A jó kávékon túl a rigai kávézók csaknem mindegyike olyan extrákkal csábít, mint az általában éjszakába nyúló nyitvatartás, az elmaradhatatlan villásreggeli, valamint a széles és helyenként eltérő süteménykínálat.
Szerényen jelenthetem, hogy hagyománnyá kezd válni, bármerre járunk a nagyvilágban, a kávézók felkutatásáért személy szerint én felelek. Nem esik nehezemre ez a fajta készenlét, annak ellenére sem, hogy sokszor csak az utolsó pillanatban veszem rá magam erre a tudományos tevékenységre is. Így történt ez Riga kapcsán is, ahova nagyon felkészülten érkeztünk.
#1 MUTE
Rigai kávétúránk során, különösen reggel, fontos szempont volt, hogy éhgyomorral fájdalommentesen megközelíthető távolságban legyen a kávézó. A hely, ami a nap első órájában embert varázsol belőlünk. Riga központinak mondott külvárosában rendkívül szélesek az utcák, valószínűleg emiatt az emberek, ha az átlóban szemközti sarokra vágynak, az átlón közlekednek és keresztülszelik a kereszteződést, ahelyett, hogy lólépésben bohóckodnának. Rigában, mint a rigaiak, szóval az első reggel, nemcsak az első átlózást hozta el nekünk, de az első kávézót is. Miután a bázishoz a Mute volt legközelebb - mintegy két utcányira -, így nem volt vitás, hogy az reggel ott nyitunk. Jó állapotú fáradt rózsaszín épület utcaszintjén, hatalmas ablakokkal rendelkező kávézó jellegzetessége, hogy sokkal több egy kávézónál.
Nem csupán az újhullámos kávéra gyúrnak, de jó kis konyhát, koktél- és borbárt is visznek. Ebből kifolyólag az éjszakába, sőt péntek-szombat a másnapba nyúlóan is nyitva tartanak. Az enteriőr kellemes, a kávézóban a bontott tégla fal és az üvegpultoban kapcsingató sütemények, delikát finomságok uralkodnak, míg a középső részen a koktéloknál, alkoholos italoknál a borfal és a kellemes félhomály az úr. Az étterem szekcióban az ott domináló grafitszürke falak ellenére a benyomás cseppet sem komor, jót tesz neki az üveggel fedett tetőn keresztül beáramló fény, a falat meg-megszakító nagyméretű képek sorozata, a felbukkanó hatalmas zöld növények és az itt dolgozók jókedve. Itt tudatosult először, hogy Rigában nem használják a flat white kifejezést, bár készíteni, szinte mindenhol készítenek. A kávé a lett Rocket Bean Roastery-től érkezik, az espresso alapú fekete és tejes kávék mellett elérhető filterkávé is, ami French Press-ben, V60-ban vagy Chemex-ben készül. A kávéitalok itthoni árban vannak, de természetesen euróban számítva. Ottjártunkor legalább tizennégyféle koktélt kínáltak (klasszikust, nem klasszikust), volt alkoholmentes koktél is ezeken felül, a menün négyféle reggeli, tíz-tízféle előétel, illetve főfogás szerepelt a világ minden tájáról, a borválasztékban pedig legalább tizennégy fehér- (francia, német, olasz, szlovén, új-zélandi, portugál, dél-afrikai), tizenhárom vörös- (francia, olasz, ausztrál, spanyol, dél-afrikai), kétféle rozé- (francia) és hatféle habzóbor, illetve pezsgő (olasz, francia) volt megtalálható. Sörből PORTER-t és IPÁ-t, illetve saját lagert tartottak. Egyedül az alkoholmentes italok (kóla, meg hasonlók) voltak, amelyek kilógtak az eddigi attraktív sorból. A kiszolgálás nagyon kedves, figyelmes és közvetlen volt, nemcsak a felszolgálólány, de az egyébként brit barista is kész volt válaszolni kérdéseinkre Riga és a MUTE kapcsán.
Reggeli gyanánt kávéval kezdtük, majd tízóraiként életünk eddigi legjobb Benediktájával folytattuk, és a végén, kizárólag azért, hogy legyen energiánk a naphoz, lecsúszott egy citromos tortácska is.
Szóval a hely szuper, melegen ajánlom. Az étlap egyébként fent van a világhálón: a kizárólag lett nyelvű honlapot - jó barátunk a Google translate - itt, a közösségi oldalt pedig itt találod.
#2 Cascara
Este a Vest felé esett teljesen véletlenül utunkba. Akkor még nem tudtuk, hogy véglegesen bezárt. Bár a közösségi oldaluk még elérhető, a honlap már nem üzemel.
#3 Rocket Bean Roastery
Tényleges második befutónk a mintegy hatszáz négyzetméternyi alapterületen, egy régi zoknigyár épületében kialakított Rocket Bean Roastery volt. Mindezt azért, hogy a napi adag kávé és felfedezés meglegyen. Bár azt az elvet követtük, hogy mindig a legkisebb kerülővel utunkba kerülő kávézót próbáljuk ki, a Rocket Bean Roastery eredetileg nem a második esténkben szerepelt, sőt, eléggé messzinek is tűnt. Aznap estére a Vest-et terveztük, de a hely - szombat lévén - totál tele volt, és a srácok nem is kecsegtettek bennünket azzal, hogy aznap még beférünk, így a Rocket Bean felé vettük az irányt.
A hidegben történő egész napos mókázásnak köszönhetően - bár vacsiztunk - mégis kivoltunk, így egy estének tűnt, míg elértünk a Rocket Bean-be. Ilyenkor még az a hatalmas felelősség is nyomja az ember lányának lelkét, hogy további két gyámoltalan magyar leány rigai estéjéért is felel, így nem hibázhat. Üröm az örömben, hogy bár útközben lemaradtam, így a setét éjben egy kétes alaknak lehetősége volt megszólítani, de elillantam előle, míg az öröm egyrészről az, hogy a Rocket Bean a lettek egyik büszkesége, a Laima csokoládé gyárával szemben található, másrészről természetesen az, hogy megtaláltuk a kávézót. Az utca nagy részét beborító csokoládészagtól bódultan és fáradtan estünk be a kései óra ellenére kellemesen teli Rocket Bean-be.
Hatalmas - szintén bambulásra hívó - ablakokkal néz az utcákra, a mennyezetről sárga fényű izzók lógnak alá, a székek-asztalok kombója kicsit hasonlít egy osztályterem berendezésére, míg a pultot jobbról kerülve a hátsó traktusba jutunk, ahol nemcsak az üvegfallal elválasztott pörkölő, de egy, nyilván privát pinpong asztal is helyet kapott. Egy bicaj felmászott a falra, egy szarvas trófea fogad a mellékhelyiségek folyosóján, a kilincsek helyett pedig tömörítőkkel nyithatjuk az ajtókat.
Azért megemlíteném, hogy a kávé - bár a névből és az eddigiekből nem nehéz kitalálni - saját pörkölés (a nyersanyag általában Kenyából, Etiópiából, Kolumbiából érkezik). Fekete és tejes kávéitalokat kérhetünk, de ha a filterkávéznánk, kérhetjük Aeropress-ben, V60-ban, szifonban és Chemex-ben elkészítve. Ottjártunkor szép kis menüjük volt, ami a kávén túli finomságokat foglalja magában, hatféle előétellel (levesek, saláták, tálak), ötféle főételle (általában húsok) és háromféle desszerttel, sörből pedig egészen széles a választék. Vacsora után voltunk, így vérmérséklettől függően kávékat, illetve sört fogyasztottunk, nekem lecsúszott egy emberes rizspuding is, de csak, mert kellett az energia a hazaúthoz. A szálláshely, mint kiderült, alig pár sarokra volt csak, így valószínűleg a puding nyújtotta kalóriák nem hasznosultak olyan mértékben energiaként, mint ahogy elterveztem.
Mást nem kóstoltunk, de igazán elismerően szólnak a konyhájukról (különösen a Michelin csillagos szakács csapata okán), szóval majd legközelebb tartalékolunk helyet nekik is. A Rocket Bean Roastery egyébként saját barista iskolát üzemeltet és a kázóban szépen felszerelt boltot is üzemeltetnek.
A Rocket Bean Roastery lett és angol nyelveken elérhető honlapját itt, a közösségi oldalát pedig itt találod.
#4 Miit Coffee
A következő delikvens a MiiT Coffee volt, akit bár kinéztünk előre, mégis úgy ítéltük meg, hogy reggelizőhelynek rettentő messze van a szálláshelyünktől. A sors fintora, hogy a Mute-ból történő távozásunk után napi sétánk kezdetén négy sarokra belebotlottunk a MiiT-be. Rögtön tudtuk, megvan a másnapi reggelizőhely. A fekete és tejes kávéitalok elérhetőek, a filterkávé itt V60-ban, Aeropress-ben, French Press-ben vagy Chemex-ben készülhet, Cold Brew is kapható. A jó öreg fletike itt sem szerepel a falon, de extra shot igen, így minden vágy teljesülhet. A hely jellegéből kifolyólag van természetesen alternatív tej is.
A kávé a lett ANDRITO pörkölő csuda csini zacskóba csomagolt kávéja (általában Kenyából, Etiópiából, Kolumbiából, Guatemalából jön az alapanyag), ottjártunkor a vendégkávé pedig a berlini Five Elephant-tól érkezett. A MiiT vegetáriánus nemzetközi konyhát visz, vegán és gluténmentes ételekkel fűszerezve, ez utóbbi a desszerkínálatra is áll. Egyaránt jó reggelizni, ebédelni, vacsorázni vagy csak úgy beülni egy kávéra, teára és egy szelet sütire. Korán érkeztünk, így a szokásos hétvégi villásreggeli megnyitása előtt már tovább kellett állnunk, de azért szemléztük a finomságogat. A napi kínálatot mindig közösségi felületeken kürtölik szét. A MiiT egyébként egy kétszintes, a környező többszintes bérházakhoz képest alacsony, barackrózsaszín épületben foglal helyet. A hely tele van kerékpáros relikviákkal és hatalmas tekerős fekete-fehér képekkel. Természetesen itt-ott egy-egy bicaj is mutatja magát.
Belépve bal kéz felől egy hosszú, a falhoz rögzített és az ablakok előtt elfutó pultot látunk magas székekkel, jobb kéz felől a bárt, ahol a rendelés leadása történik. Szemben hátul, illetve a jobb kéz felől nyíló másik helyiségben különféle magasabb-alacsonyabb asztalok és székek várnak. Mi ebben az utóbbi helyiségben telepedtünk le, bár, ha egyedül lettem volna, tuti húzok az ablakokhoz és bambulok ki az utcára. Jó idő esetén valószínűleg terasz is üzemel az épület udvarán belül. A reggel ellenére rendkívül visszafogottak voltunk, csupán kávékat és süteményeket fogyasztottunk, ez utóbbiak viszont emberes adagok voltak. A kiszolgálás rendben volt, bár a vendégek száma miatt kevés idő jutott ránk, így nem tudtak kibontakozni, hogy megmutassák milyen kedvesek is valójában.
A hely melegen ajánlott, következő alkalommal biztosan vevő lennék egy jó kis villásreggelire is.
A MiiT Coffee lett és angol nyelveken elérhető honlapját -, amin az ital és étlap is megtalálható úgy-amúgy - itt, a közösségi oldalát pedig itt találod.
#5 Mon Amour
A soron következő hely egy kakukktojás, ha abból a szemszögből vizsgálom a dolgot, hogy nem volt rajta a listámon. A középkori belvárosban nemigen van izgalmasnak tűnő kávézó, a kisebb tulajok valószínűleg az ingatlanárak (bérleti díjak?) miatt nem engedhetik meg maguknak, így csak multi kávézókba botlottunk, de azok egyenarca valahogyan mégsem keltette fel a kíváncsiságunkat. Üdítő kivétel a Mon Amour, ami franciás hangulatú vagy sem, ki tudja, de tény, hogy egy rettentő apró és egyedi hely.
A csodaszép piros La Marzocco kávégép volt, ami az utcán cikázva bevillant a látómezőmbe, így ahogy a csajokkal elváltunk egy fél órára, rögtön visszanyargaltam, és kértem egy cortadót. Vasárnap lévén éppen a villásreggeli volt, annak is a vége, mikor beestem a pár négyzetméteres helyre, ahol egy harmonikásnak köszönhetően élőzene szólt.
Őszintén szólva a kávén túl semmit nem kóstoltam, sőt, elviteles papírpohárba kértem a rohanó üzemmód miatt. Tudom, szentségtörés. Mindenesetre a villásreggelihez terített asztal guszta volt, és a neten talált képek alapján desszert fronton is bájosan teljesítenek. Ha nem is tipikusan hullámos, de a kínálat, a hangulat és a pult mögüli kedvesség miatt mindenképpen érdemes kipróbálni.
Az ici-pici Mon Amour a közösségi oldalát itt találod.
#6 Shop Brūklene
Valószínűleg ő a legnagyobb kakukktojás, ugyanis se a listámon nem szerepelt, sőt, ki sem próbáltuk őket, hiszen vasárnap lévén ők zárva is voltak (nyitvatartásról tájékoztató, ötletes tábla szerint éppen tekertek). Elsősorban kerékpárokban és kapcsolódó felszerelésben, kiegészítőkben gondolkodnak, de az ajtónál meghúzza magát egy bár és egy hűtő is, ahol szomjunkat vagy energiahiányunkat csillapíthatjuk.
A Brūklene honlapját itt, a közösségi oldalát pedig itt találod.
#7 Vest
Utolsó este végre eljutottunk a Vestbe is. Úgy tűnik a lett nem egy vasárnap este kimozduló nép - hasonlóan a magyarhoz -, így hatalmas volt a kontraszt a szombati teltház és a vasárnapi levegős vendégtér között. A Vest relatíve nagy, amit mondjuk egy különálló faházban trónoló helytől el is várunk. 
Belépve különböző méretű asztalok tengere fogad, bal kéz felől csocsó asztal, hátrébb pedig borbély kuckó fogad. Ez utóbbi a kései órára tekintettel zárva volt: egy hangulati elemként szolgáló, ámbár masszív rács jelezte ezt a tényt. Balra előre a szép méretű L-alakú pult fogad, szemben megannyi ital, jobbra pedig asztalok és asztalok mécsesekkel puhított látványa. 
Az étel-, és itallap csak lettül elérhető, de az itt dolgozókkal lehet angolul is kommunikálni. A Mute mellett az egyik legkészségesebb csapat, a minket kiszolgáló srác amilyen fiatal volt, annyira segítőkész, még akkor is, ha részben kézzel-lábbal kellett kommunikálnunk (hiába a sörös angol szókincsünkön még van mit csiszolni).
Arról már nem is szólok, hogy a fletike nincsen a menüben kifejezetten jelen, harmadik estére megszoktam, és elegánsan átlendültem ezen a tényen. Kárpótolt a kávé és a szuper csésze. Ugyanakkor sör fronton nagyon erősek - a legerősebbek a kávézók között - és nem csupán európai és amerikai, hanem ázsiai nedüket is tartanak. Bár nem kéne, hogy említésre méltó legyen, de plusz pont, hogy az itt dolgozók ismerik is őket, így bátran ajánlanak az ízlésünkhöz mért italt.
A menü általában napi kínálat, de miután megint vacsora után voltunk, ezért a desszerteket vettük górcső alá, mégpedig a masszív pohárkrémet, ami nem csupán krém, hanem lekvár és a lettek egyik nemzeti eledele az édeskés, barna kenyér. Elnézést mindenkitől, aki ennél pontosabb meghatározásra vár a kenyérszerű eledel kapcsán, én gyarló, nem jegyeztem meg a nevét, de aki igen, attól epekedve várom, hogy felfrissítse emlékeimet.
A hely szuper kihagyhatatlan. A VEST honlapját itt, a közösségi oldalát pedig itt találod.
#8 Innocent Cafe
Nem kifejezetten újhullámos, de a kávéhoz való hozzáállás és mentalitás ugyanúgy meggyőző. A helyiek eléggé imádják, annyira, hogy egy lett instagrammer kérdésemre ezt az egyetlen helyet említette csak.
A városban egy egységben vannak jelen, viszont maga a cég az olasz – ami mint tudjuk nagyon magyar ám – Illy kizárólagos forgalmazója Lettországban, így komoly a jelenlét. Elutazásunk reggelén ejtettük útba. A kávé és a csészék, poharak természetesen az Illy-től vannak (az előbbiek 100 % Arabicából), a baristák pedig az Università del Caffé Illy-ben tökéletesítették tudásukat. Bár nem néztünk alaposan utána – a lett-orosz nyelveken elérhető honlapon számomra kissé nehéz szofisztikáltan tájékozódni –, pozitív meglepetés volt, hogy itt nem csupán hétvégén, de hétköznap is van villásreggeli (fix összegért), méghozzá reggel nyolctól, így nem kellett üres hassal nekivágnunk a hazafelé tartó útnak. A szendvicsbár egyébként a nyitvatartási idő végéig elérhető, ami a mindenkori közönségnek igen baráti. 
A hely atmoszférája kellemes, bár a berendezés, különösen ez a piros nem kifejezetten az én világom, egy bicikli itt is repül, az Illy-hez métlón a vörös-fehér színpár dominál, és egy papírpoháron még a Shop Brūklene logóját is felfedezni véltük. Egyedül a kiszolgálással nem voltunk teljesen elégedettek, de a hölgy biztosan a reggel nyolcas találka vagy a reggeli angol csevej miatt – bár semelyik sem akceptálható - volt olyan vakkantós. Ettől függetlenül ez sem állhatott az útjába annak, hogy élvezzük egymás sziporkázó társaságát és a finom ételeket.
Az Innocent Cafe lett, illetve orosz nyelveken elérhető honlapját itt, a közösségi oldalát pedig itt találod.
Ami kimaradt: a Cafe Dali, amiről a Mute baristájától úgy hallottuk, hogy éppen huzamosabb ideig nem volt nyitva sajnos, a két kávézóval rendelkező Miera - bár ez utóbbi mellett elhaladtunk, amikor ebbe a kissé mesebelinek tűnő templomba botlottunk -, Zana Cafe, a hétvégén zárva tartó Shop Brūklene és a Cascara, ami sajnos pont akkor zárt be véglegesen, így ezekről nem tudok érdemben nyilatkozni.
A Rigáról írt összefoglaló bejegyzést itt, az Lett Nemzeti Opera és Balettről írt képes beszámolót itt éred el, míg a léghajó hangárokból kialakított Központi Vásárcsarnokról itt, a rigai "utcaművészetről" pedig itt olvashatsz.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
