..., ami persze költői túlzás, és amit nyilván megengedhetek magamnak, bár költő nem vagyok. Lényeg, a lényeg, a hétvége első napját Agárdon a Velencei-tónál töltöttük. Pontosabban szólva a Velencei-tavon.
Jégkorcsolya évek óta nem töltött érdemi időt a lábaimon, sőt a több évtizedes darabtól tavaly megváltam, pont emiatt és amiatt, hogy szegénykét megette az idő, pedig a maga korábban igazán mutatós darab volt. Így történt, hogy a szombati korcsolyázásra - figyelemmel az elkövetkező évek várható jégtánc aktivitásaira is - már új darabbal érkeztem, amit a hétvégén nem várt intenzitással fel is avattam. Történt ugyanis, hogy vasárnap a Balaton jegén kötöttünk ki, ahol legalább négy órán keresztül hódoltunk a téli örömöknek, de erről, és a balatoni őrületről majd egy másik posztban regélek. 
Barátnőnk már a hét elején azzal riogatott bennünket, hogy bizony ő be szeretne csúszni Agárdnál a szigetig. Ezt - mint az ismeretlent is józan higgadtsággal leszavazók - mi, többiek rögtön elvetettük, mondván, hogy a víz folyékony állapota esetén be sem tudnánk, mernénk stb. odáig úszni, mit kockáztassuk életünket a jégen csúszva lábaink alatt a feneketlen mélységgel. Emlékeimben ugyanis az élt, hogy gyermekként is csak komppal értük el, így lehetetlen, hogy az évek múlása alatt a sziget csúszható közelségbe került volna a parthoz.
A helyszínen persze az élet felülírta korábbi elképzeléseinket és az Agárdon jól megszokott populáris dallamokra kecsesen - esetemben természetesen nem kell ezt az előbbi szót totál komolyan venni - besiklottunk a szigetig. Ezt persze nagyban elősegítette az, hogy mikor nem Sir Elton John vagy az ABBA csicsergett a mikrofonba a hangszórók embere megnyugtatott affelől, hogy a jég teljesen biztonságos. A szigettől induló meglehetősen látványos, bár látszólag fagyott rianás azért többünket elgondolkodásra késztetett.
Természetesen a sziget-korcsolyázás, mint bakancslistás kombó kipipálása után is volt élet a tavon, besiklottuk a tó kiskorúval is becsúszható környező részeit, estünk-keltünk, remek videókat készítettünk, és mintegy két óra elteltével remegő izomhelyekkel és a csontosabb részeinken barnába hajló foltokkal elhagytuk a pályát. 
Sajnos a szombati nap is megerősített abban, hogy a természetes tavak biztonságosra fagyott jegén manifesztálódó határtalan siklás illúziójánál továbbra sem létezik jobb ebben a kategóriában. Így most, hogy újra van korim, és a kistesó Velencei-tó neve mellé pici jeges pipa került, adjunk az életnek és jöjjön a Balaton....
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
