyszín, barátságos vendéglátók, remek társaság, szép borok és ízletes ételek, kell-e ennél több egy tökéletes naphoz?
Ha Szekszárdra utazni támad kedved, és útba ejtenéd Takleréket, sőt, egy tartalmas borkóstoló és kellemesen álmosító étkezés után meg is szállnál, ne habozz előzetesen felkeresni őket az internet bugyraiban. A Takler Borbirtok honlapját itt, míg a közösségi oldalukat itt találod. 
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
