Estébe nyúló villámandalgás, múlt idézés, rácsodálkozás, kockára fagyott én a Királynék városában. Megérte.
Kemény egy nap erejéig éppen nem kötött semmi Budapesthez, így a kikapcsolódás jegyében vonatra pakoltam virgácsaimat és kellemesen lezötykölődtem Veszprémig. Mint sok más nagyvárosunk kapcsán sajnos elmondhatom, Veszprémben is évekkel ezelőtt álltam meg utoljára, ráadásul egyedül még sosem jártam itt. Éppen ideje volt tehát, hogy felvegyem a fonalat, és kezdetnek sétáljak egyet a város központibb részén. Miután nettó fél napom volt csupán erre a célra, és mert a hidegebb évszakban több intézmény zárva tartott ennél jobban nem tudtam volna kimaxolni a rendelkezésemre álló időt. 
Listával - Soprontól eltérően - ezúttal nem készültem, lesz, ami lesz alapon indultam, átadván magamat a történéseknek. Megérkezvén éppen nem volt kedvem végigszambázni a Jutasi út laza jobbossal megspékelt nyíl egyenes vonalán, így a helyi buszjáratot is igénybevettem pár megálló erejéig, majd a buszpályaudvarnál leszállva bevetettem magam a veszprémi életbe. Ez talán addig igaz, hogy bevetettem magam, ugyanis a város relatíve csendes volt, így annak érdekében, hogy ne vegyem át teljesen a ritmust meglátogattam a több mint száz éves parasztházban kialakított Tizen1 kávézót (amiről korábban itt írtam a blogon), és kicsit adtam a földi örömöknek. Az ott átélt boldog órák alatt szándékaimmal ellentétben mégis belassultam.
Annak érdekében, hogy ne csak nézzünk, de lássunk is, sőt, tudjuk hol és min járunk, személyes meggyőződésem, hogy nem árt utánanézni egy-két dolognak, feltételezve, hogy nem tegnap csengettek ki a történelem óráról.
"A mai Újtelep nevű városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben nagy kiterjedésű neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven villagazdaságot hoztak létre.
Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Bár a hagyomány szerint Veszprém öt dombra épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.
A város neve a szláv bezprem szóból ered, ami köznévként nyelvészek szerint „egyenetlent”, „dimbes-dombost” jelentett, utalva Veszprém természeti adottságaira. Az is lehet azonban, hogy a város neve személynévi eredetű. Ebben az esetben szinte bizonyosan I. István unokaöccséről (Géza lányának gyermekéről), Bezprym lengyel fejedelemről kapta a nevét. Bezprym - miután apja, Boleszláv lengyel király, anyjával együtt elüldözte - Magyarországon telepedett le, ahol több megyére kiterjedő hercegi uradalommal rendelkezhetett, és ennek része lehetett a korabeli veszprémi várispánság is. A kor szokása szerint így a város első ispánjáról, azaz róla kaphatta nevét.
Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét." (Forrás itt, Wikipédia.)
Első városnézési céllal megtett utam a Veszprémi Petőfi Színházhoz vezetett. Ez a csodálatos épület kívül-belül lenyűgöző, s miután pont nyitva voltak a kapuk a benti púderes valóságnak is részese lehettem. "A XIX. század elején már létezett egy színházpártoló mag Veszprémben, főként az iskolai színjátszók köré csoportosulva. A veszprémi színházi élet legkorábbi régészeti lelete, a legrégibbi veszprémi színlap 1814-ből való. (...) 1908. szeptember 17-én megnyílt a Petőfi Színház, mely Medgyaszay István tervei alapján épült. Az intézmény a már meglévő Korona Szálló, s Kaszinó épületéhez kapcsolódott. Stílusa Medgyaszay* több éves kutatómunkájának eredményét tükrözte, melynek során a magyar népi művészetet, s keleti gyökereink kultúráját tanulmányozta. Nemzetközi jelentőségű, hogy a vasbeton művészi formálását összekötötte a magyar nép ősi hagyományainak alkalmazhatóságával. Az új "magyar stílus", a magyarországi szecesszió megnyilvánulása lett a Színház épülete, melyet Nagy Sándor festőművész üvegfestményei díszítettek." (Forrás itt, a Veszprémi Petőfi Színház honlapjáról.)
Veszprém minden szeglete meglepetést tartogat. Az egykori püspökkertként gyümölcsössel és zöldséges veteményekkel kényeztető Színházkerten átvágva a Megyeház téren éppen belefeledkeztem a kormányhivatal oroszlános kopogtatójának (?) fotózásába, mikor nyílt az ajtó és egy jókedvű idegen pálinkára invitált. A hidegre és az emelkedett hangulatra tekintettel erős volt a kísértés, de neveltetésemnek köszönhetően szemérmesen ellenálltam a lélekmelegítés ezen formájának. Persze a nem várt meglepetéstől annyira megzavarodtam, hogy kénytelen voltam még egy kört lődörögni a Színházkertben, és megcsodálni ezt a hatalmas, ám kihalt területet az 1860-ban Ranolder János megyéspüspök által Szentirmay (Scharnbeck,) József tervezi szerint építtetett Regina Mundi Római Katolikus plébánia felől is. Azonban be kell valljam, a bécsi fogadalmi templom mintájára, neogót stílusban épült templom felől fogalmam sincs, milyen a kilátás, annyira lenyűgözött a templom maga, ami - minő meglepetés - zárva volt. (Forrás itt, a Regina Mundi Plébánia honlapjáról.)
Ha egyszer sikerül elszakadni a színház környékétől még mindig nem biztos, hogy az út egyenesen az Óvárosba vezet. Mikor megpillantottam egy másik egység udvaráról az Óváros látképét (fent), kicsit megint ott ragadtam bámészkodni. Milyen izgalmas lehet a látvány akkor is, mikor bárányfelhők úsznak az égen.
Mikor nagy nehezen továbblépdeltem és a Szeglethy József utca a Virág Benedek (áthúzott Szabó Gáspár) utcába torkollott, végre a Ranolder János téren felkapaszkodva szinte karnyújtásnyi távolságban lévőnek tűnt a Tűztorony. Megjegyzem fogalmam sincsen, miért is kapcsolták Ranolder János nevéhez a tér szócskát, mikor a kapcsolódó közterület inkább lépcsőnek tűnik, semmint térnek, semmit sem értek. Egyik kedvenc szegletem ott köszönt rám, ahol a Vas Gereben utca kezet nyújt a Sziklai János utcának. Nem a legfessebb állapotú a házacska és a gerince is inkább lágy hullámzásra hasonlít, mégis a háttérben felsejlő templomtorony, a megfáradt tető tömegével és textúrájával az előtérben álldogáló kopasz fával és a mindent körbelebegő éteri fénnyel egészen valószerűtlenné varázsolta a látványt.
Azonban túl sokat bámészkodtam már eddig is, a Tűztoronyra pillantván tudatosult bennem az idő múlása, márpedig a tornyot ismét megmásztam volna életemben másodszor.
Pechemre ezt a nemlétező-nem tervezett pontot sem sikerült kipipálnom, ugyanis a kapura tűzött cetli értelmében a torony pont ottjártamkor aludta napközben is álmát. Így volt ezzel jó pár múzeum és ajánlott vendéglátóipari egység is, így sok választásom nem maradt az utcán bandukolás és az utcán bandukolás között, de nem bántam, amúgy is minden tábla előtt megálltam, így legalább a menetrenden kívül más időpontra nem kellett figyelnem.
A város olyannyira mély álomba szenderült, hogy a Szent Mihály-székesegyház esetében sem jutottam tovább a kapunál (a honlap szerint májustól-októberig látogatható), sőt Szent István király és Gizella királyné szobra is inkább kétes alakoknak tűntek a hideg időre tekintettel felöltött koromfekete nejlon bundájukban, igazi arcukat szemérmesen elfedték. Így bár nem lettem volna azoknak a helyében, akik szűz szemmel tekintettek a városra első látogatásuk során - lévén, hogy a bűbájos utcákon kívül nem sokat ismernek meg Veszprémből -, kifejezetten remek volt a turistaszezonon kívül beosonni Veszprém határain belülre. A naplementét követően egészen mesébe illő színekbe burkolózott a vidék: a Jeruzsálemhegy házainak sziluettjei, a Várfokról az első királyi pár szobra mellől a völgyre, a távolabbi hegyvonulatokra és a honfoglaló őseink temetkezési helyeként szolgált Benedek-hegyre nyíló kilátás elvarázsolt, és, ha annyira hideg nem lett volna órákon keresztül szemezgettem volna a látványból. A természet fényeit az ott tartózkodásunkkor felkapcsolt közvilágítás képeskönyvbe illő képpé egészítette ki. Eszményi képzeteimmel nem voltam egyedül, mind kik ott andalogtunk, a ház falakon kigyúló fények hatására összenézve megállapítottuk milyen szerencsések vagyunk, hogy éppen akkor és ott vagyunk.
Bár az este beálltával egy porcikám sem kívánta többé a hideget, tettem egy tiszteletkört az 1904-ben állíttatott Benedek-hegyi kereszthez, hogy onnan is lássam a lassan csak a szentjánosbogarak fényeihez hasonlatos fénypontokkal megvilágított völgyet és a várat. Megkapó látvány volt a várba vezető lépcsősor itt-ott megvilágított sávjával együtt, azonban fagyos ujjaim ekkor már felmondták a szolgálatot, így ezt a képet csupán emlékeimben viszem tovább. Veszprém, tudom visszavár.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép időket mindenkinek!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice time dear all!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
