A karácsonyi készülődés során szinte kötelező programpontként az idén 125. életévét töltő A diótörőre. Mi legalábbis igen és varázslattal meghintve épp csak hazaértünk az Erkel Színházból.
Hiánya hiányérzetet szülne, így mi speciel már hónapokkal korábban árgus szemmel vizslattuk a programokat, elkerülendő, hogy lemaradjunk. Immár harmadik éve, hogy visszatértünk A diótörőhöz. Visszatérésünk pedig pont egybeesett a koreográfia-díszlet-jelmez triójának megújulásával is, ami igazán szép és megható összecsengés életútjaink találkozásában. Bár jelen idényre az Operaház bizony nem nyitotta ki kapuit, A diótörő nem maradhat el, de a körülményekhez igazodva kicsit átalakult. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz viszontlátni a régi díszletet, és miként befolyásolja az elmúlt két év emlékeit. Rebesgették, hogy az Erkel színpadára nem fér be az újabb díszlet így a régivel dolgoznak idén. Ám a nyitán alatt a színpadot takaró csúf függönyt bámulva rá kellett jönnöm, hogy a ugyan nagyon is díszlet fontos, de a zene-tánc-díszlet-kosztümök csodálatos egyvelege az, ami a képzeletnek is megadja a kezdő lökést, onnantól kezdve pedig már sokkal többet látunk annál mint, ami éppen az orrunk előtt zajlik.
Így volt ez most is, mert nem csupán a szemünkkel látunk. Jómagam pedig rajongok. Mégpedig barátaimmal együtt nem is kicsit A diótötőért, így történhetett meg az is, hogy a bejegyzés írása közben is - ismét - Csajkovszkij játékos dallamai szólnak és bár már csíkra szűkült szemekkel bűvölöm a betűket, egy másik síkon a betűk mögött a szemem előtt zajlanak az események, ahogy a láthatatlan szalonban Stahlbaum vendégserege ropja a mennyezetig érő, gyertyáktól fénylő karácsonyfa körül.
A rajongással pedig nem vagyunk egyedül. Olyannyira nem, hogy a Cafe Flore Matin et Soir tulajdonosnője, Flóra idén gondolt egy merészet, és a kávézóját az advent idejére A diótörő témájának szentelte. Bár a balett kapcsán már totál kiveséztem a díszlet témakörét, muszáj megemlítenem, hogy a kávézó esetében sem csupán a falak dekorálása szintjén mozog a dekoráció. Flóra felkérésére ugyanis Tóth Barbara jelmeztervező megrajzolta a balett főbb karaktereit, illetve Flórának jelmezt is készített, így nem csupán a parányi helyiséget öltöztették az általuk megálmodott díszekbe, de maga Flóra is Mariska bőrébe bújt. 
Elsősorban kávézóról lévén szó, a kép úgy teljes, ha az ételek terén is passzol a tematika. Tavaly a mindennapi arculathoz hűen 'franciás' hangulat vitte a zászlót karácsonykor is és ennek megfelelően csinos, menta színű és az Eiffel torony aranyló sziluettjével díszített dobozba álmodtak Flóráék mindenféle finomságot.
Idén egy mesebeli diótörő figurája áll kackiásan a hatalmas, aranyszínű masnival átkötött, hosszúkás doboz fedelén. Maga a doboz, akár babadoboz is lehetne. Meglátván rögtön az a hatalmas babadoboz jutott eszembe, amiben még azt követően is hosszú évekig tároltuk a karácsonyfa díszeket, hogy a baba már régen a feledés homályába veszett. Köszönet ezért az emlékért.
A masnit kibontva feltárul a doboz tartalma, amiben az első apróság, ami feltűnik, egy dióért kiáltó, vicsorgó diótörő figura. Tündéri pofa, rögtön pattant is ki a kartonfalak közül, hogy elfoglalja helyét az ablakpárkányon. Azóta is ott álldogál az ablakban a külvilág felé kacsingatva. Rápillantva valamiért mindig a nagyapó tánca jut eszembe. 
Került a dobozba balett ruhára és diótörőre mintázott, aranyos cukorfeltétekkel is díszített mézeskalács a külön zacskóban meglapuló mézesek mellé, egy marék aranyként megcsillanó cukrozott dió, gusztusos apró habpuszik és tavalyhoz hasonlóan egy üveg mennyei sóskaramella, aminek tetejét ezúttal aranyos diók díszítik. A diótörő tematika pedig úgy teljes, hogy nem csupán a karácsonyi finomságokat rejtő zacskók díszítésén köszön vissza, de a dobozva rejtett képeslapon és noteszen is, mindez persze a kávézóhoz passzoló, jellemzően menta színben.
Az ehető meglepik igencsak finomak, jelentem, mind elfogyott, így már csak a képek maradtak utánuk. A doboz viszont marad velem, idén valószínűleg karácsonyfa díszek költöznek bele. 
Jó hír, hogy a finomságokkal megtölött doboz rendelhető a Cafe Flore Matin et Soirban, eggyel kellemetlenebb hír viszont az, amint láttam, már csak pár tucat van belőlük, így iszkiri, ha lecsapnál egyre. De nem csupán annak kell sietnie, aki Flore süteményes dobozára áhítozik, hanem annak is, aki még idén (vagy legkésőbb januárban) megtekintené A diótörőt, ugyanis a balettre az Erkel Színházban, míg más típusú előadásokra a további színházakban, így például a Bábszínházban is rohamosan fogynak a jegyek, így nem érdemes tologatni, halogatni a jegyek beszerzését. Legyen csodálatos a készülődésetek, éljétek meg minden pillanatát!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
