A halakkal közös történetünk hosszú időn át ível át, míg a megmagyarázhatatlan előítéleteket félretéve végre rájuk éreztem. Nem voltam nagy halas, így nem szerénységem markolta a horgászbot vagy a villa végét, mikor lehetőség volt közelebbi kapcsolatba kerülni velük.
Gyermekként rendkívül szofisztikált módon tiltakoztam minden alkalommal, mikor fennállt a veszélye, hogy hal kerülhet a tányéromra. Nem csupán az ízük, de a szálkás kis testük is elriasztott, ez utóbbi miatt nem annyira csíptem, ha könyékig el kellett volna merülnöm a szájamban. Úgy kilenc-tíz lehettem, mikor elfogyasztottam életem első halacskáját egy szabad tűzön grillezett jószág formájában, de ezt sem belső késztetésre, mint inkább egy rokonom unszolására tettem. Ízlett. Azóta fogyasztok halat hellyel-közzel, bár az itthoni éttermi felhozatallal nem mindig voltam elégedett, így sosem kerestem a halakkal való kapcsolatot, a Balatonban és a Dunában is elképzeltem, hogy a víz alatt nagy ívben elkerültek, önmagamtól pedig eszembe sem jutott ilyen étterembe, kifőzdébe, falatozóba menni, a nem halra specializálódott helyek étlapjainak vonatkozó részeit elnéző pillantással átugrottam. Persze, ha a társaságban valaki ilyen egységbe vágyott, elkísértem és empatikusan osztoztam a kihozott étel miatti örömében-bánatában.
A halakkal való viszonyunkban minden kétséget kizáróan fordulópont a HelloHal Fishbar megnyitása Budapest IX. kerületében a Ráday utcából nyíló Török Pál utcában. Mielőtt bemutattak minket egymásnak szemeztem néha a Rádayban lustán elnyúló csinos kisterasszal, de mint mondottam korábban, nem voltam nagy hal-addikt, így először egy ismerősöm ültette el a bogarat a fülemben, hogy bizony meg kéne látogatnom. Végül egy sajtóesemény kapcsán jártam ott első alkalommal, és legnagyobb elképedésemre már ott azt éreztem, meggyőztek. Belépve a parányi alsószinttel, valamint kellemes sűrűségben asztalokkal borított nagyobbacska felsőszinttel rendelkező HelloHal Fishbar-ba, felvéstem az első képzeletbeli piros pontot. Halszagú erőfeszítések nyomát sem viselő natúr asztalok, a fekete dróttal jelképesen búrába foglalt narancssárga izzószálakkal megvilágított tágasabb felső tér, az utcára néző félkörablakok és a pult fölötti falon elterülő fekete-fehér térképrészlet már az ételek ismerete nélkül is kellemes benyomást keltett. 
Persze önmagában nem elég kellemes enteriőrben üldögélni, ha éppenséggel egy vendéglátóipari egységről van szó. Szerencsére a másik oldalon kellő tapasztalat is párosul a halakhoz, mert bár jómagam korábban nem hallottam a HelloHalról, mint blogról avagy annak megtestesült vidéki egységeiről, de léteztek eddig is. Tény, hogy HelloHal Fishbar a legifjabb és egyetlen budapesti tag a családban, ami az idősebb vidéki tesók (tiszaörvényi Halfalatozó és a kecskeméti Halbisztró) sikerén felbuzdulva bizony a fővárosban is be szeretne mutatkozni és közreműködni a hazánkra igencsak jellemző szerény halfogyasztási mutatót minőségi feltornászásában.
Kínálatukban hazai édesvízi halak szerepelnek, külön kiemelik, hogy a felszolgált ételek szálkamentesek. Horváth Szabolcs tulajdonos horgászat iránti szeretete, valamint a halételekért való lelkesedése nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul (piros pont kettő). Az eseményen felszolgált olyan előételek, mint a pontychips csípős szósszal, a harcsa-sushi és a halkolbász, lenyűgöztek, nem csupán ízre és állagra fogtak meg, de soha nem képzeltem volna, hogy a halból, mint alapanyagból ennyire sokféle, a kontinentális ízlésvilágnak megfelelően elkészített ételt lehet készíteni. Azt leszámítva, hogy a halkolbász nekem túl halas volt – bármit is értsek jelen esetben ezen a jelzőn -, de a többiből kérés nélkül repetáznék újra. A körte krémleves pankómorzsában sült harcsafilével számomra maga volt a tökély, a főételként felszolgált lasagne, majd a bőrén sült süllőfilé és rántott irdalt pontyrózsa coleslaw-val és salátakazallal tételeknél pedig már kezdett diszkréten és nőiesen kettéállni a fülem annak ellenére, hogy mi kóstolóadagokat fogyasztottunk (piros pont három). Az egyedüli fogás, ami távolról sem tartalmazott halat a desszert volt, még pedig hideg túrógombóc kukoricapehellyel és epervelővel, de ez is a helyén volt. Bár a profilt a halak domborítják, tetszik, hogy a desszertet ilyen alapon azért nem hanyagolják (piros pont sok). Külön cuki, hogy keszeg rendelése esetén bizony érkezik egy képes-szöveges leporelló, ami azt hivatott bemutatni, miként lehet keszeget akként fogyasztani, hogy a gyötrelem helyett az élményfaktor domináljon. A limonádé frissített, a rozé üdített, jómagam pedig frissen, üdén, kereken távoztam azzal a szent meggyőződéssel, hogy megtaláltam a helyet, amit hal-addikt barátaimnak is ajánlani fogok. Így is tettem, és a hely az azóta itt megfordult halfanatikus, és annak nem mondható barátaimnál is jól vizsgázott. Kicsit mindig büszke vagyok, ha én mutathatok ’új’ és jó helyet a barátaimnak, ismerőseimnek.
Ugyanakkor ott bujkált bennem a kisördög, hogy meglessem őket normál működés közben is csak úgy suttyomban. Szeretek megfigyelni és szeretem tudni, hogy, ami egyszer így a hatalmába kerített vajon megteszi-e még egyszer, így egy barátnémmal visszalopóztunk. Vagyis én lopóztam, ő inkább debütált. A tesz alanya ezúttal a munkanapokon dél és három között elérhető napi ebédmenü volt. Bár a változatosságra törekedtünk és ital, valamint leves szintjén sikerült eltérőt választanunk (hallé pontychipsszel és tárkonyos halragu leves – a mennyei a megfelelő szó, bár halleveses sem voltam eddig), de a főétel tekintetében immár mindkettőnk választása a rántott, irdalt pontyrózsa és coleslaw kombóra esett. Nálam desszert már nem csúszott le, nem úgy az asztaltársamnál, így tény, hogy a palacsintát is igen tisztességesen készítik. A HelloHal engem megerősített, barátnémet pedig megnyerte, aki ennek is köszönhetően azóta maga is szépen terjeszti az igét, és nélkülem is visszajár (ez mondjuk nyilván fáj). Ha a hideg időszakban járnátok arra, a halak mellé mindenképpen rendeljetek forró alkoholmentes ital képében fűszeres szilvaszörpöt, mert több mint csodálatos. Nem is értem, hogy ez utóbbival miért nem találkoztam még itthon sehol sem, hiszen a zimankó elmaradhatatlan italának tűnik. De elég a szuperlatívuszokból, aki halas vagy kicsit halas, mindenképpen menjen halazni hozzájuk.
A HelloHal Fishbar honlapját itt, a közösségi oldalát pedig itt találod.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
