Emlékeim szerint utoljára 1998-ban rendezett a Magyar Nemzeti Galéria Rippl-Rónai József festőnk műveiből nagyszabású kiállítást. Azóta ácsingóztam, hogy ismét Budapesten tekinthessem meg a festő műveit.
Az 1998-ban mintegy fél éven látható kiállítás képei és hangulata annyira magával ragadott, hogy azt háromszor is megnéztem. Azóta Párizsban 2009-ben a Musée d'Orsay-ben belebotlottam Rippl-Rónai számomra sok legkedvesebb képe közül az egyikbe ('Park éjszaka' avagy 'A Park at Night' avagy 'Un parc la nuit'), de (részben) Rippl-Rónai kiállítás csupán öt évre rá örvendeztetett meg újra a fővárosunkban. Nagyon megörültem tehát, mikor tudomást szereztem az újabb, immár Rippl-Rónai és Maillol kiállítás néven futó tárlatról. Első idei (kényszer) szabad hétvégémet kihasználva iparkodtam is fel a Magyar Nemzeti Galériába. Persze útközben meg-megálltam, szemlélődtem, kattintgattam, majdnem lerepültem az Erzsébet-hídról a Duna felett mindenre és mindenkire tekintet nélkül süvítő orkán erejű szél jóvoltából, de végül csak elértem Budára. Tervemnek megfelelően a Várkert Bazáron keresztül közelítettem meg a Budai Várat. A Bazár tökéletesen kihalt volt (tisztelet a rajtam kívül ott téblábóló hozzávetőleg mintegy hat látogatónak), hiába, mindenki begubózott a remélhetőleg jó meleg hajlékába ezen a borongós vasárnapon. Már előre örültem a mozgólépcső használatának, ugyanis ez legutóbbi látogatásomkor kimaradt. Az alkalmatosság közeledtemre gyorsabb sebességbe kapcsolt (olcsó szórakozás nekem…), s hipp-hopp a fent is találtam magam. Aztán persze a mozgólépcső tetején ráébredtem, hogyha célirányos és hatékony szeretnék lenni, akkor igazából nekem az Öntőház udvarból felfutó vas-kőlépcsőre van szükségem. Így learaszoltam a mozgólépcső mellett futó fedett lépcsőn, majd felmásztam a másik udvarban található fenékbarát lépcsőn.
Miután ennyi karaktert szenteltem az odajutásomnak is, illő, hogy magáról a kiállításról is megemlékezzem. A Magyar Nemzeti Galéria honlapján található teljes szöveg egyy részlete szerint: "Rippl-Rónai József legalább annyira nagy hatást gyakorolt a modern magyar művészetre, mint Aristide Maillol a modern európai szobrászatra. A kiállítás e két nagy hatású művész barátságát és kapcsolatuk művészi dokumentumait állítja középpontba. A mintegy kétszáz művet felvonultató tárlaton a Nabik köréhez tartozó festő barátok (Pierre Bonnard, James Pitcairn-Knowles, Édouard Vuillard) művészete és a párizsi környezet is felvillan (…) A tárlaton látható Rippl-Rónai egyik fő műve, az 1899-ben Maillolról festett portréja. A párizsi Musée d'Orsay gyűjteményéből érkező alkotást utoljára csaknem nyolcvan éve, 1936-ban láthatta a budapesti közönség."
A kiállítás szépen felépített logikai sorrend mentén mutatja be nekünk a két művész barátságának történetét Párizsban, Franciaország egyéb vidékein, majd a világ egyéb tájain (beleértve Rippl-Rónai esetében Magyarországot, illetve Maillol esetében Görögországot), s a művészek pályafutásán átkalauzolva minket. Kettősük hol gyarapodik közös barátokkal, hol kissé eltávolodik egymástól, amely külön utak során újabb művésztársakkal és műveikkal bővül a kép. Érdekes megfigyelni, hogy találkozásuk idején rájuk ható relatíve hasonló közeg ellenére és a későbbiekben is vissza-visszatérő egymásra hatás ellenére mégis mennyire eltérően alakult művészi pályafutásuk. Imádtam Rippl-Rónai kísérletező kedvét, korában állítólag kisebb fajta botrányt keltő iparművészeti alkotásait, a mai enteriőröknek is beillő szobabelsőiről festett enteriőrfestményeit, s nem utolsósorban kutyáinak, Flox-nak és Filox-nak a neveit. Rajongtam továbbá mind Rippl-Rónai, mind Maillol kecses és divatos (XIX. század végét írjuk) női alakjaiért: műveiknek köszönhetően a kiállítás első részén úgy éreztem, hogy egy korabeli divatkatalógus lapjai között lépkedek. Hasznos talán tudni, hogy ezen a kiállításon nem csupán festményeket vagy plakátokat, kisebb metszeteket (olaj, ceruza, akvarell, pasztell, litográfia, tus stb.) láthat a nagyérdemű, de megszakítva a két dimenziós áradatot kisplasztikákat, valamint kézzel hímzett csodaszép szőnyegeket is.
S miután helyettetek úgy sem tudom megnézni, átélni a kiállítást, így záróáradatként pár keresetlen jótanácsot adnék: (1) a kiállításra alsóhangon kettő órát szánjunk, ha csak a festmények (rajzok, litográfiák stb.)-szőnyegek-szobrok érdekelnek. Ha a vetítésekre is vevők vagyunk, akkor minimum három órával számoljunk. Vegyük figyelembe, ha tehetjük, hogy a kiállítóteremből fél hatkor nemes egyszerűséggel kitessékelnek, a vetítést pedig negyed hatkor lekapcsolják, így senkit (a plázák és boltok nyitvatartásához szokott emberfiát) ne tévesszen meg a Magyar Nemzeti Galéria azon állítása, hogy este hatig van nyitva. Ez az épület fizikai nyitva tartását jelenti, de a tárlatok ennél jóval korábban (lásd az előbb részletezettek) zárnak. (2) Nem meglepő, hogy a művek mellett dekoratívan a fal színével azonos táblán, és hasonló betűszínnel helyezték el a kiállított darabokról csepegtetett információkat. Ennek ellenére kissé kellemetlen, hogy falratapadás nélkül nehezen olvashatóak ezek a táblácskák. Így, amikor nemcsak a mű címe, alkotója, technikája, keletkezési ideje, tulajdonosa stb. olvasható az alkotás mellett, hanem egy hosszabb lélegzetvételű szöveg, akkor már-már a táblával eggyé válik az olvasó. Az olvasást a betűméreten és színen túl nehezíti, hogy némely táblácska egyszerűen nincsen megvilágítva, így beleolvad a félhomályba. Olvasószemüveget vigyetek mindenképpen, de a rövidlátók se felejtsék otthon az okulárét. (3) Sajnálatos tény, hogy időszaki kiállítás lévén erre a kiállításra nem váltható sajnos fotójegy. (4) Ha izgalmas, David Weiss stílusú életrajzi ihletésű regényre gyúrtok, bizony az enyémmel együtt görbülhet nektek is a szátok: a múzeumbolt itt sem örvendeztetett meg a kiállítás apropóján minket azzal, hogy a legsikerültebb Rippl-Rónai életregényt - ha egyáltalán van ilyen - felvonultassa. Ezt (egyértelműen Rembrandtra vetítve) már a Szépművészeti Múzeumban, a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nívós kiállítás után is fájlaltam. (5) Jó tudni, hogy a kiállításra eltérő (magasabb) jegyárak vonatkoznak, mint az állandó kiállításra, egy teljes árú felnőtt jegy például 2.400,- Ft-ot kóstál. A kiállítás 2015. április 6-ig látogatható. A Galéria keddtől-vasárnapig 10.00-18.00 óra között tart nyitva, a kiállítási időt érintő egyéb csemegékről pedig már fent írtam.
Bővebb infromációért kattints a Galéria honlapjára, ha pedig felkeltette az érdeklődésedet a kiállítás, nézd meg, és írd meg kommentben, hogy tetszett. Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével!
Jó szórakozást kívánok!
DRKUKTA
