Íme az őszi pite ezúttal stílusosan dupla réteg őszibarackkal megpakolva. 

Nem szoktam ilyet írni, hiszen mostanság nem szokott ilyen előfordulni, dehát annyian kértétek online és offline is, hogy tadamm, a tegnap este kipattant fügite (ami nem más mint a fügés pite szavak nyelvkorcsosító összetétele) receptje blogbejegyzésben tálalva - a több legyet egy csapásra mottójára -, viszonylagos cikornyák közbeiktatása nélkül. Ez utóbbi nyilván nehezen állható meg, de mert irtó késő van, erőt veszek magamon.

Az ideális nyári ebéd. Ízletes, könnyedén telít. Az sem utolsó szempont, hogy amennyiben mellette tesszük le a voksunkat, abban az esetben az étkezés mindössze egy fogásból áll, így nem szükséges egész délelőtt a konyhában aszalódnunk.

Bokra száz tüskével védi apró magokkal teleszórt, ízes gyümölcseit. A most következő, könnyen elkészíthető és eltűnő pitéért mégis megéri, hogy trükkösen lecsipegessük róla a szedret. Ugyanakkor azt sem veti majd senki szemünkre, ha sajátkezű szüret helyett a piacon teszünk szert a gyümölcsre.

Persze köze sincs a régiónkban klasszikusnak mondott kenyérhez. Sem kovász, sem élesztő nem látta. De, ha már a püspökkenyér is kiérdemelte ezt az elnevezést, az őzgerincformáról szabadon asszociálva jómagam is előszeretettel alkalmazom más kreálmányokra is.