Távolról kisebb fajta kúriának tűnik a Hatvan város határában a környező fák lombkoronája mögül itt-ott elősejlő műemlék épület.
Mikor megpillantottam az akácossal szegélyezett út végén a kúriának vélt házat rögtön a pár éve meglátogatott Saint Emilion-i itt Ch âteau Soutard képe rémlett fel előttem. Ugyanakkor kíváncsiságom kielégítésére még várnom kellett, hiszen szüret idején jártunk a Mátrai borvidékhez tartozó Nagygomboson, emiatt a jelenlegi állapotában is méltóságteljesen magasodó épület helyett Takács-Barta Anna és Vicián Károly borászok kalauzolásával először a nagyon is eleven szüreti munkálatokba lestünk be.
A nagygombosi birtokot is magába foglaló, összesen kilenc gazdasági területből álló uradalmat I. Grassalkovich Antal alapította meg, aki az uradalom irányítására 1744-ben barokk stílusú kastélyt építtettet. A kastély és a barokk kifejezések ne zavarjanak meg senkit, ugyanis a nyitóképen látható és kúriának titulát épület se nem kastély, se nem barokk. 1776-ban a nagygombosi birtokon főként az állattenyésztéshez kapcsolódó növénytermesztéssel foglalkoztak, valamint ekkoriban már a szőlő és a gyümölcs is jelen volt. 1839-ben kihalt a Grassalkovich család, majd 1864-ben a birtokot Deutsch Bernát és Deutsch József vásárolta meg egy brüsszeli banktól és pár évvel később 300 kataszteri hold szőlő telepítését kezdték meg. 1907-ben a klasszicista stílusban épült nagygombosi - figyelem, most ugrik a majom a vízbe - borfeldolgozót és pincét egy emeleti nagyteremmel bővítették ki. 1957-ben a birtok a magyar állam tulajdonába került, majd 1999-ben privatizálták és Gál Tibor egri borász tulajdonába került. Ekkor megindult a birtok fejlesztése, és piacra kerültek az első gombos címkével díszített palackozott borok. Gál Tibor 2005-ben Dél-Afrikában bekövetkezett tragikus halála miatt a 122 hektáron elterülő birtok fejlődése leállt, azonban négy évvel később a mádi Barta család vásárolta meg, ami napjainkban is a család tulajdonában áll. A 91 hektáros folyamatos megújítás alatt álló szőlőterület mellett, szántó és mintegy 17 hektár hatvan év körüli cseresznyés is található itt. Ez utóbbi bizony nem kevés fejtörést okoz a tulajdonosoknak a hasznosítás tekintetében. (A számokat illetően nem ütöttem a hasamra, a forrás bizony itt található.)
A borászat a folyamatos kísérletezés mellett elsősorban a rozéra fókuszál. Gál Tibor anno a vörös küvében gondolkodott, de a jelenlegi tulajdonosok egyenlőre még keresik az utat ennek esetleges megvalósítására. A borokat Takács-Barta Anna és Vicián Károly borászok készítik Nicolas Godebski szaktanácsadó közreműködésével. Szőlőterületeik többek között kékfrankosból, merlotból, gamay noirból, blauburgerből, cabernet francból, zweigelből és egy kevés hárslevelűből állnak. Vallják, hogy köszönhetően a déli országrészeknél kiegyenlítettebb éghajlatnak a szőlő érése lassabban, egyenletesebben megy végbe, ami miatt ízgazdag rozéalapanyag fejlődik, amely megőrzi élénk, üdítő savait, egyidejűleg az ültetvények déli, délnyugati és nyugati fekvése, valamint a meszes nyirok altalajon húzódó homokos lösztalaj a zamatos gyümölcsaromák kifejlődését segíti. Elképzeléseik szerint ez a jellemző a hőmérséklet általános emelkedése esetén is továbbra is megmarad. A birtok szőlőterületei egy tagban fekszenek, ami hasznos a növényvédelem, a levelek és a fürtök fejlődése miatt és az ideális szüreti időpont meghatározásában is, sőt elősegíti a gazdaságosabb működést is, így lehetővé téve, hogy jó ár-érték arányú borok előállítását is. Itt a rozé nem melléktermék, hanem cél, szeretnék, ha rozé birtokként lennének jelen a köztudatban. A borkészítés technológiájának szempontjából is kifejezetten a rozéra szakosodtak, ennek szemléltetésére Anna részletesen be is avatott minket a rozé készítés mikéntjébe. A szüret mindig kézzel történik, általában színlével dolgoznak, a hárslevelű kivételével boraikhoz fajélesztőt használnak ugyanakkor hozzáadott színezéket és plusz aromát nem alkalmaznak. Különleges, hogy rozéikat általában mindig a szüretet követő májusban - azaz rozékhoz mérten viszonylag későn - hozzák ki.
A merlot területen zajló szüretet követően áthullámvasutazunk a kissé hiányos sorú, de elképesztően szép fürtökkel tarkított hárslevelű területre. Könnyű elveszni a sorok között a legszebb fürtök után kutatva a darazsakkal versenyezve.
A szüreti munkálatok után utunk a feldolgozóhoz vezetett, ahol éppen gamay noirral foglalatoskodtak. Itt először mennyei mustot, majd éppen erjedés közbeni bort is kóstoltunk. Az első egyértelműen és több mint kellemes élmény volt, szívesen elkortyolgatnék otthon egy ekkora tartállyal, a második italkezdeményhez viszont nem vagyok még eléggé kifinomult azzal persze, hogy a végeredményt így is úgy is igencsak várom.
A feldolgozótól egyenesen vezetett utunk a borházig, annak is először a földszinti részéig, ahol hordóból kóstoltuk, majd felsétáltunk az innen nyíló lépcsőn az egykor közösségi térként funkcionáló, nemes egyszerűséggel csak táncteremnek hívott első emeleti részig. 
A táncterem igencsak érdekes hangulatú. Berendezése abszolút nem az 1907-es bővítéskori állapotokat tükrözi, legfeljebb a csillároknak lehet valami köze ehhez a korszakhoz, bár talán ebben is kételkedem. Sőt, eredetileg a feljáró is az épületen kívül helyezkedett el szemben a mai állapotokkal. A stílus inkább az 1960-as évekre hajaz belső nyílászáróival, a falakat borító egyszerű, de súlyos drapériákkal, a belépéskor szemünk elé táruló domborművel és a szőlős-őzes alakokat ábrázoló falfestményekkel egyetemben. És akkor még nem is említettem a meglepő ízlésről tanúskodó és a bejárat fölé aggatott narancs-kék óráról. Ezek eredetéről a jelenlegi tulajdonosok nem sok információval rendelkeznek, valószínűsítik, hogy abból a időszakból származnak, mikor a borház a mai gödöllői Szent István Egyetemhez tartozott. Gyanítom - de nem tudom -, hogy az általam később felfedezett kültéri falrajzok is abban a korszakban keletkezhettek.
Ezt követően utunk a pincébe vezetett, ahol számomra újdonságként szolgált a ma is használatos három darab befalazott hihetetlen nagy betontartály. Innen magas, ma már nem igazán használatos hordók által szegélyezve vezetett fel utunk ismét a felszínre, ahol is eljött a kóstoló ideje.
A kóstoló során a borászat egyszerűbbnek titulált - gombos címkével díszített - boraitól haladtunk a komolyabb, a Gróf Grassalkovich név alatt forgalomba hozott borokig. A Nagygombos Rosé (2015) az alaprozéjuk, ezt követte a teltebb és gyümölcsösebb Nagygombos Kékfrankos Rozé (2015), ami színében már-már sillerre hajaz. Saját bevallásuk szerint nem az az elsődleges cél, hogy Magyarország legszebb borát állítsák elő, de mindenképpen szeretnének olyan borokat készíteni, amelyeket bárki szívesen vesz elő egy lazulósabb kedd este során.
A kóstolás során a 'gombos' borokat egy tigrisbukfenccel a Gróf Grassalkovich borok követték, mégpedig egy vörös (Antal Cuvée) formájában. Egyelőre megfogalmazásra váró dolog, hogy mit is érthetnek mátrai vörösbor alatt, de sejthető, hogy valószínűleg a talaj miatt kevésbé minerálisabb, inkább gyümölcsösebb ital lesz. A végleges válaszra talán akkor bukkanak, mikor megtalálják a nyitját, miként lehetne Gál Tibor keresett vörös küvéjét is összerakni.
A nap egyértelmű sztárját a kóstoló végére tartogatták házigazdáink, ami nem más mint a Gamay Rosé (2014), szintén Gróf Grassalkovich név alatt. Meglepő szín, meglepő évjárat egy rozéhoz képest, de a hozzáértők szerint igencsak szép és komoly bor. Nem vitatkozunk, inkább figyelünk és élvezünk minden kortyot a poharunkba töltött italból.
A kóstoló után nem maradtunk éhesen sem, a könnyű és ízletes ebédet az immár két éves gyöngyösi Bori Mami különítménye prezentálta a borház előtt a szabad ég alatt. Omlós szőlős kalács, friss szőlős zöld saláta, dió, sajt, sonka és szalámi válogatás, paradicsomos kenyéren érkező szendvicsek, elsősorban és preferáltan helyi alapanyagokból.
Jóllakottan könnyebben ment az épület további felfedezése. Jómagam örök kíváncsiként nem értem be a vezetéssel, kicsit elszakadva a társaságtól a magam útjára indultam. Elsétáltam egészen a bekötőútig, hogy visszafele sétálva még jobban szemügyre vehessem a szőlő ültetvények közül kibontakozó borházat. Így esett, hogy közelebb érve még frissebb szemmel tekintettem az épületre és újabb részletekre lettem figyelmes. Mióta Budapesten felfedeztem, hogy a dísztéglák milyen különös üzeneteket rejthetnek, mindenütt, ahol ilyen falakat látok, még jobban kiélesedik a tekintetem. Így volt ez Nagygomboson is, ahol szinte tégláról-téglára feltérképeztem a borház falába vésett neveket, évszámokat, egyéb közlendőket. Van itt is szinte minden vésett emlék, de nem ritka, hogy csupán grafittal felkanyarintott név és dátum néz csupán farkasszemet velünk. Nagygomboson járt például "B. J." 1967-ben, Magdi, Balogh Pál, , "Sz. J." 1963-ban, Tóth Mária 1965. IV. 8-án, Fodor Róza, Balázs Piroska, Kovács Julianna 1958-64, Ungvári Margit 1961-62, Mulicz Mária, Demjén Ilona, Szarvas Anna, Kovács Imre, Nagy Gyula, Ibolyka, J. Irénke, K. Laci, Kovács László, Sipos Mari is, de van itt 1939. II. 22-i dátum is látszólag név nélkül. Molnár Józsi még a címét is odakarcolta. Sajnos az 1910-es, 1920-as évekből származó vékonyan karcolt kacskaringós betűk és egyéb jelek már alig olvashatóak szabad szemmel. Érdekes megfigyelni, hogy az írásmód és a karcolás intenzitása miként változott az évtizedek múlásával. Megannyi krix-kraxnak tűnő vonal avagy alig látszó, olvasható írás és karcolás, amelyek egyre inkább az enyészeté lesznek nem csupán az időjárási viszonyok, de az épület közel jövőben tervezett felújítása miatt is. Mindenesetre egy próbálkozást biztosan megérne ezt a korszakot is némileg dokumentálni, hiszen így vagy úgy, de a birtok múltjához tartoznak az így megörökített adatok, események is.
Kíváncsian várom, mit tartogat Nagygombos a jövőben a világ részére természetesen elsősorban borfronton, nem szem elől tévesztve a szőlőterületeket, az épített örökséget és persze a cseresznyést sem.
Ha te is kíváncsi vagy kedves olvasó, jó, ha tudod, hogy Nagygombos Borászat honlapját itt, míg közösségi oldalát itt találod.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
