Nem mondhatni, hogy érzem az idő szorítását élményeim ehelyütt történő megosztása kapcsán. De miután e téren való lazaságomnál csak a kedves publikum egy részének tudásszomja nagyobb, nem tehetem meg, hogy a Sorrentói-félszigeten és környékén történt, ösztrogénben hiányt nem szenvedő vidám kiruccanásunk eszenciáját megtartom saját magamnak.
Kiváló ajánlólevelet kaptunk az előörsként még márciusban a félszigetre látogató kebelbarátnénktől, aki annyira beleszerelmesedett a környékbe, hogy nem volt rest velünk karöltve visszatérni a tett helyszínére. Ez alkalommal is - előörshöz ismét méltó módon - elsőként érkezett, aminek nem csupán azért vettük hasznát, mert egy-egy aperol spritzzel várt Sorrentó buszpályaudvarán.
De elsősorban azért. Történt ugyanis, hogy a Nápolyba való fapadozás után egy kedves helyi arccal történt félrekommunikáció után kevéssé találtuk a transzferbuszt Sorrentóba, s mire megleltük a busz teli volt és indulni készült. Csak a sofőr kedvessége és a mi megnyerő állhatatosságunk vezetett oda, hogy látszólag potyautasként, de a viteldíjat leszurkolva a sofőr mellett a földön ücsörögve juthattunk el Sorrentóba. Meghitt, sőt bensőséges volt hármunk látványa a padlón, mi pedig az első, nem létező sorból szemlélhettünk a távolban magasodó Vezúvot és az időnként szinte aurába mászóan a buszhoz közel kerülő falszakaszokat. De távol álljon tőlem, hogy elvesszek az esetleg kevéssé érdekesnek ható részletekben. Ehelyett inkább megpróbálok a villámvizit lényegére és másoknak is hasznos tippek összecsipegetésére törekedni. A lista természetesen a lehető legteljesebb mértékben szubjektív, mégsem teljes.
Kiköltözött, immár helyi erőtől tudjuk, hogy ha és amennyiben a gépjármű, melyben csücsülünk megsérül a Sorrentói-félsziget kreatív vezetést igénylő szerpentinjein miközben a szűk utcácskák falával, ne adja ég egy másik gépjárművel érintkezik, ámde személyi sérülés nem történik, abban az esetben jobb nem siránkozni, ugyanis egy vérbeli olasz nem fogja érteni mi a ménkű bajunk van, mikor ez csak egy tárgy. Márpedig ezen eset gyakran megesik. Nyugalmasabban telhetnek tehát a napok, ha autó- és vagy robogóbérlés helyett a helyi, kedvező árú és a félszigetet bejáró tömegközlekedési eszközökre (értsd busz) hagyatkozunk. Ha mégsem, a fentieken túl jó tudni, hogy a duda rövid - tehát nem az a kellemetlenül beletenyerelős - megszólaltatása a 'vigyázz jövök' figyelmeztetéssel egyenértékű. Használjuk is ekként, egyébként pedig sok szerencsét.
Annak érdekében, hogy rögtön mérlegelési és választási lehetőséget adjak a közlekedési eszközbérlés és a tömegközlekedés igénybevétele között, úgy fair, ha megemlítem, hogy a kedvező árú buszozásnak egy pár hátulütője lehet: meglehet, hogy a kiszemelt eszköz nem indul időben (értsd előbb vagy utóbb indul, mint a menetrend), továbbá előfordulhat, hogy nem lesz ülőhelyünk a turistabusz beosztású - tehát nem a városi buszokra hajazó - alkalmatosságon, amely esetben a főszezonban tömött buszon középen, egymáshoz simulva állni kényszerülünk, amely során nem megy ritkaságszámba, ha éppen nem látunk ki előre. Ezzel természetesen kitesszük magunkat és nyelvünket értő társainkat a felkavarodott a gyomrom mondat szajkózásának. A menetrend nagyvonalúan kezelése nem csak a busztársaságokra lehet jellemző, de a hajótársaságokra is. Ottjártunkkor éppen erdőtüzek tartották rettegésben a népet, aminek köszönhetően az egyébként körbejáró busz nem járt körbe, így jómagunk bár Sorrentóból Positanoba busszal mentünk, de Positanoból Amalfiba turistahajóval. Ez utóbbival kapcsolatban jártunk úgy, hogy a menetrendtól eltérően hét perccel korábban elhagyta a kikötőt, így bár mi ott voltunk és láttuk a hajót, a kikötői bódé tájékoztatásának bedőlve naivan gyönyörködtünk a távolba ringatózó hajónkban, ami nem csupán a gyomorkímélő hazajutástól, de előre megváltott retúrjegyünk másodszori igénybevételétől is megfosztott. Egy kisebbfajta szóváltásban hagytam felszínre törni és érvényesülni választott szakmám során kifejlesztett kvalitásaimat, ezt követően pedig Amalfiból busszal tekeregtünk vissza Sorrentóba. Lényeg a lényeg, tömegközlekedés választása esetén olasz módra kezeljük lazán az indulási és érkezési időket, mely esetben a kellemes időtöltés és az idegnyugalom garantált. Amit viszont tömegközlekedés választása esetén sem érdemes kihagyni, különösen, ha többen vagyunk, a hajóbérlés. De erről majd lentebb.
Szállásunk Sorrentóban volt egy társasház sokadik emeletén. A reggeli napindító futáshoz tökéletes volt a városközpontban lévő apartman, a délelőtti utazáshoz öt perc sétára volt a buszpályaudvar, az esti sétához tíz percre a part. A megfelelő lokáció volt a legfontosabb, figyelemmel arra, hogy nem terveztünk egész nap az egyébként korrekt szálláson ücsörögni, ehelyett inkább vonzott a félsziget bejárása.
Maga a sorrentói partszakasz zsúfoltnak hatott, így pár látványra kellemes volt a stégen álló belépős strandok fabódéinak színes kavalkádja, de mi fürdőzéshez mégis inkább a Nerano alatti partszakaszt, illetve Caprit választottuk. Nem kérdés, hogy az előbbi helyen strandágyakért fizetni szükséges, de alkudozni nem szégyen, különösen, mert az alkudozást az egymás alá ígérgetéssel az egymással szomszédos napágybizniszt futtató helyiek kezdik.
Egybehangzóan kihagyhatatlan ítéltük az a Capri körüli keringést. Marina Della Lobrában nagypapakorú és tökéletes úriemberként viselkedő vezetőnkkel együtt egy napra volt szerencsénk kibérelni egy nagyobbfajta ladikot, ami legfőképpen arra volt alkalmas, hogy nőiesen elterüljünk rajta, továbbá, hogy Capri szigete felé az eldugott öblökben lehorgonyozzon, türelemmel várjon, míg kilubickoljuk magunkat, majd tovahullámozzon velünk a sziget felé, ahol aztán egész nap kisebb-nagyobb megszakításokkal körözzön, bemutatva nekünk többek között a Vörös- és Fehér-barlangot, majd a nap megkoronázásaként a csodálatos Kék-barlangot (Grotta Azzurra). Ez utóbbiba záróra (értsd a turistacsónakáztatás ideje után) érkeztünk, így volt lehetőségünk, hogy testünket a habokba vetve az alulról a felülnézetnél kicsit nagyobbnak tűnő hullámok hátán beússzunk a szemet kápráztató kékségű víztömegbe. Saját fénykép erről a csodás lyukról nincs, az életünkért küzdöttünk a hullámok közt, amely nemes küzdelemről szintén nem készült fotográfia.
Capriról azt tartják, hogy mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk, ha fizetésre kerül a sor. Erről csak egy drága, inkább a földdel mint ajkainkkal érintkező kávé és egy középszerű alá fagylalt erejéig volt lehetőségünk meggyőződni Marina Grandéban. A sziget központját inkább hanyagoltuk és a sokkal kedvezőbb árfekvésű Bagni Tiberio-ban ettünk kikötés után. Nem mondom, hogy az egy napos körözés és az ebéd után Capri szakértővé avanzsáltam, különösen, hogy fél órán kívül nem is volt több lehetőség a felfedezésre, így például a fogaskerekű (funicolare) is kimaradt, de a cél nem is ez volt.
Ha már így beszuszakoltam a gasztroszálat, górcső alá veszem mit is rejtett nekünk a környék. Amit nem említek itt azt vagy nagyon jól elrejtette vagy csak szimplán a jóra emlékezem, ezért többek között a horror pékségről most szépen hallgatok. 
A szóban forgó vidék gyakorlatilag a limoncello szülőföldje, így nem meglepő, ha körültekintve a szokásosnál gyakrabban látjuk a citromsárga vagy a sárga egyéb árnyalataiban úszó likőrt tartalmazó üvegecskéket. Jaj vagy inkább szelektív látás tehát annak, aki ettől a nedűtől került másnapi, harmadnapi állapotba. Ha már nyaralunk, dönthetünk akként, hogy nem főzőcskézünk vagy szendvicskézünk. Megjegyzem azonban, hogy ilyen döntést is csak akkor érdemes hozni, ha sziklaszilárd az elhatározás bennünk: nem megyünk piacra vagy élelmiszerboltba be. Az előbbihez pont nem volt szerencsénk, az utóbbiak viszont pont Sorrentóban vettek le a lábunkról elsősorban bivalymozzarella (mozzarella di bufala campana - szintén Campania tartomány kiemelt terméke) és olajbogyó kínálatukkal. Sírtunk örömünkben, mikor a boltban beszerzett mennyei falatkákból álló szerény hidegvacsoránkat elfogyasztottuk szállásunk erkélyén a fölénk magasodó hegyek ölelésében. A másik indokolt örömködésünkre Positanoban került sor, mikor a Capricci-ban mindannyian elfogyasztottunk egy-egy igencsak jól sikerült pizzát és némi Aperol Spritzet. Nem ez utóbbi befolyása alatt mondom, de a pizza jól teljesített, így, ha a bejegyzés nyomán online csekkolnátok a helyet, ne higgyetek az értékelésnek, a pizza tekintetében legalábbis. A főétkezést kövesse a desszert, mégpedig Sorrentoban és fagyi formájában, ahol a Gelateria Primavera fotókkal teletapétázott falai közt ért bennünket a cukoréhség.
Habár eddig is erről regéltem, de végezetül és összefoglalásképpen nézzük többek között mit is érdemes a Sorrentói-félszigeten csinálni? 
Kíváncsiságodat szabadjára eresztve követni barátaidat, némi előzetes, de semmiféleképpen nem görcsös tájékozódást követően saját tapasztalatok érdekében enni, inni, különböző partszakaszokat meglátogatni, áztatni tested a tengerben, Neranoban véletlenül - nem is direkt - összeszedni egy medúzacsípést vagy éppen regulázatlan telefonod felengedni egy tengerjáró privát - az EU roamingot hírből ismerő, de azon kívül eső, így borsos díjszabást alkalmazó - hálózatára, főutcákon sétálni (főszezonban inkább elveszni a kicsikben, az eldugott lépcsőkön, ahol kevesebb a turista), rácsodálkozni Amalfi miniatűr városrészeket ábrázoló szoborcsoportjaira, felmászni a IX. századi Amalfi Székesegyházba (Cattedrale di Sant'Andrea), hagyni, hogy a Caprin üdvözlő és onnan elbocsátó kisfiút ábrázoló és egy sziklán ücsörgő Scugnizzo szobor melankóliába taszítsa lelked, ejtőzni a sorrentói Villa Comunale fáinak árnyékában, töprengeni a város múltján miközben a mai utcaszintről letekintünk a mélységben zöldelő fűrészmalom (Vallone dei Mulini) romjaira, Positano utcáin sétálva bámészkodni a helyi művészek kirakodóvásárán, beleájulni Positano gyönyörű látképébe vagy éppen részletekbe menően elveszni a falakat díszítő csempeképek sokszínűségében. Arrivederci!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
