Rettentően törtem a fejemet, miként adhatnék ennek a bejegyzésnek olyan címet, ami kicsit eltávolít az óvodától és kellően magasztos szintre emeli vasárnap délutáni ténykedésemet a konyhában. Végül maradtam a pőre igazságnál és bízom abban, hogy a képek segítségével megvalósul a címben említett átalakulás.
A konyha ne tévesszen meg senkit. Ha valaki nem ismerné esetleg, annak elárulom, hogy a só-liszt gyurma ehetetlen egyveleg. Kizárólag azért tévedtem a konyhába, mert ott volt hely, minden mást befedett a koszorúgyártáshoz szükséges díszeket rejtő dobozok tömege, meg egyéb rendkívül hasznos tárgyak. Szóval régóta ott motoszkált a fejemben, hogy elő kéne már venni ezt a rendkívül bonyolult receptet és alkotni valamit. A végső lökést az adta meg, hogy két hete elsuhantam egy idejekorán kitett, karácsonyi díszeket kínáló pult előtt, ahol az engem megindító, fehér-natúr-ezüst színekben és ezek visszafogott kombinációjában pompázó fakéreg és fém díszeket négyesével legalább egy ezresért kínálták. Nem fájt volna az összeg ezekért a gondolatnál alig hosszabb ideig tartó apróságokért, ha a minőség is önmagáért beszélt volna, de ez utóbbi igencsak mankóért kiálltott. Ott és akkor bevillant a só-liszt gyurma.
Nem tudom, miért és hogyan történhetett, mert nem az a naponta az arcomba köszönő anyag, sőt, emlékeim szerint oviban tapicskoltam utoljára benne. Ha kirstálytiszta emlékekről nem is beszélhetünk, de bizony akad a szülői házban jó pár ilyen alkotás, ami tanúsítja, hogy ez és ez a jelű gyermek bizony serényen só-liszt gyurmázott az óvónénik felügyelete alatt. A tényleges kivitelezésig egészen advent első vasárnapjáig várni kellett, és, hogy a fényviszonyok kellően silányak legyenek, türelmesen kivártam a délutánt is.
Hozzávalók egy tepsinyi gyurmához:
1 pohár liszt
1 pohár só
fél deci víz (a képen látható mennyiség jóval kevesebb, utólag egészítettem ki)
1 kiskanál étolaj
süteményformák a szaggatáshoz
hurkapálcika a lyukakhoz
Az egyveleget összegyúrtam. A célállag a képen látható, lényeg, hogy cipóba álljon össze, ne ragadjon, nyújtható legyen további lisztezés nélkül. Pont ezért óvatosan a vízzel és az olajjal, ne lépjük túl az ajánlott mennyiséget, inkább utólag pótoljuk apránként, ha mégis úgy ítéljük, még nem az igazi az a gyurma. Miután én kifejezetten adventi koszorúra szerettem volna díszeket gyártani, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy kinyújtom és kekszformákkal kiszaggatom, de nyilván gyurmázni is ér vele. Ahogy haladtam előre a folyamatban egyértelművé vált, hogy nem fogok akkora koszorút készíteni, amelyik valamennyi gyurmát felvenné, így a szalagnak-drótnak szükséges lyukak kiszúrásakor figyelemmel voltam arra, hogy az adott díszt később fára akasztani vagy koszorúra helyezni szeretném.
Bár ez a nagyszerű egyveleg a levegőn is megszárad, mint említettem, koszorúra kellett, így meggyorsítandó a folyamatot tepsire rakosgattam őket és 100 Celsius-fokra előmelegített sütőbe pakoltam, ahol mintegy fél órán keresztül szárítottam. Visszatekintve mindenképpen hasznos volt, hogy a mindent elborító lomok miatt a konyhába szorultam.
A végeredmény leheletnyit szebb, mint a korábban említett, ki tudja hol gyártott gyári díszek, szívemnek azonban jóval kedvesebb azoknál.
És miután megrögzött újrafelhasználó is vagyok, a fára kerülő díszeket a korábban gyűjtögetett szalagokkal fűztem át, az évek óta meglévő natúr koszorúalapra pedig a szülinapi virágcsokrokból megmaradt, önmaguktól szépen megszáradt zöldek, Hűvösvölgyben gyűjtött gubacsok, a korábbi években beszerzett angyal(bohóc?)haj, fehér rénszarvasok, apró üveggömbök és egyéb termések kerültek még a két éve karácsony után vásárolt gyertyákon kívül. A raklaphoz hasonlító alkalmatosságban pedig egy másik, őszi koszorú érkezett egy hónappal ezelőtt Belgiumból, így büszkén jelentem, hogy az újrafelhasználás követelményének nem tudatosan bár, de itt is eleget tettem. Nem volt szempont, viszont annál nagyobb öröm, hogy az idei koszorúra idén semmit sem költöttem, így a kreativitásba ölve feles energiáimat sokkal jobban szórakoztam az elkészítése során.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!
Szép napot!
If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!
Have a nice day!
DRKUKTA
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
