Meglehetősen elhivatott vagyok Magyarország körbeturnézása kapcsán és ez olyan tettekre sarkall mint például útiterv előzetes készítése. Így esett, mikor az ezer éve nem látott Sopronba kívánkoztam, és mikor jófej barátaim szintén ekként éreztek, bizony körbenéztem, mi az, ami eddig kimaradt Sopron és az én kapcsolatomból.

Sajnos Sopronról leginkább az ezeregy éves gimis kirándulónapló az, ami rendelkezésemre áll útleírás gyanánt, de őszintén szólva hamarabb folyamodtam a net után, minthogy eszembe jutott volna ez a kötelező középsulis iromány. Most, viszont, hogy eszembe jutott, tuti felforgatok mindent, hogy megtaláljam és jókat mosolyogjak rajta. Ki tudja, talán a turné következő állomása során az akkori emlékekből is szemezgetek majd. Szóval a mindentudó netet ütöttem fel azzal, hogy megérkezésünkkor origóként nyilván nem más lesz az első állomás, mint a soproni Kultúrpresszó annak érdekében, hogy legyen erőnk és energiánk Sopron további szépségeit is felfedezni. A rendelkezésünkre álló - nevezzük nagyvonalúan egynek - nap ellenére sikerült igencsak szép listát összerántani. Kivételesen több szerepelt a terveim között a tűztoronyba felkapaszkodásnál, így olyan állomásokat is beiktattunk soproni bakancslistánkra, mint a Zettl-Langer gyűjtemény, a taródi vár, a Fabricius-ház (polgárlakások), az Elfeledett Soproniak: Az egykori soproni zsidó közösség élete című kiállítás, a Ceasar Ház, a Storno-ház, az Erdész Múzeum megtekintése, sőt, terveink szerint adtunk volna a természet lágy ölének is, így ki nem hagytuk volna a Sörházdombi kilátót, a Gloriette-t és a Botanikus kertet sem.

Ahogy az az álmodozásokra oly' jellemző, listánk összeállításakor nem voltunk figyelemmel a tényekre, így pillanatra méltattuk a szárnyalásunkat korlátozó olyan tényezőket, mint a rövidülő nappalokat (december 21. előtt jártunk), a nevezzük hűvösebbnek időjárást és az olyan gyarlóságokat, mint a több órás gyaloglás után ránk törő éhséget. Ahogy az lenni szokott, nagyratörő terveinket keresztülhúzta a sors, így miután kora délután megérkeztünk Sopronba és géphang jóbarátnőnk elnavigált minket a Várkerülethez, rögtön bevágódtunk a Kultúrpresszóba. Róluk majd egy másik szösszenet keretein belül hosszabban értekezem, röviden egyelőre annyi, hogy a választék csodás, a kiszolgálás több mint figyelmes és közvetlen, így közös jövőnk remekül indult, különös tekintettel arra, hogy a felszolgált jóságoknak köszönhetően kellően olajozottan vágtunk neki a városnak.

Miután átverekedtük magunkat bódéról-bódéra a napfényben még csak szolidan várakozó ünnepi vásáron, egy a városfalsétány mentén tett kellemes sétát követően egyszerűen muszáj volt a Tűztoronyhoz zarándokolnunk, hogy leellenőrizzük, megvan-e még.

A torony megpillantásával izgalmunk elviselhető mértékűre csillapodott, így megengedtük magunknak a luxust, hogy más látnivalóval kezdjük hétvégi újra ismerkedésünket. Szerencsére a Fő tér elég sok látnivalónak ad otthont, esetünkben a Fabricius-ház volt az, amit éreztük, hogy ki nem hagyhatunk. Elvarázsolnak a kastély-, és lakásmúzeumok. Ez utóbbiból Sopronban meglehetősen sok van, és szégyen vagy sem, de ezeddig még egyhez sem volt szerencsém belülről. A Fabricius-ház több szintes, de emészthető nagyságú tárlata, a régi használati tárgyak, a festett falak, ősöreg bútorok és a Fő térre nyíló kilátás lenyűgözött. Ahogy az lenni szokott, rögtön meglódult a képzelet a korabeli életet illetően.

 A következő állomásunk a csodaszép szószékkel rendelkező Nagyboldogasszony-templom volt egy pillantás erejéig, majd elég hamar megadtuk magunkat a XIII. századtól kezdve több részletben épült Tűztorony hívó szavának.

Utolsó látogatásom óta a Tűztorony környéke igencsak ki-beépült. Évtizedes emlékeim szerint az 1921. óta ekként nevezett leghűségesebb városnak kulcsa egy sötét, orrfacsaróan bűzös falon díszelgett, ma pedig, bár a kulcs ugyanott van, sehol nincs a sötétség és a bűz, hiszen ide épült a Tűztorony látogatóközpont és a kapcsolódó kávézó.

A jó kondi nem árt, ha szeretnénk feljutni a toronyba, de megéri, mert a kilátás páratlanul gyönyörű, különösen a mostani álmos, melankólikus évszakban. 

Megálmodott napirendünket a torony alatti Museum Cafe-ban ránk törő éhség döntötte romba annyira, hogy ezt követően akár az egész napirendet nemlétezőnek tekinthettük volna, mert szemeink előtt nem lebegett más csak egy laktató jó tál étel.

Helyiek javaslatára nyakunkba szedtük a várost és a Szent György utca mentén - bár a nyitott udvarokba be-bekukkantva inkább nevezzük cikkcakknak az általunk leírt útvonalat - a Hátsókapun keresztül  elhagytuk a Várkerületet és a Papréten át jó kis grillhúsok reményében elzarándokoltunk a Katlanig. Utunk során elhaladtunk a Ceasar-ház mellett, ami pár épülethez hasonlóan ramaty állapotban levőnek tűnik

A Papréten aztán beleütköztünk a romantikusan rettenetes állapotban árválkodó Ortodox Zsinagógába és az ország első tornacsarnokába. Ez utóbbi újdonságként hatott, nem is tudtam, hogy számontartanak ilyen tényeket is. Az épületet a falon lévő tábla tanúsága szerint 1867-ben építette a Soproni Torna- és Tűzoltóegylet. Be nem mentünk, tán nem is volt nyitva, meg ugye rettentően gyötört az éhség, szóval nem tudjuk mi lehet bent, de az egyik bejárat előtt heverő ócska, az épülethez nem illő tábla konditermet sejtet,

De vissza a Katlanhoz. Meglepő módon kertvárosias részen találtunk rá. Bár minden asztal foglalt volt, szerencsésen jó időben érkeztünk és kevesen, így pont befértünk a foglalás előtt és életben maradtunk. Bár kellemesen füstös szag terjengett körülöttünk az egység elhagyását követően, csak ajánlani tudjuk őket. A belvárosba vezető visszafele út természetesen jóval rövidebb és emberbarátibb volt, hiszen az immár ismerős terepen mozogva már nem gyötört az éhség. 

A vásárban ejtőzve egy jó pohár forralt fahéjas alma felett megállapítottuk, hogy napirendünk nagy részét természetesen képtelenek voltunk teljesíteni, így a több száz ok mellett még egy, hogy visszatérjünk, következő alkalommal jóval hosszabb időre.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!

Szép napot!

If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!

Have a nice day!

DRKUKTA

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!