Bár ez egy erősen naplemente-gyanús fotó (mert valóban az is), amit ráadásul az utolsó júliusi napon lőttem, mégis ezzel köszönök be: helló augusztus, jó, hogy itt vagy! Veselkedjünk finoman neki a nyár utolsó hónapjának.

A Római-partra indultunk szokásos éves, világmegváltó beszélgetéssel teli kerékpározásunkra, ám valami megmagyarázhatatlan misztikum folytán véletlenül magunk alá pakoltunk és mögött hagytunk 73 kilométert.

Mikor igencsak intenzív mindennapokat élünk, könnyen járhatunk úgy, hogy a nyár első hónapja észrevétlenül elrobog mellettünk. Ugyanakkor mit nekünk izgága életvitel, mikor maga az időjárás az, ami kora őszbe hajló mivoltával űz velünk buta tréfát. A június gyors tovasuhanását foghatjuk ez utóbbira, de jajj a júliusnak, ha őmaga is hasonlóan gyenge vicc mögé bújna.

Ha eddig még nem adtunk bele anyait-apait a nyárba, abban az esetben bizony már csupán egy hónapunk maradt,. Jó hír, hogy ez utóbbi viszont harmincegy napos.

Hopp, itt a nyár közepe, pedig gyakorlatban alig két hete kezdtünk belelendülni a nagy szabadságba.