A karácsonyi készülődés során szinte kötelező programpontként az idén 125. életévét töltő A diótörőre. Mi legalábbis igen és varázslattal meghintve épp csak hazaértünk az Erkel Színházból.

Kevés üdítőbb dolog jut eszembe annál, minthogy a hetet a Balaton partján zárjam. Különösen, mert elképesztő két munkahetet magam mögött hagyva indultam meg a csillagokkal telepettyezett magyar tenger partjára.

Nem tudom, mi ütött belém, de megint a konyha felé keveredtem és megint nem csak a teafű akadt a kezeim ügyébe. 

Ki ne ismerné Coco Chanel ikonikus szavait, miszerint: "Csak két esetben iszom pezsgőt. Ha szerelmes vagyok, és ha nem." ("Je ne bois du champagne qu'à deux occasions: quand je suis amoureuse, et quand je ne le suis pas.") Hát valahogy így voltunk - legalábbis - mi - nők - azon a szerda estén, mikor előremutató pezsgőkóstolón vettünk részt a DiVino Gozsduban, ahol az italokat Hernyák Tomi, Demeter Endre, a Sauska, a Homola Pincészet, Frittman Peti és a Bor és Más képviseletében Marczingós Zoltán prezentálta.

Ha erős lennék a lényeg megragadásában, talán úgy fogalmaznék, hogy a testpezsdítő kávén túl az olykor meghökkentően bájos berendezési elemek, a lengyel pörkölők előnyben részesítése és a barátságosan beszédes baristák hármasa az, ami eszembe jut a Varsóban és Gdanskban tett kirándulásunk koffeinnel átitatott részéről.