Régóta érlelgettem magamban ezt a receptet. A hétvégén végre elhatároztam, hogy kerül, amibe kerül, bizony elkészítem végre ezt a roppanós és dekoratív mandulás kétszersültet.
Egy nagyon kedves, szinte nagymama státuszú ismerőstől kaptam a következő recept kiindulási alapját képező leírást, aki a szomszédasszonytól kapott szépséges ajándék láttán egyetlen kérésemre beszerezte magát a receptet is. Miközben kevertem, kutyultam a masszát, és néztem, hogyan alakul a rágcsálnivaló, elméláztam közös emlékmorzsáinkon. Járt a kéz és közben zakatolt az agy. Az emlékének is ajánlom a mai receptet!
Hozzávalók:
14 deka kristálycukor
14 deka búzaliszt
1 mokkás kanál sütőpor
14 deka egész, sózatlan mandula
4 tojás fehérje
1 teáskanál frissen facsart citromlé
A por állagú összetevőket alaposan elvegyítem egymással egy nagyobb tálban. Egy másik edényben a sárgájától különválasztott tojásfehérjéket kemény habbá verem. A habot összekeverem a lisztes keverékkel és a citromlével egészen addig, míg homogén masszát nem kapok. Ezt követően a masszába forgatom a mandulát. Közben a sútót előmelegítem 180 C fokra (légkeveréses üzemmód). Kibélelek egy őzgerincformát sütőpapírral és belekanalazom a rettentően ragacsos tésztát, majd eme küzdelem után mehet a sütőbe, ahol mintegy egy órán keresztül sütöm (mint mindig, most is időnként rápillantva).
Mikor megsült a tészta, sütőpapírral együtt kiborítom a formából, és hagyom hűlni, majd eltávolítom a sütőpapírt és tovább hűtöm. Mikor már majdnem kihűlt (de még langyos), fogok egy nagyon éles kést és pár miliméter vastag szeletekre felszeletelem az egész rudat. Semmiképpen se várjunk addig, amíg teljesen kihűl, mert akkor már a mandula is elveszíti nedvességtartalmát és nem fogjuk tudni szépen felszeletelni, viszont akkor sem szeletelhető még, amikor a tészta még meleg, ugyanis ilyen állapotában pedig a tészta képezi a csodálatosan vékony szeletek akadályát.
Mikor felszeleteltük az egész rudat (igen, kemény munka lesz, mert meglehetősen masszív az anyag), terítsük szét egy sütőpapír nélküli tepsiben a szeleteket, majd tegyük be a sütőbe a kekszet ismét és 50 C fokon (légkeveréses) mintegy egy órán keresztül szárítsuk őket. Az sem gond, ha kicsit jobban fedik egymást a szeletek, ugyanis ettől még szépen ki fognak száradni, nem éri meg, hogy két tepsivel szórakozzunk. A hőmérséklet viszont ne legyen magasabb, hacsak nem kokszgyártás a célunk. Jó ropogtatást!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot kívánok!
If you like the post, follow me on Facebook HERE or Instagram HERE to be notified about every new post. Follow my blog with Bloglovin! And one more advise to really get notifications about new posts on Facebook: don't forget to mark 'Get Notifications' under the 'Liked' button of my Facebook site!
Have a nice day!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!