..., ami persze költői túlzás, és amit nyilván megengedhetek magamnak, bár költő nem vagyok. Lényeg, a lényeg, a hétvége első napját Agárdon a Velencei-tónál töltöttük. Pontosabban szólva a Velencei-tavon.

Az idő napok óta melegedett, a Duna budapesti szakaszán is jelentősen csökkent a jégszigetek száma. Gyanítottuk, hogy a Balaton jégpáncélja is áldozatul eshetett az elképesztő magasságokban szárnyaló pár plusz foknak, így vasárnap legurultunk, hogy meglessük, mi maradt belőle.

A jó kávékon túl a rigai kávézók csaknem mindegyike olyan extrákkal csábít, mint az általában éjszakába nyúló nyitvatartás, az elmaradhatatlan villásreggeli, valamint a széles és helyenként eltérő süteménykínálat. 

Meglehetősen elhivatott vagyok Magyarország körbeturnézása kapcsán és ez olyan tettekre sarkall mint például útiterv előzetes készítése. Így esett, mikor az ezer éve nem látott Sopronba kívánkoztam, és mikor jófej barátaim szintén ekként éreztek, bizony körbenéztem, mi az, ami eddig kimaradt Sopron és az én kapcsolatomból.

Hétvégi töltekező. (For English read more.)