Gondolom nem hat a meglepetés erejével, hogy bizony ebben a receptben is szerepet kapott a zabpehelyliszt. Bizony, úgy tűnik kiapadhatatlan készletet sikerült felhalmoznom ebből az alapanyagból. A most következő túrótorta egy masszív, az imádott túrógombócokra hajazó fajta azzal, hogy az utolsó pillanatban beugrott, hogy miért is ne lágyítanám egy gyorsan elkészíthető kompóttal. Így került tálaláskor az asztalra egy citromos alma-kaktuszgyümölcs kompót először, majd egy citromos alma-körte kompót másodszor.

Az elnevezés is több mint fura, de mindenképpen és a jelek szerint minden áron szerettem volna mindent belesűríteni, ami az édességbe is belekerült. És a kókusz a mandulával egyetemben még így is kimaradt a sütemény nevéből. 

Mit teszünk, ha az élet csak zabpehelyliszttel ajándékoz meg? Naná, hogy ízletes szilvapitét rittyentünk belőle mandulával megspékelve. Más egyebet jelen esetben nyilván nem tehetünk.

Kihasználván minél többet a természet őszi ajándékaiból, nem maradhatott el a dió és körte házasságából született pikáns diótorta sem. Igazi őszi csemege!

Akkora diómennyiség halmozódott fel az elmúlt években a házunk táján, és annyira a dió(levél órákon át történő összegereblyézése és a termés begyűjtése, korábbi termés megpucolása) körül forogtak az elmúlt hétvégéink, hogy szinte már dióval keltem, feküdtem. Kézenfekvő volt, ezzel a mennyiséggel kell kezdeni valamit. Lelki szemeim rögtön egy jó kis karamellizált diótortát vizionáltak megoldásként, és nem kellett sokat várni a megvalósításra sem. Szerénytelenül mondhatom, hogy életem egyik legfinomabb diótortáját kotyvasztottam!