Egykor magyar riviérának vagy az Adria Nizzájának is nevezett Abbázián (horvátul Opatija, olaszul Abbazia) 2006-ban utaztam át először-másodszor és már akkor magával ragadott a múlt század eleji, olykor romos, de mindenképpen emberi léptékű épületek bája. Az első igazi látogatásom egészen a múlt hétig váratott magára, és bár kivételesen nem kattintgatni jöttem, hanem inkább heverni, mégis számos képi emlékkel tértem haza.

A város Budapesttől autópályán - beleszámítva a szükségszerű megállásokat is - mintegy hat órányi vezetésre van. Az osztrák déli-vasút 1884-es kibővítése Abbáziát az Osztrák-Magyar Monarchia első számú adriai nyaralóhelyévé tette az arisztokrácia körében, s bár az eltelt évszázad rányomja bélyegét az épületekre és a környezetre, ennek a hajdani arisztokratikus csillogásnak a nyomai körös-körül vettek minket opatijai tartózkodásunk folyamán. Ég óvjon attól, hogy a szezont a fazonnal keverjem, de a tengerparton végighúzódó, 12 km hosszú promenád mentén sétálgatva nem egyszer lengett körbe minket a Poirot és Agatha Christie filmek hangulata. Ezzel szemben szálláshelyünk tökéletesen is huszadik századvégi volt, ugyanis egy meglehetősen mai apartmant béreltünk fenn a hegyen, úgy tíz percnyi laza (felfelé nyelvlógatós) sétára a parttól. Nemcsak apartmant, hanem ezt az ölebnél falatnyit nagyobb barátságos ebet is megkaptuk, igaz, őt csak a szomszédba, de ahogyan a mellékelt kép is mutatja, több mint otthon érezte magát nálunk is.

A történelmi múlttal bíró hotelek, szállodák a parton vagy attól pár lépésre helyezkednek el, általában saját lekerített strandrésszel. 

Abbáziában nemcsak a hotelekhez tartozó partszakaszok, de egyéb kijelölt fürdőhelyek is általában betonról vagy stégről nyílnak, így ne álmodozzunk aprókavicsos vagy vadregényesen szabadon álló sziklákkal tarkított partszakaszról, legalábbis a központi részen ne. Bevallom, minket annyira elkapott a semmittevés heve, hogy a központi résznél tovább nem is mentünk, így még a végén akár az is kiderülhet mozgékonyabb embertársainktól, hogy a betonon kívül is van élet. Beton, stég ide vagy oda, abszolút nem nyomja rá a bélyegét az öblökre a bejutás mikéntje, kevés kivételtől eltekintve amúgy is rögtön a mélyvízbe érkezik a testünk.

A fürdőhelyek sorát olykor ladikok kikötésére szolgáló kikötők vagy maga az Opatija Yacht Club-nak is helyet biztosító nagy kikötő szakítja meg, ahol egyébként a vízitaxik is állomásoznak.

A szállodák fölött kanyargó utakat a fentihez hasonló villák uralják, melyek hol jobb, hol szánalmasabb állapotban vannak. Emellett azért ritka, hogy szókirakózni szükséges annak érdekében, hogy a villa nevét kitaláljuk. Akár így, akár úgy, a leromlott állapotú épületek igencsak meglódítják a fantáziát, és a múlton, fénykoron való merengésre késztetnek. 

Bárhol is fürdőzzünk a napozóágyakért - melyekhez alapesetben napernyő is jár - fizetni kell (persze, ha nem lenne ernyű, nyilván akkor is fizetni kéne). A díjszabás és az ágybérlethez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások (törölköző, üdvözlő ital stb.) helyenként eltérőek. A képen látható egység (Slatina Beach) kvázi szabadstrandként funkcionál és bár nem volt első ránézésre mocskos, azért a víz szélén a betonon úszkáltak oda nem illő dolgok, így mi egyrészt ezért, másrészt azért, mert röviddel megérkezésünk után leszakadt az ég tovább álltunk és feltérképeztük a partmenti Konzum árukínálatát.

Abbáziában gyakorlatilag uralkodó szerepet tölt be az élelmiszerboltok között a Konzum, mi is ezekben a boltokban vásároltunk ott. Utolsó nap este vettem észre, hogy bizony az itthoni régi csarnokokkal szinte egy időben épült (1898) vásárcsarnokkal is rendelkezik (Ul. Maršala Tita 82/9) a város, így fájó pont, de ennek meglátogatása sajnos most kimaradt. Mindenesetre nem adom fel, a következő látogatásomkor igyekszem ezt is még nyitvatartási időben útba ejteni. Egyébként az általunk látogatott Konzumok is az Ul. Maršala Tita mentén helyekzednek el, számos étteremmel egyetemben, így akár ez az utca Abbázia gyomrának is nevezhető.

Opatija időjárása - legalábbis, ami a csapadékot illeti - igencsak hasonló a hazaihoz. Az öt napos ott tartózkodásunk alatt három alkalommal kényeztetett minket özönvízszerű esőzés, így volt, hogy az apartmanba szorulva bizony nekünk kellett gondoskodni a Konzumból összevásárolt alapanyagok főétkezéssé gyúrásáról.

Aprócska kikötő az Abbázia legrégebbi épületét, a Szent Jakab templomot (Crkva sv. Jakova) is magába foglaló Szent Jakab park (Perijov Sv. Jakova) előtt. 

A fenti képen az Opatija Yacht Club-ban, illetve a nagy kikötőben állomásozó hajók egy része látható. 

Az étkezést - mikor nem az apartmanban ettünk - általában három helyen oldottuk meg. Első körben a Ul. Maršala Tita mentén található Pizzeria Roko-ban ettünk. Ennek az étteremnek két egysége van, egymástól egy apró közzel elválasztva. A kiszolgálás és az ételek is rendben vannak, viszont a legtöbb jobb helyre jellemzően itt sem árt asztalt foglalni, különösen hétvégén, különben akár negyvenöt percbe is telhet, amíg asztalt kap a társaság. Hiába a két egység és a kicsit eltérő elnevezés, kialakítás, mind a két egységben azonos a menü és az árszabás. A Pizzeria Roko-hoz honlapot nem találtam, ellenben a Facebook-on van egy értékelő oldala, ezt itt találod.

Miután az időjárás már szépen ugrált az idegeinken, a sokadik vihart követően második nap este találtunk rá a Hotel Bevanda-ra (Lido Bevanda beach club and resort) és úgy döntöttünk, hogy ez lesz az a hely, ahol harmadnap kidobjuk a testünket a napra. Az egyébként 5 csillagos hotelhez tartozó bár, étterem és strand rész kívülről is látogatható, a normál - nem a VIP részben lévő - napozó ágyak ára csupán pár kunával több mint a szabadstrandon bérelhető ágyak ára, és az előbbiekhez törölköző használat is dukál. Innen faborítású lépcsőn jutunk a tengerhez, rögtön bele a mélyvízbe. A tengervízzel feltöltött medencét is magába foglaló VIP részen az ágyak ára már borsosabb, törülközőt itt is kap az ember alkoholmentes üdvözlő itallal egyetemben. A tengerhez itt is faborítású lépcsőn jutunk le és szintén mélyvízbe érkezünk. A hotel honlapját itt találod.

A Szent Jakab park előtt áll a Leány sirállyal, ami Zvono Car szobrász 1956-os alkotása.

Az Angiolina park előtt elhelyezkedő Bevanda Hotel épülete. Igen, ez nem éppen az arisztokratikus Abbáziát juttatja eszünkbe.

Talán az Angiolina előtt elhelyezkedő öböl az egyetlen, ahol úgy is leér a jónép lába, hogy a feje is kint van a vízből, legalábbis ezt a jelenséget jómagam nem tapasztaltam máshol. Az ehhez tartozó napozó tisztasága megkérdőjelezhető, törülközőhasználat alatt ebben az esetben a saját törölközőnk használatát értjük, a labirintusszerű szabadon álló öltöző bizony húgyszagú, a zuhany pedig érmével működik. Az érmékhez még annyit, hogy nem annyira praktikus Abbáziában autóval közlekedni, sok az egyirányú, szűk utca, így, ha van rá módunk a kocsit hagyjuk a szállásnál és gyalogoljunk. A parkolásért gyakorlatilag minden központibb helyen fizetni szükséges, így, ha mégis rászorulnánk, legyen érmékkel teli a zsebünk.

Kilátás a Hotel Bevanda előtti sétányról Krk irányába.

A 2000 fő befogadására alkalmas szabadtéri színházat körülvevő kőkerítés az egzotikus növényekkel teli hatalmas Angiolina park felől.

A Grand Hotel Abbázia.

Rálátás a Hotel Bevandára a Szent Jakab parkon is átfutó Lungomare sétányról (Obalno šetalište Franje Josipa I).

A régió egyik legrégebbi, 1884-ben épült impozáns szállója, a Hotel Kvarner a parti sétány mentén magasodik, szobáiból remek kilátás nyílhat a tengerre, lábainál étterem hever és a sétány másik oldalán a szállóvendégek számára privát napozó, strand terül el. Poirot imádná.

A Hotel Kvarner előtti strand.

Visszafogott vizes jelenet a nagy kikötőben, a távolban Rijeka törpül.

Ennyire tiszta a víz, és a halakat ennyire nem érdekli, hogy éppen egy újabb, kissé nagyobbacska test csobbanna közéjük.

Kabinnak túl kicsi tárolók Abbázia kikötőjében.

A Hotel Kvarner előtti strand.

Az Angiolina villa és a park egy része távolról. Annak érdekében, hogy közelivé tegyem az élményt, alárulom, hogy a parkot embernagyságú illatos rozmaringbokrok övezik, olyanok, mint a fenti képen jobbra is látható példány. Elbűvölő illatorgia.

A kipróbált helyek közül egyértelműen a kikötőben található Molo Opatijában ettük a legjobbakat. Számomra a Roko-t is túlszárnyalva ez az a hely, ami mindent vitt gasztro szempontból is. Asztalfoglalás ide sem árt, főleg péntek-szombat este. Az étterem teraszáról egyenesen a tengerre látni, ez valljuk be meglehetősen kellemes. A Molo közösségi oldalát itt találod.

A harmadik hely, ahol a saját jól bejáratott apartmanunkon kívül falatoztunk, az a Bevanda napozóágyai voltak. A kínálat itt is remek, snack-ek, valamint szinte a teljes éttermi kínálat is megtalálható a menüben, azzal, hogy a klub szendvics a kisasszonytalanul nagy adag. Annak érdekében, hogy az általunk tesztelt gasztrorész teljes körű legyen, zárszóként még talán annyit említenék, hogy a negyedik hely, amit kipróbáltunk az a Roko-val szemben elhelyezkedő a Fish & Fresh Taverna volt. Na, ezt nem ajánlom senkinek. A pincér egyfolytában az egyébként több mint visszafogott dekoltázsunkba kereste szemével az utat ahelyett, hogy a szemkontaktusra törekedett volna, az étel menza szintű volt, az atmoszféra a pincér viselkedése miatt szintén menzaszintű volt annak ellenére, hogy a menzán nincs is pincér. A hely egyébként még nincsen befejezve, de lehet, hogy csak szeretik láttatni a szerkezetet. A kiszolgálás és az étel minősége tapasztalatom szerint nem szükségszerűen, de ez esetben igencsak fair módon a számlán is meglátszott, bár ezt az élményt szívesen kihagytam volna végösszeg ide vagy oda. A kapcsolódó közösségi oldalt itt találod.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on itt és Instagram-on itt vagy a Bloglovin segítségével!

Szép napot!

If you like the post, follow me on Facebook here or Instagram here to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin!

Have a nice day!

DRKUKTA

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos! 

Please, respect my copyrights. All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for any purpose especially for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!