Ahogyan tehát a Lagosról szóló írásunkban olvashattátok, Lagosban egy helyen ettünk, mégpedig a Don Sebastiao étteremben.
A bejárat mellé aggatott plaketták értelmében a helyet a Michelin guide is ajánlja, ami talán jelent valamit, de minket nem ez vezérelt, főleg azért, mert a napernyőkkel árnyékolt bejárat igencsak messze volt a kiszemelt asztalunkhoz képest. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy nem ez a hely Lagos legolcsóbb helye. Miután Algarve régiója híres a tengeri herkentyűkből készített fogásairól, így gyakorlatilag kötelező volt egy, az ócean által nevelt lényből készült étel elfogyasztása. Ízletes teher, persze-persze, de én, aki elsősorban marha és sertés párti vagyok, nehezen nézek szembe a ténnyel, amikor egy rákocska mereszti rám megsütött fekete szemeit. Így, elkerülendő a velük való szembenézést, mielőtt rendeltünk volna, megkérdeztem az angolul tökéletesen társalgó pincérünket, hogy ezeknek a felszolgált ételeknek van-e szeme. Akármit is gondolt rólam (persze, sejtem, hogy mit, de inkább nem predesztinálom), akként felelt, hogy persze, hogy van, hiszen nem vakok ezek a rákok. Neki pedig nemcsak szeme, de humora is volt. Szerintem. Erre a válaszra vártam, így maradtam a fekete kagylónál. Természetesen pincérünk is kapott az alkalmon, és a rendelésem leadását követően megjegyezte, hogy jól választottam, hiszen a kagylónak nincsen szeme. Nos, nem tagadom, közre játszott a választásban, hogy éppen nem voltam szemezős hangulatomban.
Ha már ennyire belejöttünk a társalgásba, pont kapóra jött a kedves pincér, hogy más irányú tudásszomjunkat kielégítse. Márpedig volt pár kérdésünk a növényvilággal kapcsolatban. Megtudtuk, hogy amit mi paratölgyként azonosítottunk, az valóban paratölgy (mégis csak biológusok leszünk?), amit egyedenként és egyedektól függően eltérő időpontokban lehántolnak, majd feketére (vörösre) festenek, és számmal jelölnek. Ez a szám általában a következő hántolás idejét jelöli, de eltérő számok is lehetnek, amire pincérünk sajnos nem tudott választ adni. Nem baj. Az a paratölgy, amit privát ölelésben én öleltem szintén fekete volt és egy fehér egyes virított rajta, viszont olyannyira vékonyka volt a kérge, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy év múlva újra megtalálják. A másik, általunk azonosíthatatlan fa pedig eukaliptusz fa volt. Elmondta, hogy ezek általaban vékonykák és nem nőnek nagyra (lelki szemeim előtt rögtön az eukaliptuszt majszoló koalamedvék jelentek meg), de itt jellemzően akkorára nőnek, hogy az ember többször is elgondolkozik azon hogy eukaliptuszt lát-e vagy sem. A legnagyobb példány, amit eddigi élete során látott, kb. négy méter átmérőjű törzssel büszkélkedhetett.
No, de ejtsünk pár szót röviden az étteremről és az ételről is. A holnap értelmében az étterem 1979 májusában nyitotta meg kapuit. Lagos egyik legjobb éttermeként tartják számon, és kínálatában a hagyományos portugál konyha által inspirált ételek találhatóak meg. Az étterem specialitásai közé tartoznak a frissen fogott halakból és egyéb tengeri herkenytűkből, valamint az étteremben bent megtalálható három hatalmas akváriumban szemrehányóan kifelé tekintgető tarisznyarákokból és európai homárokból készített fogások. Az ott dolgozók annyira készségesek, hogy amikor látták fényképezgetek odabent, rögtön kiemeltek egy tarisznyarákot, hogy ne csak az üvegen keresztül találkozhassak velük. Az étterem akváriumokat is magába foglaló rusztikus berendezéséhez szervesen hozzátartoznak a falakon található festett kerámiák és porcelán tányérok (találtam egy tányért Berlinről is, ezt jelnek vettem, hogy el kell oda utaznom ;)). Az utcaszintről szőttesre emlékeztető duplafüggöny által keretezett lépcsőn át jutunk le az alagsorba, ahol az egyéb szükséges helyiségeken túl egy ráccsal lezárt borospince is megtalálható. Az egész lagsor olyan, mintha egy tehetős portugál nagyúr házában járnánk, ahol bár sohasem jártam, de ilyennek képzelem. A honlap szerint az étterem kínálatában több mint 240 féle bor (beleértve vöröset, fehéret, rozét valamint a kifejezetten portugál vinho verde-t is) található meg. Amennyiben a pincére - méginkább az ott tárolt nedüre - fájna a fogunk előzetes bejelentkezés alapján borkóstolón vehetünk részt, de arra is lehetőség van, hogy ehelyett csupán egy körbevezetésre foglaljunk be időpontot.
Ami a menüt illeti: kenyér, vaj, olajbogyó, olíva olaj, májpástétom, sózott sajt és fokhagymás-korianderes répa együtteséből álló előételt fogyasztottunk. Ez a kombó hagyományos előétel Algarve régióban és majdnem mindenhol ilyen felállásban kapod. Mondanom sem kell, hogy nyugtatóan hatott megtépázott idegeinkre, hogy végre ételt vehettünk magunkhoz.
We took a plate of bread, butter, olives, olive oil, liver paté, cheese, carrots with garlic and coriander as a started. This dish is a typical starter in Algarve.
Majd befigyelt három leves is: gaspacho, szintén tipikus zöldségleves és fokhagymás kenyérleves. Egytől-egyig mennyei étkek.
Az előételt követően ki-ki az ízlésének megfelelően választott főételhez látott hozzá. Aki bírja a szemezést, az a portugál, elsősorban Algarve régióban elterjedt, hagyományosan a tenger gyümölcseinek elkészítésére használatos Cataplana edényben készített és felszolgált kagyló-rák kombinációra voksolt. Ezt meghagytam nekik, viszont muszáj megemlítenem, hogy beszámolójuk szerint igencsak ízletesnek bizonyult ez a fogás is.
One of the main dished was clams and shrimps, prepared and served in the Cataplana. Cataplana is a cookware which is used to prepare and serve seafood in Algarve region of Portugal. 
Ahogy fent írtam, én maradtam inkább a kagylónál, méghozzá Don Sebastião nevével fémjelzett fogás formájában. Kitűnő volt.
As I mentioned I ordered Mussels Don Sebastião. It was excellent.
És igen, milyen szerencsés az ember, ha a párja tiszteletben tartja, hogy nem kíván szemezni, és ecélból felsorakoztatja az összes kis nihilista rákkatonát a tányér hozzá közelebbi oldalán. Nem lehetek elég hálás.
Kellemesen, de elteltünk, így desszertre már nem maradt szabad kapacitásunk sajnos. Se baj, lesz miért visszatérni a jövőben. Fizettünk és távoztunk, hogy folytassuk Lagos felfedezését. Lagosbeli további bolyongásainkról itt olvashatsz.
A bejegyzés végén egy kis kedvcsináló a korábbi írásokhoz: Algarve-be csábító 14 pontomról itt, ezen belül a mór emlékekkel büszkélkedő Silves városáról itt írtam, míg az általunk kipróbált szállásokról itt és itt és itt olvashatsz.
Ha tetszett a bejegyzés, és érdekel még Portugália Algarve régiója, ne hezitálj, kövesd a blogot, és fedezd fel velem együtt Algarve-t az elkövetkező írásokon keresztül. Kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével! És még egy kis infó: a Facebook-on a Tetszik mezőre téve a kurzort, jelöld be az "Értesítéseket kérek" mezőt, hogy valóban értesülj az izgalmas új bejegyzésekről!
Szép napot!
DRKUKTA
A Blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeleken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a DRKUKTART bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!
All articles (partly and in full) belong to the intellectual property of the blogger of DRKUKTART. Using any part of the blog (including but not limited photos, articles in part or in full) for marketing or other commercial reason is strictly prohibited without the preliminary written permission of the blogger!
