A jó kávékon túl a rigai kávézók csaknem mindegyike olyan extrákkal csábít, mint az általában éjszakába nyúló nyitvatartás, az elmaradhatatlan villásreggeli, valamint a széles és helyenként eltérő süteménykínálat.
A jó kávékon túl a rigai kávézók csaknem mindegyike olyan extrákkal csábít, mint az általában éjszakába nyúló nyitvatartás, az elmaradhatatlan villásreggeli, valamint a széles és helyenként eltérő süteménykínálat.
Már a kezdetek kezdetén meghátrálnék, mikor azt írom, hogy úgy hiszem a soron következő szösszenet nem tartozik életem legcsillogóbb szöszei közé még akkor sem, ha vannak fényesebb elemei. Tekintettel azonban arra, hogy a hasonló önkifejezési módokat korábban már az utcaművészet gyűjtőnév alatt tettem közzé, most is megtartanám ezen jó szokásomat.
Rigai utunk előtt az első teendők egyike a Lett Nemzeti Opera és Balett honlapjának feltérképezése volt (természetesen a kihagyhatatlan újhullámos kávézók mellett). Semmi kétségünk nem volt affelől, hogy egy olyan operaház, ami olykor szarkazmusba hajló házirenddel próbálja megregulázni a világból érkező látogatókat, kihagyhatatlan látványossága Rigának.
Nyilvánvalóan mindenki tudja már rólam, hogy abszolúte a piacozás híve vagyok. Több energiát és utánajárást igényel, de számomra minden szempontból megéri, így, ha külföldön járok, biztos, hogy útba ejtem az elérhető csarnokokat. A Rigai Központi Vásárcsarnok egy igazán furcsa szerzet, hiszen a manapság piacként funkcionáló hangárok meghatározó részét eredetileg az I. világháború alatt németek építették zeppelinek számára.
Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt az elmúlt időszakban amiatt, hogy a februári rigai látogatásomról eddig nem számoltam be. Nem azért tettem ezt, mert a világért sem ajánlanám a nagyérdeműnek Lettország fővárosát, hanem csupán időkelepcébe estem, és onnan csak mostanság szabadultam. Apró vigasz a késedelmemre, hogy a Magyarországon (legalábbis Budapesten) tapasztalható április végi, május eleji időjárás alig valamicskével tér csak el a február közepén tapasztalt időjárástól, így a képeket nézegetve valószínűleg senki nem fogja sokkolóan távol érezni a telet kicsi szívétől. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy Rigában mindig jóval hűvösebb van, mint idehaza, így a képek a rügyeket-virágokat odaképzelve akár tegnap is készülhettek volna.