Mindig meglódul a fantáziám, ha lepusztult épületet látok, pláne, ha be is léphetek falai közé: elmerengek, hogy milyen lehetett fénykorában, kik éltek itt, majd, milyen érzés lehetett akkor itt élni-dolgozni, mikor kiutalták  az épületet szolgálati lakás céljára avagy szimplán csak munkahellyé alakították. Vajon az építtetők gondolták-e, hogy ilyen sorsra jut a villa, vajon az itt dolgozó vagy szolgálati lakással rendelkezők gondolkodtak-e azon, milyen sorsra szánták a villát? Így történt ez akkor is, mikor a kőbányai Havas villa avagy Dreher villa meglátogatására nyílt alkalmam.

A Kőbányai Pincerendszer közelében található villa a Csajkovszkij park közvetlen szomszédságában egy legkevésbé sem attraktív vasbeton kerítéssel körbevéve bújik meg Budapest X. kerületében. A Csajkovszkij park korábban a Dreher villához tartozott, annak magánparkját képezte annak államosításáig. Ennek az időszaknak vetettek véget az 1950-es évek, amikor is a villától leválasztották, és közparkká alakították (Kőbányai Ifjúsági Park), majd 1963-ban átnevezték Csajkovszkij parkra. Érdekesség, hogy jelenleg Budapest mértani középpontja a parkban található.

Maga az épület Havas villa és Dreher villa neveken is ismert.

"Havas József, aki papi pályára készült, de jogász, majd közhivatalnok, újságíró, és különféle társas vállalkozások alapítójaként lett ismert - még az 1830-as években felvásárolta a kőbányai szőlőbirtokok egy részét. Később 1854-ben hosszú tanulmányutat tett Nyugat-Európában, ahol Németországban, Franciaországban és Olaszországban tanulmányozta a szőlőtermelés, borkészítés és selyemhernyó tenyésztés korszerű technológiáját. Ezt követően született meg benne az elképzelés, hoy a kőbányai szőlőbirtokán konyakgyárat létesít. A vállalkozáshoz volt feltehetően szüksége egy olyan épületre, ahol felügyelni is tudja a tevékenységet. Hild Károly építészt kérte fel a tervezésre. A Szépítő Bizottmány az engedélyt 1856. március 31-én adta meg egy "kerti lak" létesítéséhez. Az épület még abban az évben fel is épült és a konyakgyár is megkezdte működését. Érdekes módon az épület egy régebbi térképen már szerepel, amelyet a levéltárban az 1850-es évre datáltak. Feltételezzük, hogy a később megépült épületet utólag rajzolták a térképre és csak 1859-ben (mint a térképre nyomott pecséten is látható) került az irattárba. Havas az épületet 1859-ben eladta Perlmutter Jakabnak, aki a szomszédos ingatlanon egy sörgyárat épített, amely már 1855-től működött. Ezt a sörgyárat vette meg Dreher Antal 1862-ben a Havas villával együtt."

"Az épületről az engedélyezési tervek mellett az egykori 1866-ban készült látkép tudósít, amelyen az épület még eredeti formájában látható. A Havas villa klasszicista stílusban épült, két, egymásra merőleges tömeggel, a középső fő tömeg el helyezett négy toszkán (dór) oszloppal és azokat lezáró timpanonnal. A középső tömeget fedő nyeregtető kiemelkedik és merőleges a oldalszárnyakat lefedő, alacsonyabb tömegek tetőire, amelyek oromzatai szintén timpanonnal záródnak. A főbejárat az oszlopsor mögött nyílik, az oldalszárnyak síkja mögé ugró fal közepén. Az épület öt lépcsőfokkal emelkedik ki a terepből és teljes területe alápincézett. Dreher Antal egy sörgyáros dinasztiának a tagjaként már több sörgyárral is rendelkezett. Volt gyára Schwechatban (Bécs mellett) és Michelobban (Csehország). A Triesztben lévő negyedik gyár csak később került a család tulajdonába. Dreher Antal alighogy a kőbányai gyárat megvette, következő évben meghalt. Örököse kiskorú fia volt, akit szintén Dreher Antalnak hívtak és aki a hagyományt folytatva, a sörös szakmát kitanulva apja nyomdokaiba lépett. 1872-ben a kőbányai gyár fejlesztésébe kezdett és azzal egy időben a villaépületet is bővítette. Feszl Frigyes, a neves építész tervei szerint az épületet mindkét oldalán két-két ablakkal megtoldotta, ezzel újabb helyiségeket csatolt az épülethez, így az már alkalmasabbá vált a "kerti lak" helyett a lakóépület funkció befogadására. A bővítés az eredeti épület klasszicista stílusának megtartásával történt. A régi helyszínrajzok feliratozása szerint az épületet igazgatói lakóháznak nevezték. Hogy Dreher Antal is itt lakott, arra bizonyítékot nem találtunk."

"A villa második átépítése 1907-ben történt Hubert József tervei alapján. Ekkor az épület fő tömegét egy, a hátsó részen kiugró résszel növelték, amely azt eredményezte, hogy a bejárati előtér mögötti helyiség kibővült és lehetővé vált egy reprezentatív ebédlő kialakítása. Ez a bővítés sem zavarta az eredeti klasszicista megjelenést és emellett a hátsó homlokzaton lévő bejáratnak nagyobb hangsúlyt biztosított."

"Az emeleti részen további négy hálószoba került elhelyezésre. Az így megnövelt lakóépület már jobban megfelelt annak a társadalmi rangnak, amit a monarchia legnagyobb sörgyárosának számító Dreher Antalt (illetve a gyár vezérigazgatóját) megillette."

Az emeleten az egykori hálószobák közös előterében galériás gardrób került kialakításra. Azt hiszem, hasznát venném egy ilyen praktikus helyiségnek, és akkor nem szortíroznám, hanem inkább gyűjtögetném a ruhaneműket, lábbeliket (a körülüttem élők egyik legnagyobb bánatára), hogy még véletlenül se környékezzen meg a 'nincs egy rongyom se' típusú sanyarú életérzés. Csak viccelek. Na jó, nem, komolyan írtam, amit írtam.

"A lakóépület pinceszintjén rendezték be a konyhát a kapcsolódó mellékhelyiségekkel, raktárakkal."

A pincében teljesen egyedül voltam lent, a gyér világítás, a dohos falak és máladozó vakolat okán nem éppen a legszebb békeidőkre asszociáltam.

"A konyhahelyiség beépített tűzhelye a berendezés ajtaján taláható felirat szerint Lakos Lajos gyárában készült, aki korának egyik legjelentősebb tűzhelygyártó mestere volt. A berendezés az akkori technológia szerint szinte "mindent tudott", ami egy főzőberendezéstől elvárható, a sütés, főzés, melegen tartás, tányér melegítésen át a melegvíz készítés- és tárolásig."

"A konyha padlóburkolata ugyanaz az eredeti solnhófeni csiszolt homokkőlap, amely a sörgyári pincékben, a malátaszérükön a padozatot borította több tízezer négyzetméteren. Az oldalfalakon is még az eredeti csempeburkolat látható. (…) A kész ételt egy étel lift vitte fel az ebédlő szintjére és a kandalló mögött lévő kis tálalóhelyiségből került az asztalra."

A kis tálalóhelyiség mennyezete és a leszakadt étel lift egy részlete látható a felső képen, az alsó fotón pedig az étkezőben álló kandalló míves részlete.

"Az épület minden helyiségében található hagyományos fűtóberendezés, cserépkályha vagy kandalló. Ezek némelyike már a szecesszió korának stílusjegyeit tükrözi, ami azt bizonytíja, hogy ezek az 1907-es átépítéskor kerültek beépítésre."

"A pinceszinten kialakított kazánház a nem éppen stílusosan beépített öntöttvas radiátorokkal együtt valószínűleg még későbbi időkből származnak. (Az öntöttvas szenes kazánon 1959-es évszám olvasható.)"

Pergő vakolat és fotók a Kőbányai pincerendszerről, valamint a sörgyár és egyéb Dreher gyárak fénykoráról a villa falain.

Egy látszólag ott felejtett 1993. július 4-i újság az egyik kandallón, benne Koncz Zsuzsa és Bródy János arcképeivel.

"A villaépület lakóház funkciója egészen a sörgyár államosításáig fennállt. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után a Dreher leszáramzottak elhagyták az épületet és külföldre távoztak. Az utolsó tulajdonos Dreher Jenő volt, aki ekkor már a belvárosban lakott és 1949-ben meghalt. Az államosítást követően az épület az 1949. évi 13. tvr. melléklete szerint műemléki védettség alá került. Az épületet a csokoládégyár kapta meg és irodának, valamint szolgálati lakások céljára hasznosították."

Nos, ha valakit megtévesztene a mintázat, elárulom, hogy a fenti képen a fal egy részletét 'dekorláták' ki ilyen szofisztikált módon, nem pedig a padlót.

A számozás azokra az időkre emlékeztet, mikor irodaként használták a helyiségeket.

"1957-ben a frissen megalakult Munkásőrség részére adták át az épületet, akik fegyver és lőszer raktározására használták. Az épülethez tartozó park egy betonkerítéssel lett leválasztva az épülettől, amikor a Munkásőrség az épületet átvette. A Munkásőrség megszűnése előtt a Kőbányai Sörgyárhoz visszakerült az épület egy ingatlancserével 1989-ben. A csere során átadott sörgyári épületekben a Főváros hajléktalan szállókat rendezett be, amelyek a mai napig üzemelnek. A villa épület viszsakerülve a sörgyár tulajdonába, funkció nélkül állt, majd a sörgyár privatizációjakor átkerült az új tulajdonos SAB (Dél-afrikai Sörgyárak) tulajdonába 1993-ban, aki szintén csak hasznosítás nélkül birtokolta és később már az őrzéséről is alig gondoskodott." 

"A Kőbányai Önkormányzathoz 2003-as év végén került az épület nagyon leromlott állapotban és azóta is hasznosítás nélkül áll. A területet 2004-ben műemléki védelem alá helyezték, majd a 11/2006. (V.9.) NKÖM rendelet műemléki besorolásba tette. Azóta az épületen csak a legszükségesebb munkák kerültek elvégzésre és gyűlnek a felújításhoz, hasznosításhoz szükséges adatok, ötletek, elképzelések, de eddig még döntés nem született."

Az idézőjelbe foglalt részeket a Dreher villa egyik falán függő írásból idéztem, amely kelt Budapesten, 2014-ben Nagy Imre tollából (klaviatúrájából). 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT.

Szép napot kívánok!

DRKUKTA