A nappali hőmérséklet csökkenésével... ezt leírva vérbeli meterológuspalántának érzem magam, de a palánta is csak azért jöhet képbe, mert tegnap gyomolgattam. Magától való sokoldalúságával és az emberi nyughatatlanságnak köszönhető programkínálattal elkényeztet ez a hónap is.

... az aktuális. Nyolc napja hatalmába kerített a szilvaszezon végétől való félelem. Ezzel pedig végérvényesen beütött a piteszezon. 

Neonlámpák vidám csíkjaival feloldott, évszázados komor falak között töményen lüktető turistaetető. Első benyomás. Soha nem mondom, hogy az utolsó.

Nem mondhatni, hogy érzem az idő szorítását élményeim ehelyütt történő megosztása kapcsán. De miután e téren való lazaságomnál csak a kedves publikum egy részének tudásszomja nagyobb, nem tehetem meg, hogy a Sorrentói-félszigeten és környékén történt, ösztrogénben hiányt nem szenvedő vidám kiruccanásunk eszenciáját megtartom saját magamnak.

Bár ez egy erősen naplemente-gyanús fotó (mert valóban az is), amit ráadásul az utolsó júliusi napon lőttem, mégis ezzel köszönök be: helló augusztus, jó, hogy itt vagy! Veselkedjünk finoman neki a nyár utolsó hónapjának.