Telt illatával messze repít, ízével bársonyosan simogat.

Mindenkinek szíve joga sopánkodni, mikor lesz már vége a télnek, de tessék elhinni, abszolút nem érdemes. Az energiavámpírkodás helyett inkább találjuk fel magunkat és örüljünk, mert még egy hónap van ebből a csodás évszakból!

A halakkal közös történetünk hosszú időn át ível át, míg a megmagyarázhatatlan előítéleteket félretéve végre rájuk éreztem. Nem voltam nagy halas, így nem szerénységem markolta a horgászbot vagy a villa végét, mikor lehetőség volt közelebbi kapcsolatba kerülni velük.

Vasárnap reggel már szörnyen hiányzott a korcsolyázás közbeni esés-kelés megnyugtató ritmikája, elképzelhetetlen tartottam, hogy aznap ne érintsem meg legalább egyszer a cipellőt. A szerencsecsillagom azonban egy gyengéd érintésnél többet adott aznapra, így Siófoknál a Balaton befagyott vízén kötöttünk ki.

..., ami persze költői túlzás, és amit nyilván megengedhetek magamnak, bár költő nem vagyok. Lényeg, a lényeg, a hétvége első napját Agárdon a Velencei-tónál töltöttük. Pontosabban szólva a Velencei-tavon.