Első pillantásra szívembe zártam a Takler Borbirtokot. Az 56-os útra néző Kúriát, a lábánál megbújó verandás tanyát és a szépen gondozott rózsabokor sort. Pedig ekkor még nem is jártam a kapukon túl, távoli elképzelésem sem volt a föld alatt megbúvó szerteágazó pincékről.

Már a kezdetek kezdetén meghátrálnék, mikor azt írom, hogy úgy hiszem a soron következő szösszenet nem tartozik életem legcsillogóbb szöszei közé még akkor sem, ha vannak fényesebb elemei. Tekintettel azonban arra, hogy a hasonló önkifejezési módokat korábban már az utcaművészet gyűjtőnév alatt tettem közzé, most is megtartanám ezen jó szokásomat. 

Legutóbbi prágai látogatásunk során Prága turisztikai szempontból talán kevésbé frekventált részén szálltunk meg egy elég jó kis apartmanban. Ennek köszönhetően pedig olyan kávézók is a látókörünkbe estek, amelyeket nem biztos, hogy a látogató felkeres, ha a központban száll meg.

Hétvégi töltekező. A Kis-Hárs-hegyen jártunk, hogy felmásszunk a Makovecz Imre kilátóba. Ezer éve jártam itt utoljára, akkor, mikor még nem viselte Makovecz Imre nevét és mikor még kevésbé tűntek fel a magaslatok.  (For English read more.)

Hétvégi töltekező. (For English read more.)