Mit tehet az, kinek ajtaja előtt több mint egy tucat sütőtök landol? Megfőzi, megsüti, elteszi, megeszi. De előbb inspiráció gyanánt felkutatja a világ összes olyan receptjét, melyhez legalább pár gramm sütőtök szükségeltetik annak érdekében, hogy ezen hatalmas szellemi kincs birtokában megalkossa saját sütőtökös pitéje prototípusát.

Se szezonja, se fazonja. Mentségemre szóljon, hogy a tegnapi éjszakával kacérkodó este során annyira a málna került lelki szemeim előtt fókuszba, hogy kínomban a szóban forgó kései órán beszereztem egy kis fagyasztott málnát (istenien hangzik, nem? de! nem.) és összedobtam szokásos piténk málnás verzióját. Túl finom lett.

Mielőtt nekünk fityiszt mutatva a november is végleg kisétál az évből, az idei utolsó hazai fügetermés fellelhetőségében bízva nem tarthatom tovább vissza az aktuális kedvenc fügés pite receptet.

Gondolom nem hat a meglepetés erejével, hogy bizony ebben a receptben is szerepet kapott a zabpehelyliszt. Bizony, úgy tűnik kiapadhatatlan készletet sikerült felhalmoznom ebből az alapanyagból. A most következő túrótorta egy masszív, az imádott túrógombócokra hajazó fajta azzal, hogy az utolsó pillanatban beugrott, hogy miért is ne lágyítanám egy gyorsan elkészíthető kompóttal. Így került tálaláskor az asztalra egy citromos alma-kaktuszgyümölcs kompót először, majd egy citromos alma-körte kompót másodszor.

Az elnevezés is több mint fura, de mindenképpen és a jelek szerint minden áron szerettem volna mindent belesűríteni, ami az édességbe is belekerült. És a kókusz a mandulával egyetemben még így is kimaradt a sütemény nevéből.