Hétvégi töltekező. (For English read more.)
Weekend moments which help you to enjoy the present, become and stay relaxed during the week.
Egyik vasárnap éppen nem volt semmi halaszthatatlan tennivalóm, így fogtam magamat, délelőtt kibattyogtam a vonatállomáshoz és elzötyögtem Tatára. Felemelő volt a halkan zakatoló és szinte üres vonaton egy magazinnal az ölemben kibambulni az ablakon, olykor becsukni a szemem és élvezni az arcomat simogató napsugarakat. Otthon mindig akad valami dolog, ha nincs semmi, akkor is, így nagyon ritkán jutok el példának okáért a magazinolvasásig. Ritka pillanat volt az is, hogy egyedül vagyok és abszolút nem kell alkalmazkodnom senkihez és semmihez leszámítva a menetrendet és a nyitvatartási időket. Ezer éve jártam Tatán és akkor sem városnézési szándékkal, így éppen ideje volt, hogy felfrissítsem halovány emlékeimet. 
Majdnem dél volt, mire megérkeztem, 'okosan' Tatánál szálltam le, ahelyett, hogy Tóvároskertnél tettem volna ugyanezt. Nyerni mondjuk nem sokat nyertem volna ezzel, hiszen hasonló a két állomás távolsága az Öreg-tótól. Mázli, hogy szeretek gyalogolni, volt is rá alkalmam a pár elsuhanó autót leszámítva teljesen kihalt 1-es út mentén. Nyilván buszozhattam is volna, de egy ennyire nyugodt vasárnapon a csudának van kedve autóban üldögélni avagy buszban zötykölődni, ez utóbbi estében a korlátokat szabó menetrendről nem is szólva. Üdítő volt a tény, hogy a csaknem üres vonat után a város is szinte kihalt volt. Egyedül az Öreg-tóhoz érkezve pezsdült fel kissé az élet, de a tömegtől az itt sétálgató emberek száma is nagyon távol volt.
Volt időm beleájulni a csodálatos tatai kapukba, eljátszani azzal a romantikus gondolattal, milyen lehetett, mikor ezek az épületek épültek, mikor a kézműves gyártás volt az elterjedt, aminek emlékeit a mai napig csodálhatjuk. 
Utam az Agostyáni úton vezett tovább. A viszonylag hamar lebukó napon kívül senki és semmi nem diktálta az iramot, így volt időm megállni, kattingatni és szépen lassan széjjel fagyni. Soha nem láttam például a fenti, 1763-ból (!) származó, Éder József tatai ácsmester által épített haranglábat, ami nemcsak az építőnek állít többszörösen emléket, de megemlékezik az 1510-es tatai országgyűlésről, ekként: "II. Ulászló királyunk és a magyar Országgyűlés 1510 nyarán a pusztító pestis elől a kristályos források városába, Tatára húzódott. Mohács előtt másfél évtizeddel itt tárgyalt a Velence ellen létesült Cambray-i Ligába egyesült német és francia uralkodó követe a magyar rendekkel. Hozzájuk csatlakozott a pápa követe, de ide küldte követét Velence is, amely szintén a magyar király szövetségét kereste. A középkori magyar nagyhatalom hanyatló fényét hozta Tatára az az oszággyűlés, amelynek emlékét ez a tábla idézi."
Dicső múlt. Különös érzés belegondolni, hogy a későközépkor mindenütt visszaköszön. Egyszer Budapesten a második pesti városfalba botlik az ember, másszor pedig Tatán kódorogva köszöntik a kor emlékei.
Elhaladva a Tatai Kapucinus Plébánia mellett - ahova a zárt ajtók sajnos megakadályozták bejutásomat - egy rendkívül elhanyagolt, bizalomgerjesztőnek aligha nevezhető lépcsőn felmászva az éppen szintén zárva lévő Német Nemzetiségi Múzeum mellett végre megpillantottam az Öreg-tavat. 
A tó körül állt meg igazán az élet. Alig győztem betelni a már leengedett Öreg-tó befagyott vizén áldogáló sirályok, a még be nem fagyott részen pihenő vadkacsák látványával. A sirályok vijjogásán túl nem sokat lehetett hallani, különös módon ez előbbi is inkább megnyugtató volt, mint idegesítő. A látóhatár a ködbe veszett, az Eötvös József Gimnázium épülete sejtelmesen magasodott a víz fölé. 
Szinte képtelen voltam elszakadni a tótól, de a kíváncsiság a vár felé hajtott, ami legfeljebb gimnáziumi osztálykirándulásról volt ismerős, és ezentúl is a kávézójához fűződő évtizedes emléken túl sokat nem hozott elő belőlem. A három fő részre tagolódó kiállítás legfeljebb egy órát vesz igénybe, még úgy is, hogy minden kis szösszenetet elolvas az ember. Soha nem kötött le a kőtár, egészen ezidáig. Így azt mondhatom, hogy úgy tűnik van értelme emészhető mennyiségű kőemléket bemutatni a vár épülésének, átalakulásának makettekkel is gazdagított elmesélésével egyetemben. Nem tudtam például, hogy eredetileg a Diósgyőri vár alaprajzához igen hasonlatos, négytornyos, a tornyok közötti udvart egyszintes résszel határoló építmény, amit (Luxemburgi) Zsigmond király építtetett. Azt sem tudtam, hogy Mátyás király is kiemelt figyelemmel kezelte, sőt át is építtette, majd, hogy az Eszterházyak sem voltak restek hozzányúlni az épülethez, amin igen jelentős változtatásokat eszközöltek. Az első szinten Mátyás király korából származó bútorok teszik elképzelhetővé a korabeli életet, majd a második szinten az Eszterházy éra bútor és egyéb emlékeinek bemutatása idézi meg a vidéki nagyúri életmódot. Apró kiállítás, és igencsak megérte bemenni.
Szívfájdalmam, hogy az Eszterházy kastélyban még sosem jártam. A vár mellett kicsivel található impozáns, a kiszolgáló épületeket is magába foglaló, Fellner Jakab tatai építőmester tervei alapján épült zárt udvarú késő barokk építmény igencsak hasonlatosnak tűnik a fertődi társához, már ami a színét illeti. A kapu feletti, római számokból kitett évszám (1897) nem az építtetés dátumát jelzi, ugyanis a kastély 1765-1777 között épült. Sokkal valószínűbb, hogy a dátum egy későbbi eseményt jelöl, bár számomra kérdéses, hogy miért pont ez az esemény került fel a kastély kapuja fölé:
"A bécsi udvar 1897. szeptember 10. és 15. között hadgyakorlatot rendezett, melynek főhadiszállásául a festői környezetben épült tatai kastélyt jelölték ki. A hadgyakorlatra meghívták Magyarországra II. Vilmos német császárt, a szász, a román, a szerb királyokat. Ez utóbbiak nem jöttek el. 1897. július elején a két község (Tata és Tóváros) vezetősége a Budapesti Acetilén-gáz Részvénytársasággal kezdett megbeszéléseket. Kérték, hogy mielőbb próbavilágításon mutassák be, miként lehet a város világítását megoldani. Néhány nap múlva, 1897. július 24-én este fél kilenckor huszonegy helyen, a világon elsőként kigyulladtak az utcai acetilénlámpák. A világítás főpróbája ragyogóan sikerült. A két község az Acetiléngáz Részvénytársaságtól megrendelte a két császár – II. Vilmos német és I. Ferenc József osztrák császár és magyar király – tatai tartózkodásának idejére a grófi kastély, a Nagy-tó partján a királyi sátor, a főhercegek lakásául szolgáló piarista rendház, az Öregvár és a fontosabb utcák, terek acetiléngázzal történő megvilágítását. A látvány szinte leírhatatlan volt. Idézzük a Pesti Hírlap Tatáról tudósító újságíróját: „Midőn ő felsége a szabadba lépett, pompás látvány tárult eléje. A vele szemben levő tópart színes világításban tündökölt, s a tó csendes felülete hatásosan tükrözte vissza a lampionok végtelen sorát, amely az egyik parttól a másikig nyúlt… Az egész város ki volt világítva, s az utcán hullámzó tömeg sokáig nézte a pazar látványosságot." (Forrás: Tata város honlapja, itt.)
A kastély jelenleg építési terület, állítólag a tetőszerkezet felújítása zajlik éppen. Diszkrét kesergésemre - miszerint még sosem jártam a kapukon túl - megtudtam, hogy korábban (s talán jövőre is) a Víz, Zene, Virág fesztiválon megnyitotta kapuit a jelen állapotában is csodálatos, bár sokkal inkább könnyfakasztó együttes. Szóval nem adom fel, és egyszer csak bejutok.
A várban található kávézó teraszáról elképesztő kilátás nyílik a tóra. Megpillantva olyan érzés kerülgetett, mintha nem csupán települést, de országot is váltottam volna azon a vasárnap.
Miután a kint töltött több mint öt óra során kellőképpen didergősre hűltem, nem volt más hátra, hogy bevessem magam egy jóféle kávéra és egy szelet amerikai túrótortára a vár és a kastély szomszédságában található Ébresztőbe. Nem nagyítom a szituációt, életmentő volt, és büszkén mondhatom, hogy szerencsésen megúsztam a tatai kirándulást meghűlés nélkül, köszönhetően valószínűleg a jókor jött ébresztésnek, amire igencsak szükségem volt, hiszen a vonatút és az immár a tóvároskerti vasútállomásra vezető laza háromnegyedórás gyaloglás még hátra volt. 
Engem Tata még teljesen biztos, hogy visszavár, nemcsak a kastéllyal, de egy Öreg-tó körüli andalgással is. Lassíts, élvezd az életet, a természetet, az egyszerűnek tűnő dolgokat. Kövesd a DRKUKTART oldalát a Facebook, az Instagram vagy a Bloglovin segítségével!
Pihentető hosszú hétvégét kívánok!
Slow down, enjoy your life and simple things. Follow DRKUKTART on Facebook or Instagram. Follow my blog with Bloglovin!
Have a relaxing long weekend!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
