Vasárnap reggel már szörnyen hiányzott a korcsolyázás közbeni esés-kelés megnyugtató ritmikája, elképzelhetetlen tartottam, hogy aznap ne érintsem meg legalább egyszer a cipellőt. A szerencsecsillagom azonban egy gyengéd érintésnél többet adott aznapra, így Siófoknál a Balaton befagyott vízén kötöttünk ki.
Ezzel nem voltunk egyedül, a két héttel ezelőtti látogatásunkhoz képest most a jég jóval mákosabb pofával vigyorott ránk az egészen elképesztő mélységekbe merészkedő emberek sötét kis testeitől, úgy tűnt a korcsolyázásra kijelölt részt mutató bóják sokunknak nem jelentenek többet az Ezüstpart jelképes dekorációjánál.
Valószínűleg az előző napi Balaton-átcsúszás hatására többen úgy gondolták, a Balaton jelen állapotában nem több egy furcsa alakúra fagyott jégtömbnél és a józan észnek ellentmondva egyedül vagy párosával bemerészkedtek a fagyosabbnak tűnő rianásokon túli még frissebb rianásokig. Nem tagadom, engem is elragadott a hév, be is csúsztam jóval a bójákon túlra, de ahogy az első rianáshoz érve tekintetem félénken összetalálkozott a repedést borító jég alatt vígan mozgó vízzel nyuszuló gyorskorcsolyázó énem inkább visszarepített a bóják előtti gyatrább minőségű, de biztonságosabbnak vélt jégmezőkre. Nevezzenek maradinak, de inkább konvencionálisnak, a fürdőszezon nekem még mindig inkább a nyár.
Ettől függetlenül sok száz más mazsolatársammal egyetemben képtelen voltam szabadulni a határtalanra tágult, ám sok helyütt homályba vesző balatoni korcsolyapályától: lenyűgözött a jég látványa, a sokszor hangyaméretűnek tűnő izgő-mozgó emberek korlátokat nem tűrő önfeldet játékának, a korcsolyával, fakutyával, szánkóval vagy szimplán cipőben való csúszkálásának vagy olykor bizonytalan, tapogatózó lépteinek képe, a Balatonba ékelődött jégtócsába fagyott jégtáblák töredezett bukkanói, nem utolsó sorban pedig az először fájóan friss, mínuszokat nem csupán súroló levegő érzete, ami az ott töltött négy óra alatt azért szépen betört minket.
Attól függetlenül, hogy a testemet nem egy, attraktívnak csak csukott szemmel nevezhető folt borítja - nem tagadom, ebben az előző napi agárdi élvezeteknek is volt kisebb epizódszerepe -, és némelyik mai mozdulatom során igencsak elgondolkodom a rendszeres sport áldásos hatásairól és izomláz kiküszöbölő hatásáról, vasárnapunkról csak szuperlatívuszokban és kizárólag pozitívan tudok szólni. Ha lehetne - mit nekem a telet már most unó, annak szépségeit nehezen észlelő embertársaim ágálása - még elhúznám ezt a fagyos időszakot, hogy minél tovább élvezhessük a jég biztosította karnyújtásnyira előttünk heverő örömöket.
Nekünk, akik ott voltunk, a most következő képek - és a köznyugalom megőrzése érdekében magunknak visszatartott, ámde remekbe szabott videók - felidézik a jégpáncélba burkolt Balaton biztosította kedves perceket. Csak remélni merem, hogy a fotók azoknak is szépen regélnek, akiknek ezt a vasárnapot most ki kellett hagyniuk.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!