Budapest sorsát látszólag egy-két tollvonással vagy ennél nagyobb küzdelemmel formáló neves emberek éléte és tetteik vajon visszhangra találnak-e száz év múltán is a köztudatban? Egyáltalán, a mi életünkben, több mint száz évvel az ország gazdasági aranykora után beszélhetünk-e olyan időtálló magán- vagy középületekről, amelyek érdemeit később fotóval, szóval illethetjük? Vagy ellenkezőleg, koncepció nélkül, fogyasztástól és bevételtől elvakultan harácsoljuk el, romboljuk le mit elődeink, a városépítők maguk mögött hagytak? Az egészet alkotó részek halmazában a mai építkezéseknek részei-e a kézműves padlók, faragott bejárók, megörökítésre méltó, nemesebb anyagú kilincsek, kedves vonalú korlátok? Vagy minden anyaga a soha el nem pusztuló, de annál gyorsabban avuló műanyag, formája pedig a tömegtermelés semmitmondó sablonjai? Köztünk járnak-e, kiknek az ízlés és a megvalósítás mikéntje kisujjában van vagy végleg kiirtotta, feleslegessé tette őket azt az egyéniséget hazudó uniformizálás?
A jelennél maradva: egyes szubkultúrákon túlmutatóan mennyire ismert száz év elteltével azok személye, kik politikai vagy üzleti döntéseik útján egy évszázaddal ezelőtt Budapestet alakították? Mit nevezhetünk köztudatnak? Az biztos, hogy földrajzi és személyi szempontból is lehatárolt. Ha és amennyiben az elmúlt száz évet szabdaló beavatkozások és szellemi elfajzások nem darabolták volna fel a város szerves fejlődését, torz módon nem alakították volna lakosságát, köztudatban forognának-e a királyság alatt a város mai arcát cselekedeteikkel még most is meghatározó vállalkozók, üzletemberek nevei kiket az akkori sajtóorgánumok tanúsága szerint kortársaik, leszármazottaik már életükben is sokszor és még sokáig méltattak? Például verőczei Balázs Mór (szül. Kohn Mózes, 1849-1897) és botfai Hűvös József (szül. Hirschel Salamon 1848-1914) magánzók, üzlettársak, egymást követő cégvezetők és megannyi más titulus birtokosainak személyei, kikhez a manapság csak kisföldalattiként említett kéregvasút építtetése és ezen keresztül a Budapesti Villamos Városi Vasút alapítása is fűződik? Bevallom, neveik eddig a pontig velem sem jöttek szembe vagy legalábbis nem rögzültek elmémben, bár tény és talán mentség, hogy se az egykor Ferencz József Földalatti Villamosnak nevezett eszköz történetével, se a BVVV-vel nem foglalkoztam ezidáig behatóan. A mai bejegyzés témája, a budapesti VIII. kerület Rákóczi tér 10. szám alatt található bérház azonban felszínre hozta az említett urak és kortársaik közül többek nevét.
Ha ma elsétálunk a józsefvárosi Rákóczi tér 10. szám előtt, szükségünk lehet egy adag fantáziára, hogy képzeletünkkel felidézzük a Monarchia idején volt jobb napjait. Kicsit könnyebb a helyzetünk, ha a vizitkor a fák lombkoronájukat hullajtva az épület előtt, ekkor ugyanis előtűnik az egyébként félig levélbe vesző homlokzat. Igaz ugyan, hogy ez utóbbit az utcaszinten az egyedi kovácsoltvas kapu mellett csúfítja a Budapesti Sütőpor Gyárnak (államosítás előtt Dr. Ötker/Oetker A. Kft.) nevezett egység korábbi részlege helyén terpeszkedő Gyermekrák Alapítvány portája: üvegezett, legfeljebb ipari környezetbe illő fémajtók, villogó szalagreklám, hatalmas, az épület stílusával köszönőviszonyban sem álló ablakmatrica. Amint feljebb kúszik a tekintet egyre díszesebb, ámbár torzók kerülnek szemeink elé: a kapu felett eredetileg az építtető nemesi címere foglalhatott helyet, az első emeleten pedig díszes, festett, belső üvegablakok rajzolódnak ki. A fehérre vakolt homlokzaton a ház bejáratát és az ablakokat körülölelő domborművek akár lemázolt Zsolnay díszítőkerámiák is lehetnének, de ez részemről csak megalapozatlan találgatás, szóval jöhetnek a biztos információk.
Vegyük tehát szépen sorban az épület szempontjából jelentősebb neveket, évszámokat. A földterületet, melyen - a telekkönyvet és kapcsolódó iratok alapján - ezidőtájt akár korábbi épület is magasodhatott 1891-ben vásárolta meg Hűvös József és neje, Heller Mária. A tér a korabeli helyesírás szerint akkor a Rákóczy nevet viselte, a házszám pedig a 17. volt. A számtalan tisztséget betöltő, egyébként 1887-ig ügyvédként tevékenykedő Hűvös igen aktív szereplője volt a főváros és Józsefváros politikai, illetve üzleti életének is. Hűvösnek a főváros fejlődésében elért eredményeire tekintettel 1897-ben Ferenc József király magyar nemességet adományozott, emiatt nevében ekkortól a botfai előtag is szerepelt. A nemességhez címer is járt, igaz, ennek képére ezidáig nem akadtam, de miután botfai Hűvös ugyanebben az évben kérelmezte az eredetileg háromemeletes bérház engedélyeztetését a Fővárosi Közmunkák Tanácsától, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valóban címerének képe szerepelt a kapu feletti pajzsszerű kiképzésben. Botfai Hűvös továbbra is tevékeny alakja maradt a városnak, további aktivitását a király 1904-ben magyar királyi udvari tanácsosi rang adományozásával ismerte el.
Valószínűsíthető az is, hogy az 1897-ben vagy utána megépült bérházban eredetileg nem volt lift, ugyanis kifejezetten 'gépek és felvonók' létesítésére 1914 novemberében kapott botfai Hűvös engedélyt. A ház az átszámozás folytán ekkor immár a (korabeli helyesírás szerint) Rákóczi-tér 16. szám alatt volt megtalálható. A felvonót Deutsch Bernát műépítész tervezte és a bécsi székhelyű, de ezidőtájt a Nyugati pályaudvar mögött már gyárral rendelkező, villamosüzemű felvonókat gyártó Wertheim F. és Társa pénzszekrény és felvonógyár Rt. kivitelezte. Ennek megépítését botfai Hűvös József minden bizonnyal nem érte meg, ugyanis az engedélyezést követően másfél hónappal később elhalálozott. Elhunytát számos sajtóterméken keresztül gyászolták, az érdekeltségébe tartozó médiumok és körök pedig évtizedek múltán, még a két világháború közti időszakban is megemlékeztek személyéről.
Bár a szélfogóban mint az utcáról beérkező legnagyobb forgalmat biztosító helyiségben a járólapok kevésbé dekoratív és míves lapokra részben cserére kerültek, az épületben több helyütt fellelhetők még az eredeti Villeroy&Boch mettlachi lapok mintegy reprezentálva a ház építtetőjének gazdagságát. Nem egy minta visszaköszön más budapesti épületekben is. 
Az épületet a hol építőmesterként, hol építészként aposztrofált Sivirsky (avagy Sivirszky) Antal (1842-1898) építette. A korabeli engedélyezési ügyek számossága alapján úgy tűnik, hogy Sivirsky igen aktív fővárosi építő és pályázó volt. 1888-tól szinte minden évben volt legalább egy, de inkább több engedélyes ügye. Jótékonykodására sem lehetett panasz, ugyanis 1893-ban az Ybl-szobor javára fizetett be hozzájárulást, majd 1895-ben az ezredéves kiállításra a főváros építőiparosai által és javára felállítandó külön csarnok építéséhez ajánlott fel adományt. Sivirsky a korszak számos jelentősebb épületének kivitelezésében is részt vett, így például ugyanebben az évben vállalkozása végezte a Hold utcai vásárcsarnok kőműves munkáit, melyek - a többi vásárcsarnokhoz képesti - serény előrehaladtát a korabeli sajtó is méltatta. Két évvel később, botfai Hűvös József bérháza engedélyeztetésének évében adták át a vendéglátásban akkoriban igencsak nagy névvel bíró Rémi Róbert (szül. Auspitz 1834-1907) tulajdonolta Rémi-szállót (ma az Accor lánc részeként működő Hotel Nemzeti nevet viseli a józsefvárosi Blaha Lujza téren), melyben a föld és kőműves munkák szintúgy Sivirsky neve alatt futottak. Minden mindennel összefügg és mindenki ismer mindenkit. Az engedélyezéseket áttekintve megállapítható, hogy Sivirsky Rémi több ingatlanában végzett kivitelezési munkákat. Rémi és Hűvös viszonylatában pedig elmondható volt, hogy mindketten Józsefváros befolyásos figurái, valamint a Józsefvárosi Kör tagjai voltak. Az utóbbit a Kör alapítói közt is üdvözölhettük. Arról nem leltem adatot, hogy az építtető születési neve után Hirschel (vagy Hirschl) bérpalotának is nevezett Rákóczi téri ház kivitelezése mikor fejeződött be, és arról sem, hogy az engedélyezését követő évben elhunyt építőmester azt megérte-e. Az viszont elég valószínűnek tűnik, hogy Sivirsky vállalkozásának egyik utolsó jelentősebb megbízása a VIII. kerületi elöljárósági épület (ma is a Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzatnak ad helyt) lehetett, melyet halála után 1899-ben adtak át.
Személyes látogatásom során nem jutottam be sajnos az építtető lakásába, amely pedig nem más, mint az az utcafronti, minden bizonnyal sok helyiségből álló ingatlan, amelynek színpompás ablakait a térről feltekintve észleltem. Nem mondhatja el ugyanezt magáról az évekkel korábban arra járó 'elismondom' blog írója, akinek képes-szöveges beszámolójából nem csupán az esőerdők, mesebeli halak, faunok világát idéző festett üvegablakokat ismerhetjük meg, de arra is fény derül, hogy ezeket a szépségeket Róth Miksának (1865-1944) tulajdonítják. A számos címmel kitüntetett és díjat nyert üvegfestőnek ebben az évtizedben a kerületben, először a Német utcában (ma Bacsó Béla utca), majd a bérház építésének évétől kezdve a Kender 'utczában' (ma Auróra utca) volt a műhelye, pár sarokra a Rákóczy tér 17. számtól, így - ha elfogadjuk, hogy az ablakok Róth Miksa műhelyéből erednek - talán nem véletlen az sem, hogy a Józsefvárosban is hatalommal bíró botfai Hűvös József Róth Miksától rendelte meg mesebelinek tűnő ablakait.
Az építtető elhunytát követően a bérház további négy évig maradt még a Hűvös család tulajdonában. Az épület 1918-ban adásvétel tárgya lett, így került Fischer Ede és neje, Brünauer Rózsa (1871-1936) ligetpusztai (másnéven Puszta liget vagy a község után Zsidóligetpuszta) földbirtokosok tulajdonába. A korabeli offline fórumok róluk is több ízben megemlékeztek, így az is tudott volt, hogy a(z első) világháború kitörésekor kastélyukat hadikórháznak rendezték be, amelynek fenntartásához nagyrészben hozzá is járultak, továbbá, hogy a háború évei alatt volt predecens arra, hogy a menekültek szarvasmarháinak legelőt és ellátmányt ajánlottak fel. Ezekre is tekintettel Fischert a Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényével tüntették ki. A köz javára történt jótékonykodásaik a háborút követően sem szűntek meg, 1933-ban Zsidó községben (amely 1943-tól Vácegres nevet viseli) például saját költségen hősi szobrot állíttattak. Fischer egyebekben egyrészről az állattenyésztéssel, mákeladással kapcsolatos hirdetésekben és hírekben tűnt ki a vármegyei lapokban, másrészről pedig mindig megtalálták a bűnügyek, így áldozata volt a Károly körúton közlekedő villamoson történő azon zsebtolvajlásnak, mely során meglovasították kilenc darab gyémánttal kirakott patkós nyakkendőtűjét, de elszenvedte kastélya kifosztását és felgyújtását is. Kevéssé hízelgő módja személye azonosításának az, hogy egyike alkalmazottjának személyét -, akit a proletárdiktatúra alatt izgató beszédek tartása miatt ítéltek el - az azonosíthatóság végett a földbirtokos Fischer nevével kapcsolták össze. 
Kabátporoló és cselédlépcső (fent).
Rálátás a szomszédos házzal közös légterű udvarra és a különféle korú, stílusú burkolatok kavalkádjára.
1936-ban történt újabb átszámozásnak köszönhető az, hogy a ház napjainkban immár nem a 16. hanem a 10. számot viseli. A Budapest100 kutatója az épületről rendelkezésre álló iratok alapján ekként fogalmaz: "1943-ban Morbitzer Nándor és cége végezte az átalakítási munkálatokat Fischer részére."
Morbitzer Nándor (1874-1950) budapesti műépítész volt, kinek nevéhez többek között a Kiskunfélegyházán több épület, így a városháza és az ottani közvágóhíd, valamint Budapesten a Gubacsi úton (korábban Alsó-bikaréten) felépült sertésvágóhíd bél- és zsírfeldolgozó épületei köthetők.
Végigtekintve a magyar történelmen, különösen annak 1940-es évein, az ingatlan-nyilvántartás további tanulmányozása nélkül is sejthető, hogy a Rákóczi téri épület a Morbitzer-féle átalakítás után nem sokáig viselte a Fischer bérpalota nevet és a korszak több ingatlanához, magánvállalkozásához hasonlóan az is az erőszakos államosítás sorsát osztotta. Erre utal az előbb idézett Budapest100 kutatás azon része is, amely szerint a "tervanyagban nyomon követhetőek az 1966-tól kezdődő lakásfelosztási munkálatok, a nagy, tágas helyiségeket sokkal kisebbekre osztották és bérlőknek utalták ki."
A személyes - és kétségtelenül laikus - véleményem pedig az írás elején fejtegetett kérdésáradat kapcsán az, hogy a napjainkban a fővárosban tapasztalt, az értéket, az értékállandóságot, a műemlékvédelmet semmibe vevő bontásokra, a többségében lyukszerű 'otthonok', külső hűtés és fűtés nélkül fenntarthatatlan, betonra ráhúzott üveg- vagy pléhhodályok tömeges felhúzására és profitmaximalizálásra korlátozódó, anyaghasználatában és esztétikájában is megkérdőjelezhető beruházásokra tekintettel száz év elteltével nem lesz mit csodálnia az utókornak. Persze, ha az utódok szerencsések, fennmarad még pár, a korszellemet és -stílust tükröző épület a XIX. század végéről és a XX. századból. Ha pedig kevéssé lesznek a sors kegyeltjei a szemlélődők, akkor egy évszázad múltán az is előfordulhat, hogy a most felhúzott épületekre pillantva képtelenek lesznek nemhogy a várost, de az országot is beazonosítani. Tisztelet a kivételnek. 
A képek 2018. és 2020. években készültek.
Felhasznált (1) nyilvántartások, (2) folyóiratok, (3) könyv, (4) blog mindenféle ABC sorrend és egyéb logikus rendezőelv nélkül ömlesztve: (1) telekkönyv, maps.hungaricana.hu, (2) Magyarország, Építő Ipar, Magyar Szalon, Országos Tudósító, Építési Ipar, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, Fővárosi Lapok, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Újság, Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára, Honismeret, Köztelek, Előre, Budapest, Műemlékvédelem, Friss Ujság, Magyar Vaskereskedő, (3) Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, Budapes100 (Kún Emese kutatása), elismondom.wordpress.com. A források korrekt felsorolásához hozzátartozik, hogy önmagam ellenőrzése végett további más munkákat is elővettem a bejegyzés elkészítéséhez. Ennek kapcsán jegyzem meg halkan és tiszteletteljesen - a Rákóczi tér 11. szám alatti épületről szóló írásomhoz hasonlóan -, hogy az ott említett topográfia elnevezésű forrás, sajnos mind az épület korábbi számozását, mind építésének évét, illetve az építtető és építő személyét (annak hiányát) illetően sajnálatosan téves, illetve hiányos, így az a tárgybeli ingatlan kapcsán forrásként sajnos teljes körűen nem volt használható.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
